Egy alternatív kínai valóság – Tajvan, és ami mögötte van

ázsia, gazdaság, hasznos, utazás

Legyünk őszinték, azon kívül, hogy egy szigetről beszélünk, nem sok mindent tudnánk elmondani Tajvanról úgy hirtelen. Én is így voltam ezzel, kivéve, hogy már évek óta tajvani HTC telefonok büszke tulajdonosa vagyok, sőt még a kerékpárom is a szigetországban lett anno gyártva, szóval a tudat alatti kötődés már évek óta megvolt. Ha nem is emiatt, de az egy éves kínai tartózkodásunk alatt úgy alakultak a dolgok, hogy 2016 májusában sikerült egy 12 napos szünetet szervezni magamnak, így olcsó repjeggyel és hatalmas várokozással vágtam neki Tajvan szigetének. Nézd meg a rövidke összefoglalónkat, aztán olvass tovább az érdekességekért!

De miért éppen Tajvan?

Tajvan mesés keleti partja, ahol a Csendes-óceán és a méregzöld hegyek összérnek

Tehetnénk fel a jogos kérdést, hiszen se hófehér homokos tengerpartokat, sem világhírű romvárosokat, se szafarikat, se egyéb turistacsalogató látványosságokat nem tartogat az ország. Ez abból a szempontból nem is baj, mert a tipikus délkelet-ázsiai hátizsákos utazók ritkán tévednek a szigetre (és milyen rosszul teszik), a nagyobb turistacsoportok pedig élből elkerülik az országot, persze kivéve a kínai turistákat, de erről majd később. A fent felsoroltakon kívül viszont elképesztő szépségű nemzeti parkok, több mint 100 db 3000 méternél magasabb csúccsal tűzdelt hegységek, a fenséges Csendes-óceán, szurdokvölgyek, hangulatos szigetek, búvárparadicsomok, bálnales, kanyoning, menő nagyvárosok, szabad lelkű és nyitott tajvani fiatalok, különleges ételek, friss levegő, Ázsia legszebb kerékpárútjai, és még ezernyi minden vár a Tajvanra érkező utazókra. Ugye így már nem is hangzik olyan rosszul?

Egy kis történelem

De ne ugorjunk ennyire előre az utazási élményekkel kapcsolatban, hanem először ismerjük meg Tajvan történelmét dióhéjban. A szigetre érkező első őslakosok leginkább a maláj népcsoportokkal mutattak hasonlóságot, míg nyelvük az Ausztronéz nyelvcsaládba tartozott. Később a 16. századig a kínaiak csupán kóstolgatták a szigetet, nem tudták azt meghódítani, megtették ezt helyettük viszont az első európai gyarmatosítók. Sorrendben a portugálok, hollandok, majd a spanyolok érkeztek és hosszabb rövidebb időre kiterjesztették gyarmati birodalmaikat Tajvanra is. Ezekből az időszakból származik a sziget régi elnevezése: Ilha Formosa, vagyis a “Szépség szigete”. Ezt követően több mint kétszáz évig, 1683-tól 1895-ig a Csing Birodalom részként Tajvan kínai fennhatóság alatt volt, majd elérkezünk 1945-be, amikor is közel 60 éves japán megszállás után amerikai csapatok támogatásával a sziget ismét kínai kézbe kerül. Nem kellett sokat várni az újabb fordulatra, mert hogy 1949-ben a kínai polgárháborúban elsöprő győzelmet arató Kínai Kommunista Párt elől a addig kormányzó Kuomintang párt tagjai visszavonultak Tajvanra. Velük együtt tartott összesen körülbelül 2 millió ember, többségükben katonák, párttagok, a kínai szellemi- és üzleti elit tagjai is, illetve a Kuomintang-kormányzat ezen kívül magával vitte a teljes kínai nemzetközi valutatartalékot, a nemzeti aranykészletet, és a felbecsülhetetlen értékű műemlékek nagy részét is. 1949-ben a győztes kommunisták azzal a lendülettel kikiáltották a Kínai Népköztársaságot, az egyetlen Kínát, amelybe Tajvan is beletartozik, és megszűntnek nyilvánították a Kínai Köztársaságot.

