Muszlim helyzet Kínában – Xīnjiāng Ujghur Autonóm Régió

ázsia, gazdaság, tudomány, utazás

Történelmi ellentmondások, jelenlegi fejetlenség, szegénység, katonai elnyomás és még sorolhatnám. Mindennapos küzdelem a nemzetiségi perzisztencia jegyében. Nem szép nyitó gondolatok, ha Kína egy amúgy érdekes tájáról akar mesélni az ember. De ez a xīnjiāngi valóság.
2016. júniusában jártunk itt, mikor fejünkbe vettük, hogy a Selyemutat követve indulunk haza, Magyarországra. Már csak a nyugat-kínai határvidéken elterülő Xīnjiāng tartományig nem volt egyszerű az eljutás, mert ez Nánjīngtól számolva 2 teljes vonaton eltöltött napot vesz igénybe (390 yuan, hálókocsis gyorsvasúton).

Örökké tartó út Xīnjiāngig

A kínai kormány 2000-ben indította el a nyugati tartományokat felzárkoztatni kívánó programját, az Open Up the West Program-ot. A program 6 tartományt, 5 autonóm régiót és 1 törvényhatósági és kormányzói régiót kíván felrázni, és gazdasági szempontból aktívvá tenni. Ez régió Kína 70%-át teszi ki, ami majdnem akkora területet jelent, mint Európa. Képzelhetjük, hogy mekkora anyagi, logisztikai és bürokratikus erőfeszítést igényel a ma is zajló megproject, hiszen szinte a semmit kell valamivé tenni. A beruházások egyik látványos eleme a gyorsvasút hálózat, ami keresztben átszeli az országot. A vonatút korreknek mondható. Igaz nincs sok helye az embernek, és sajnos a táj sem valami izgalmas, mivel az ürümcsi-i gyors az útja felét semiarid tájakon teszi meg. Kietlen, hatalmas lösz és homokkő mezők, végeláthatatlan távvezetékek és szélerőmű parkok ameddig a szem ellát a szmogban. Egyetlen örömöm az alvásban, a pazar eróziós formák bámulásában és a Mátéval meg a többi utazóval való apró ökörködésben leltem. A legszörnyűbb szakasz a félsivatagos gānsùi a táj volt. Ez egy orbitális olajmező, szénbánya és hőerőmű, ami a megtermelt energiát rögtön az éhes keletnek küldi. Egy kizsigerelt éra.

Hogy miért tettem be ezt az ocsmány panorámaképet? Mert egy helyen látható a tündérszép gānsùi horizont és az Open Up the West várostervezési politikája. Ez a Dunhuang South Railway Station, ami a 300 km/h-val közlekedő hipervonatok megállóhelye. Ez a földi űrálomás viszont 3 km-re a várostól, a sivatag közepén üzemel. Erre azért van szükség, mert az okos mérnökök előre számolnak a város robbanásszerű terjeszkedésével (bizonyára tudják, hogy mindenki ide akar költözni a felzárkóztatási programot követően..), így jogos, hogy a körbenövéséig ideiglenesen száműzik a Déli vasútállomást. El nem tudom képzelni milyen demoralizáló lehet másfél napos utazás után itt a porban, leszálni mindentől messze, ahol csak a távezetékek és széndepók várnak.

Geopolitikai érték

Xīnjiāng más. Meg nem mondaná az ember, hogy ez Kína. Ez Belső-Ázsia. Már a vonatból is érződött a váltás. A táj keleties formát öltött, és erre csak rátett egy lapáttal, hogy a kalauzok arca is folyamatosan cserélődött a távolság növekedésével. Már nem kínai, hanem inkább mongoloid arcok mosolyogtak vissza. Nagyobb orrnyereg, erősebb, zömökebb testfelépítés és a barnább bőrszín utalt arra, hogy már ujgur földön vagyunk. A hijabot hordó nőkről pedig már felesleges beszélni. Mert igen, ez egy kőkemény muszlim tartomány. Xīnjiāng sok néven ismert. A hivatalos kínai verzó a Xīnjiāngi Ujghur Autonóm Régió nevet preferálja, ám a helyiek Ujgurisztánnak vagy Kelet-Turkesztánnak hívják. Az évszázadok alatt e terület többször cserélt gazdát, váltott uralkodókat, de igazi birtokosai és bennszülöttjei a ujgurok. Ők alkotják az ötödik legnagyobb kínai etnikumot (>10 millió fő), és ők azok akik a legnagyobb gyűlölettel néznek szembe, már ami a kínai vezetést illeti. Ennek főként történelmi okai vannak, ugyanis az ujgurok nagyobb szabadságharcosok, mint mi vagyunk. Gyakorlatilag folyamatosan háborúban álltak a kirgizekkel, kazahokkal és kínaiakkal, hogy ki kontrolálhassa ezt a geopolitikailag extrém fontos régiót.

