Zhāngjiājiè – AVATAR sziklák és fuldoklás

ázsia, tudomány, túra, utazás

Zhāngjiājiè Kína legmegkapóbb természeti látványossága, e felől kétség nincs. Hát még akkor milyen szép lehet, ha nem tüdőtömítő szmogban látogatják meg! Merthogy nekünk pont sikerült.

Oxigénhiány

Húnán tartomány észak-nyugati részén járunk egy szörnyen szmogos decemberi napon. A levegőminőség az egészségre ártalmas kategóriában van, mind a kínai, mind az amerikai besorolás szerint. A Nap igaz süt, de a látási viszonyok annyira rosszak, mintha párás szemüveget hordanánk. A levegővétel nehéz. Akár egy épülő házban lennénk, ahol cementpor kavarog a levegőben. A ruhánkon is érezni a poros szagos. Az orrunkat és a torkunkat marja, a szemünket csípi a szállópor. A lehető legtökéletlenebb idő egy aktív, a szabadban töltött naphoz, ahogy azt a reggeli büdös szmogos kép is mutatja..

Zhāngjiājiè National Forest Park

A kínaiak nem sokat agyaltak a Zhāngjiājiè fantázia nevein, így még gyakorlatlan utazóként is a környéken eltévedni lehetetlen. Először megérkezünk Zhāngjiājiè város Zhāngjiājiè Repterére. Onnan busszal (12 yuan) Zhāngjiājiè faluba kell menni, ahol megvehetjük a jegyet a Zhāngjiājiè National Forest Parkba. Ilyen egyszerű, és tök jó, mert nem terheled túl az agyad megjegyezhetetlen kínai szavakkal. Ám a pénztárcádat annál inkább, ugyanis a belépőjegy a főszezonban 260 yuan (11.000 Ft), szezonon kívül pedig „csak” 135 yuan (5700 Ft). A jegy 3 napi benntartózkodásra jogosít fel, amit teljesen simán el lehet tölteni a parkban, mert 398 km2-en van mit látni.


Sajnos nekünk nem volt ennyi időnk, bár a szmog is sürgetett. Az hinnénk, hogy majd 1500 méteres magasságban, ha nem is szanatóriumi tisztaságú levegő vár, de legalább légzésre alkalmas lesz. Ám ez télen Kínában egyáltalán nem törvényszerű. Csak a szerencse adhatja meg. Nekünk pedig kevés volt e hétvégén belőle. Hegynek felfelé gyorsan elfáradtunk, a lányok levegő után kapkodtak, szabályosan ziháltak. Hiába vittük a táskáikat, egyre keservesebben vették a lépcsőfokokat, az esteledés pedig csak még jobban lehúzta őket. A hostelbe érve – mert több szálláslehetőség közül lehet választani a parkon belül – a helyzet annyira elmérgesedett, hogy a francia lány hajnalban a köhögéstől kimerülten fuldokló pánikrohamot kapott. Alig tudott felébreszteni, hogy segítséget kérjen. Már-már azt hittük a zhāngjiājiè-i homokkő tornyok helyett a Zhāngjiājiè Kórházba visz a reggeli utunk.

Mit tegyünk ilyen helyzetben: Először is meg kell nyugtatni a beteget, egyenletessé kell tenni a légzését. Adjunk neki egy zacskót, hogy lélegezzen belőle. Nehéz kérés, ha amúgy is fulladozik szerencsétlen, de pár perc és a zihálás abbamarad. Ez után ha van allergia ellenes gyógyszer azt vegyük be, ha nincs akkor meleg sós vízzel gargarizáljunk sokat. Ha lehet egy ideig ne feküdjünk le, várjunk, amíg végleg megnyugszunk és eltűnik a mellkast szorító, torkot kaparó érzés.

Szerencsére az alvás segített és a másnapra a szmoghelyzet is normalizálódott. Már nem mindenkire, csak az arra érzékenyekre volt káros.. király! Megbeszéltük, hogy a parkban működő buszokkal körbenézünk a délután, de akármi baj van egyből megyünk vissza a városba.

