New Orleans tele van érdekes sztorival

Elsőként itt van például a helyi fehér-fekete kevert kultúra eredete. Az USA-ban általánosan érezhető, hogy a fekete és fehér lakosok külön válnak, nehezen keverednek. Nos Louisianaban ez még bonyolultabb, mert itt van egy harmadik kaszt is: a kreolok (creole). Ők ránézésre szintén feketék – vagy inkább cappucinok – akik a helyi gyarmatosító franciák, spanyolok és a rabszolgák légyottjaiból jöttek és valahol a feketék fölött, de a fehérek alatt állnak.  Persze ez régebben még inkább éles volt, mivel ők szabad emberként látták meg a napvilágot, tanulhattak és szórakozhattak.

Ha az igazi creole feelinget keresnénk New Orleans-ban, akkor Tremébe kell mennünk. A French Quartertől északra fekvő városrész utcái a színes, tornácos házaikkal, és gyönyörű tölgyfáikkal  mindenképpen megérnek egy egész napos sétát. ( Megjegyzés: Egy nagy baj van csak, hogy sehol nem lehet szép képet lőni, mert valahogy mindig belekúszik egy böhöm nagy pick up, vagy sportkocsi a látótérbe…) Sétára kiváltképp az Esplanade Avenue a javasolt. A negyedben érdemes elmenni a Blackstreet Cultural Museumba is, ha látni szeretnénk pár Mardi Gras maszkot. Maga a múzeum nem egy nagy szám, de jól rá lehet hangolódni veleva louisianai fekete kultúrára.

Érdekesség
A múzeum nevében szereplő Backstreet nem véletlen. New Orleans Backstreet központja Tremében található. Ez volt az a hely, ahol a régi rabszolgák esténként összegyűltek és gyakorolhatták eredeti vallásukat, szertartásaikat vagyis a voodoo-t. Ezt a mozgalmat, vagy ha jobban tetszik kiváltságot nevezték Backstreetnek.

Végezetül az utolsó neighborhood New Orleans Rózsadombja, az Uptown Audubon. Több mint valószínű, hogy aki New Orleans-ba jön, az nem ebben a kerületben száll majd meg, ugyanis elég messze van mindentől. A távolságot szerencsére marha stílusosan lehet legyőzni: streetcarral. (Egy jegy $1,25, de $3-ért 24 órás jegyet lehet venni.) A streetcar egy villamos, ami az 1900-as évek hangulatát hozza vissza a városba. Gyönyörű, igazi élmény utazni vele, mert tényleg nem tudod milyen évszázadban vagy. A XX. századi feeling magától a streetcartól van, pontosabban a belső terétől: a vezetőfülkétől, a leszállásjelző madzagtól, a fantasztikus fapadjaitól és azok réz betétjeitől. Viszont, über modern jegyautomata és mozgássérült emelő figyelmeztet, hogy mégiscsak a XXI. Században vagy haver. Vagyis villamosozni itt, kötelező! A St. Charles Avernue végig pazar palotákkal és gyönyörű tölgysorral van szegélyezve, így az utazás egy csodás élmény.

Furán fog hangzani, de New Orleans-ban muszáj temetőbe menni.

Tényleg érdekes, ám nem kell hanyatt esni tőle. Mint olyan sokszor itt is a háttérsztori a lényeg.

Érdekesség
New Olreans a Mississippi deltavidékén fekszik, ennek megfelelően a táj erősen elmocsarasodott, és ezt az állapotot a szezonálisan becsapó hurrikánok is csak rontják. A város hasonló cölöp talapzaton áll, mint Velence. Viszont, az első telepesek mikor megszállták a területet, a halottaikat jó európai szokásnak megfelelően 6 láb mélyre temették az amúgy szárazabbnak vélt területekre. Ám az esős évszak beköszöntével (ez maga a hurrikán szezon) a talaj felázott, valamint a felszín alatti vízmozgás és az erős szélnek köszönhetően a halottak szépen lassan a felszínre úsztak, a frászt is kiverve a mélyen katolikus közösségben. Hosszas sikertelen próbálkozás után végül a kriptákat mellett döntöttek, hogy enyhítsenek a helyzeten.

Nyugodt, turista mentes séta a Lafayette Cemetery No 1-ben

Az egyik felkapott „turista temető” a St. Luice Cemetery a Louis Armstrong Park mellet. Na, ide ne menjünk, mert $20 az idegenvezetői díj, és annyit nem ér meg egy temető. Oké, itt vett magának kriptát Nicolas Cage, de ha felkészülünk a New Orleans-i horrortémából, akkor tényleg felesleges. Helyette inkább a Garden District temetőjét látogassuk meg, a Lafayette Cemetery No 1-t. Ez ingyenes, és ha Uptown Audubon felé streetcarozunk, ráadásul még útba is esik.

Uptown Audubon továbbá az itt található hatalmas parkról az Audubon Parkról és a Tulane University-ről híres. Kiváló délutáni program sétálni egyet a parkban és az egyetem campusán. Megnézhetjük, hogy ilyen is lehetne egy közösségi tér, ahol  fák az igazi szereplők, ahol megbecsülik és szeretik ezeket az öreg órásokat, és nem kellenek ligetvédők, mert mindenki tudja, a fa a park éke.