A stratégiailag nagyon fontos helyen fekvő Tajvant gyakorlatilag az mentette meg, hogy a koreai háborúk miatt épp a térségben tartózkodó USA azonnal a frissen függetlenné vált ország segítségére sietett, és hadihajóik hathatós segítségével szavatolták a békét a térségben. Ekkor még a legtöbb ENSZ tagállam elismerte Tajvan függetlenségét, ám ahogy Kína elkezdett világhatalommá válni a későbbiekben, úgy vált egyre érdekesebbé a helyzet. Az addig Tajvan szövetségeseinek tartott országok szép sorjában kihátráltak a sziget mögül, és Kína kedvébe járva tovább már nem ismerték egy Tajvant szuverén államnak. A mai napra tehát gyakorlatilag két nézőpont maradt: Tajvan egy független, demokratikus, egyedi kultúrával rendelkező ország, illetve hogy Tajvan az egyetlen, igaz Kína része, és soha nem lesz független ország. Ki lehet találni, hogy melyik a kínai álláspont. Angolul tudódnak íme egy rövid magyarázó videó:

Persze a kettéválás után nem volt ennyire fekete-fehér minden. Mielőtt még a gonosz, zsaroló nagy testvér Kínáról, és a demokratikus, gyenge és kicsi Tajvanról beszélnénk, ne felejtsük el, hogy a függetlenség után a Kuomintang párt gyakorlatilag ugyanúgy egypárt rendszerben vezette az országot, sőt 1984-ig statárium volt bevezetve, ergo a párt mindent, de tényleg mindent megtehetett amit csak akart. Legyen az az ellenzék tudatos elsöprése, a kommunistának vélt tajvaniak deportálása és munkatáborokba zárása, adott esetben tömeges kivégzések, zéró sajtószabadság,  stb. Az már más kérdés, hogy Tajvan eközben egy egészen egyedülálló gazdasági fejlődésen ment keresztül, és  bár persze szokás mondani, hogy gazdasági sikerekkel nem illik diktatúrákat megvédeni, ez a helyieket kevésbé zavarta, miután a 1990-es évekre egész Ázsia egyik legfejlettebb országa lett Tajvan.

Tajvan fővárosa, Tajpej madártávlatból

A politikai helyzet a statárium eltörlésével sokat javult, az addig gyengécske ellenzékből kinőtte magát az 1986-ban alakult és épp most is kormányzó DPP, emberi jogok és szabad sajtó tekintetében is jelentős lépések történtek. Elérkeztünk tehát 2016-ba, amikor a gyakorlatilag 10 éve stagnáló gazdaság felrázásnál csak egy fontosabb kérdés van, mi legyen Kínával? A kérdés persze kicsit költői, hiszen az elmúlt években egy kifejezetten egyoldalú gazdasági függőség alakult ki Tajvan és Kína között: nagyon sok tajvani nagyvállalat már kiszervezte gyártórészlegét Kínába, rengeteg tehetséges tajvani fiatalt szívtak el kínai cégek, a frissen beindult kínai turistacsoportok pedig hatalmas bevételeket jelentenek a szigetország turizmusból élő lakóinak. Ha tehát Tajvan keménykedik, az azonnal a gazdaság rovására mehet, ha pedig túl közel merészkedik Kínához akkor úgy járhat az aktuális vezetés mint az előző elnök, akit többek közt azért is váltottak le nagy többséggel, mert az erre kifejezetten érzékeny tajvaniaknak egyáltalán nem tetszett a túl szoros kapcsolat az anyaországgal. Bővebben a jelenlegi politikai és gazdasági helyzetről, valamint frissen megválasztott elnök asszonyról az Index nemrég írt remek összefoglalójában.

Kicsit vidámabb témákról és utazási élményekről hamarosan!


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.