Geomorfológiai orgazmus

Zhāngjiājiè National Forest Park a Yunnan-Qiuzhou plató és a Wuling-hegység közt terül el. A térséget átszelő völgyek talpa 200-300 méteres, míg a csúcsok 1500 méteres tengerszint feletti magasságba emelkednek ki. A klíma szubtrópusi monszun típusú, évi átlagos 16 ℃-os hőmérséklettel és 1200-1600 mm-es átlagos csapadékkal.

Annyi csodás forma van itt, hogy több cikket is meg lehetne vele tölteni, de most csak pár szó a legszebbekről:
Zhāngjiājiè végleges szárazulattá válásakor hatalmas folyók kanyarogtak a területen, amik tették is a dolgukat. Hosszú idő alatt elkezdtek bevágódni a mészkőbe, majd az alatta lévő homokkőbe. Olyan szerencsés egyensúly alakult ki a folyó bevágódása és a terület kiemelkedése közt, hogy a Lishui folyó egy speciális völgy típust hozott itt létre. Ezt a geomorfológiában antecedens völgynek nevezik. Az egyszerűség kedvéért ezt úgy képzeljük el, mintha kenyeret akarnánk szelni, ám nem csak a kést nyomjuk kenyérbe, hanem a kenyeret is felfele nyomjuk a kés élének. Ez a folyamat az oka, hogy az itt lévő völgyek falai meredekek és irgalmatlan magasságokat vesznek fel (150-400 méter). Ilyen antecedens völgyek a világ sok táján kialakultak, de leggrandiózusabb köztük maga a Grand Canyon. Megjegyezném, ha valaki a Bakonyban jár és a Gaja-völgyben sétál a sztori ugyan az.

A homokkő tornyok és ívek is szintén a víz és a szél felszínformáló erejének köszönhetőek. A fizikai és kémiai mállás kéz a kézben pusztította a kőzetet, amibe a növények gyökerei is beszálltak feszítő erejükkel. Így a repedések gyorsabban szélesedtek, több vizet engedve be, hogy a romboló hatás egyre csak erősödhessen. Felülnézetből ezek a növénnyel benőtt tornyok, olyan hatást nyújtanak, mintha,  kőből készült felhőkarcolók közt repülne az ember. Akaratlagosan is elképzeljük, hogyan szlalomoznánk közöttük. A legszebb és legkülönlegesebb preparátumok viszont a homokkő hidak, amik valójában egykori barlangok beszakadása után is éppen maradt ívek. Csodálatosak! Aki hasonló szépséget akar az látni, szerencsére a közelben is megteheti. Magyarországon a Pilisben,  Szerbiában a Vratnánál találhatunk hasonló mészkő íveket, de Erdély is tele van velük. Érdemes felkeresni őket, mert lélegzetelállító látványt nyújt. Olyanok mint valami sci-fi időkapuk.

Természetesen a homokkő formák mellett a karsztos formakincsek  is megbabonázzák a látogatókat. A permi mészkőben hatalmas cseppkőbarlangok bújnak meg, amikre egy teljes napot kéne rászánni.. A legjobb és így sajnos a leglátogatottabb a Huanglong Cave. Ne hagyjuk ki kérlek!
Zhāngjiājiè megérdemli a földöntúli, a misztikus és a csodás jelzőket. Elképzleni sem tudom, mit gondolhatott az, aki először pillantotta meg ezeket a képződményeket. Ha a mai, tudománnyal felvértezett ember is elagyalgat azon, hogy itt tuti él valami nem e világi, akkor a régi, babonás ember számára ez a hely maga lehetett egy hatalmas ködös kérdőjel.

Innentől szigorúan geomazoistáknak!

Lévén, hogy egy geoparkról szól a cikk, azt pedig egy geológus írja, elkerülhetetlen, hogy ez a bekezdés nem egy geotrollkodás legyen. Persze a teljesség igénye nélkül. Tehát mindenki legnagyobb örömére íme Zhāngjiājiè gyors fejlődéstörténete.