Ürümcsiben sutyiban lekapott, a nemzetiségi szolidaritást bemutató propaganda plakát Ürümcsiben

Xīnjiāng a Selyemút közepén fekszik, így vitán felüli, hogy létfontosságú útvonalként szolgált évszázadokon át az év teljes hosszában. A kereskedelmi út itt ágazik ketté, hogy a Takla-Makánt két irányból megkerülve utoljára élelemhez és vízhez jussanak a karavánok, és megpihenjenek mielőtt átkelnének a Tien Shanon vagy a Himaláján. Ezért is volt fontos az akkori és a tulajdonképpen a mostani Kínának is, hogy annektálja Ujgurisztánt. Kína a hatalom gyakorlását már ezer éve elkezdte, amit az ujgurok forradalom sorozatokkal szakítottak meg. Például csak az utóbbi 80 évben 43-szor voltak fegyveres megmozdulások, amiből kettő pár éves ujgur  függetlenséget hozott eredményül. De a helyzet mára stagnál és Kelet-Turkesztán véglegesen is Xīnjiāng, vagy kínaiul Új határvidék, néven szerepel a térképeken. De, hogy miért kell most Kínának Xīnjiāng? Alapvetően mert azt mondják, hogy ez mindig is Kína volt, tehát joguk van a beolvasztáshoz..(Persze..) Gazgasági és logisztikai szempontból újfent csak a Semelyút miatt, vagyis az Egy öv- egy út terv révén jött képbe, de Mao elnöksége idején pedig hatalmas olaj és földgázmezőket találtak a térségben, így ez is magyarázatot ad a terület birtoklási igényére.

Érdekesség: az ’50-es éveben magyar geofizikusok is részt vettek a kínai szénhidrgén kutatásban. Az alábbi cikk a szomszédos gānsù tartományban töltött időket mutatja be eredeti fényképes dokumentációval.

Össznépi muszlim megvetés

Ma olyan világot élünk, ahol rá jár a rúd a muszlimokra. Elég csak a közelmúlt európai eseményeire, és a közelgő amerikai jövőre gondolni. Mindenki nagy örömére Kína itt sem marad le a versenyben, sőt, ha mondhatom talán még nagyobb gyakorlata van a probléma kezelésében. Az ujgurokkal szembeni közutálat több forrásból táplálkozik. A Kulcsszavak: politika, vallás és rassz. Kína mindent elkövet azért, hogy a stratégiailag fontos és erőforrásokban gazdag területet megtartsa és szabályozza, ha kell hatalmas katonai jelenlét és szigorú rendeletek árán*. Ez az átlag utazó számára is nyilvánvaló, mert szó szerint midenhol rendőri check pointok, a sarkokon páncélozott járművek és átvilágító állomások köszönnek vissza. Ezzel viszont ér el, hogy az helyett, hogy biztonságérzetet adna, inkább félelmet és bizonytalanságot ültet az emberbe. Ahol pedig nincs elég hely ezeknek, tizedekbe rendeződve járőröznek a han kínaiak. Igen, a rendőrök, katonák és határőrök csak rendszerhű kínai lehet, más etnikumból nem jöhet erre a részre szoglálatra senki. Ebből adódóan nem is mertem használni a kamerát. A kazah határátkeléskor például egyesével behívtak minket a határőri szobába, ahol átnézték a laptopjaink és a fényképezőgépeink tárhelyét tiltott tartalom után kutatva. Egy videót azért sikerült megmenteni, és Istennek hála pont a legjobbat, amin jól látható, milyen eszközökkel járőröznek a városban a rendfenntartók:

Eleinte azt hittem, hogy a Kína szerte elterjedt 2 méteres tömörgumirúd kicsit több mint lefegyverző eszköz, de ez a szögekkel kivert másfél méteres vasrúd már nem csak ideiglenes ártalamtlanításra való. Vagyis a katonai terror meghatározó, főleg a fővárosban, Ürümcsiben, és annak is a fontos csomópontjain, ahol sok ember fordul meg. Miért van erre szükség? Mitől félnek a kínaiak? Sajnos az ujgurok is ugyan ahhoz a rossz stratégiához nyúltak, amit a szélsőséges szeparaista kisebbségek nagyátlagban használnak: a félelem keltéshez és terrortámadásokhoz. Több kínai nagyvárosban voltak öngyilkos merényletek, amit kapóra jött az általános iszlám terrorcselekményekkel szembeni propagandához és, mint lokális megerősítésként a gyűlölet uszításához. (Megjegyezném a pokolgépes merénylet nem muszlim sajátosság. Elég csak a kő keresztény baszk terrorszervezetre, az ETA-ra, vagy az ír IRA-ra gondolni, akik semmivel sem voltak jobbak a mai példáknál). Ettől eltekintve tény, hogy a robbantások sok ártatlan kínai életet oltottak ki. De azt csak találgatni tudjuk, hogy a Kínai Hadsereg hány ujgur család életét nyomorította meg cserébe..


A rassz beli megkülönböztetés pedig egyértelmű. Az ujgurok belső-ázsiai arcberendezésükkel legalább annyira virítanak a kínai tömegben, mint a fehér európaiak. Első ránézésre megkülönböztethetőek a már fent említett tulajdonságoknak köszönhetően, ezzel is egy plusz okot adva a mutogatásra és a diszkriminációra akár még a személyes interakció megkezdése előtt.

Érdekesség: Van egy kazah cimborám, aki egyszer azt kérdezte, hogy szeretem-e a kínaiakat. Mondtam, hogy nincs velük igazán gond, nagyon kedvesek és érdeklődőek velem szemben, és ha tudnak segítenek is. Mikor visszakérdeztem, ő egy határozott nemmel felelt. Kérdem, hogy miért, hiszen ő perfektül beszél kínaiul, így neki egy fokkal még egyszerűbb a dolga. A válasz megdöbbentett:
 – Az emberek nem állnak velem szóba, mert azt hiszik, Xīnjiāngból jöttem. Hiába mondtom, hogy kazah vagyok, átnéznek rajtam, vagy csak elküldenek.

Összességében kimondható, hogy Kínában ujgurnak lenni kemény. Mindezek ellenére a kínaiak imádják az olcsó és ízletes muszlim ételeket, legyen az ujgur saslik vagy hui sülttészta. Ilyenkor persze nem számít, hogy egy muszlim csinálta. Legyen olcsó és jó. Mint, ahogy egy jó átmulatott éjszaka után mi is a legközelebbi török kebabosnál próbálunk kijózanodni, egy 600 Ft-os dürüm társaságában. Ilyenkor nekünk is semleges a dolog.. Irónikus nem?

     

*Az állam tavaly  novemberben szigorította a internetes cenzúrát a Xīnjiāngban. Vagyis, a tilalmat megkerülőket – ami csak VPN segítségével lehetséges – a helyi hatóság kihallgathatja, letilthatja a számát, elfoglalhatja a telefonját, de akár be is börtönözheti, ha bűnösnek találja online erőszak uszítás és terroizmus vádjával. És akkor még jól járt az illető, mert Kínában él a halálbüntetés, amivel előszeretettel élnek a rendszerre és közbiztonságra ártalamas személyekkel szemben. A Xīnjiāng-ban történt terrorista akciók 90%-a a Nagy Kínai Tűzfalon való áturgással kapcsolható össze, így minden helyi gyanús, aki VPN-t használ.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.