Millió évek története koncentrálódik a területen, így igyekszek gyors lenni. Három típusú üledékes kőzet egymásra települése adja Zhāngjiājiè tortás szerkezetét. Legalul középső- és felső-devon korú kvarcos homokkő (~360 millió éve), felülről felső-perm és alsó-triász (~250 millió éve) korú meszes üledék, főleg mészkő található. A kettő között pedig helyenként vékony dolomitcsíkok húzódnak. Zhāngjiājiè geológiai fejlődése lépcsőzetes. Hosszú stabil időszakokat intenzív tektonikus mozgások szakítják meg, ami drasztikus paleo környezetváltozáshoz vezettek. A kezdetek kezdetén itt egy tengerparti és sekély tengeri környezet volt jellemző, ami a devoni időkben viszonylagos állandóság jellemzett. Honnan lehet tudni, hogy földtörténeti léptékben stabil volt ez a környezet? Erről az ez időben leülepedett kvarcos törmelékes üledék – melyből a későbbi homokkő alakult ki – vastagsága árulkodik. Minél vastagabb egy réteg vagy egy  kőzetformáció, annál stabilabb a keletkezési környezett. Márpedig a Huangjiadeng és Yuntaiguan Homokkő Formációk 520 méter vastagságban alapozzák meg Zhāngjiājiè természeti képződményeit, ami mellett nem lehet szemet hunyni.

Amikor az ősi szuperkontinens a Pangea elkezdett feldarabolódni, Zhāngjiājiè vidékét hatalmas tektonikus mozgások rázták meg (Indosino esemény 235-250 millió éve), aminek az lett az eredménye, hogy a térség a sekély tengeri környezetet tengerire cserélte le. Vagyis a terület erőteljesen lesüllyedt. Mi árulkodik erről? Ez időtől indult meg a meszes üledék lerakódása, ami úgy materializálódik, hogy a homokkövet mészkő váltja fel. De a geológiában a kőzet nem csak az akkori környezetről, hanem a képződési időről is információt ad. A dolog pikantériája, hogy  itt a kőzetrétegek időben nem folytonosak.  Olyan mintha a számegyenesen az 1,2,3-at az 5-ös követné, vagyis hiányzik egy köztes elem. Ezt hívják diszkordanciának. Ez a speciális információvesztés, abban nyilvánul meg, hogy a devoni homokkövet egy éles határfelület választja el a permi mészkőtől márpedig a kettő közt cirka 100 millió év telt el, amiből semmi kőzettani anyagunk nincs. Ez pedig csak úgy történhetett, ha a devon után a terület szárazulattá vált, (tehát a sekély tenger kiemelkedett) és az erózió azt csúnyán helybenhagyta. Helyesebben, nem volt üledékképződés, amiből később kőzet lehetett volna, vagy volt üledékképződés, de azt a felszínformáló erők legyalulták. De mivel már ezt is megfejtettük, egy olyan képet kapunk a térségről, ami az évmilliók során folyamatosan fel-le liftezett.

Mi sem lenne csodálatosabb, ha ez a perm idejű tengeri szféra újra a felszínre emelkedne, folytatván ezt a szinuszos mozgást, nem? Nagy örömünkre tényleg ez történt, és ennek egyetemesen örülünk, mert ez tette lehetővé a zhāngjiājièi homokkő tornyok létre jöttét. Ez a kiemelkedés pedig nem kisebb sztorival magyarázható, mint maga a Himalájának a kiemelkedésével. Hoppá! 80 millió évvel ezelőtt az akkor még szabadon vándorló Indiai földrész már annyira közel került Eurázsiához, hogy a kettő közti tengeri üledéket elkezdte összenyomni, felgyűrni, majd 40 millió éve véglegesen össze is ütközött azzal. A hegységképződés nyilván kiemelkedéssel jár, de ez a kiemelkedés a környező területeket is formálja. Így liftezett Zhāngjiājiè ismét a tenger mélyéről több mint 1500 méterrel a felszín felé, amivel megkezdődött a homokkő tornyok és barlangok eróziós kialakulása.


Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.