Még most kell Salentoba eljutni – Kolumbia II.rész

amerika, dél-amerika, gasztronómia, túra, utazás

Még nem turistásodott el, még félig felfedezetlen, így most kell Salentoba ellátogatni. Óriási kávéültetvények, nemzeti fa és egy nagyon élő, autentikus kisváros.

Salento

 

Bogotából Salentoba egyértelműen a buszos utazást javasoljuk. A központi állomásról Armenian keresztül, egy átszállással lehet ide eljutni. Érdemes már előtte online utánajárni, például  a www.bolivariano.com.co oldalon, hogy mikor mennek a járatok, de népszerű vonalról lévén szó, a helyszínen vásárolva is lehet találni egy megfelelő, sőt gyakran kedvezményesebb ajánlatot.  Az út 8 óra hosszú (egy fél órás ebédszünettel), de megéri, hiszen az ország egyik legszebb lankáin, meredek szakadékokat kerülgetve haladnak a modern (wifivel és videólejátszóval rendelkező) buszok.  Armenia állomáson, a belső részen kell megvenni a jegyet tovább Salentoba. Itt mindenképpen legyen nálatok készpénz, mert közel és távol sem találni pénzváltót. Az egy szem ATM-ben pedig gyakran nincs muníció. Az iránytaxi jellegű működés a távolsági buszokra is érvényes, vagyis bárhol kiugorhatsz, ha szólsz előre a sofőrnek.

Salentoban nem  a városban szálltunk meg, hanem a völgyben egy kis nyugalomszigeten, az El Mocambo hostelben. Ideális szállás volt, gyönyörű helyen a völgyben elterülve, tele állattal, backpackerrel, helyi jógatanárral és egy mindig segítőkész sofőrrel (pont ilyen helyet képzel az ember, ha ki szeretne kapcsolódni és eltűnni minden városi zajtól és hektikától). Túraútvonalak is indulnak innen, például az egyik kis családi Finca Don Elias nevű kávéültetvényre, ahol az angolul jól beszélő unoka vezet körbe és mondja el a kávé készítés fortélyait. Kóstolás is van a végén, szigorúan hosszú kávé feketén 🙂 nem javasolt másképp kérni.

Salentoban az El Mocambo hostel idilli képei (fent, lent).

Így néz ki a kávébab, ahogy “fejlődik”. Először zöld, majd mikor érik, akkor lesz sárga és piros. Leszedéskor lefejtik a héját és ott van benne, a már felismerhető formájú kávészem.

Valle de Cocora

Másnap jógával indítottuk a reggelt (12000 pesoért) elképesztő élmény volt a szabadban, kellemes 20 fokban, a természet lágy ölén. Amerre csak néztünk zöldellő erdő, dombok és csicsergő madarak voltak hallhatók és láthatók. Meditálni ugyan még itt sem tudtam, de soha jóga nem volt még ilyen nyugtató. Pont jól átmozgatott az előző napi 8 órás helyben ülés után, mindeniknek ajánljuk. 😉

Ezután a szálláson összeverődött a kis multikulti csapatunk (holland, skót, francia és magyar), és elindultunk felfedezni a hely másik természeti nevezettségét az óriás viasz- pálmákkal teli völgyet. (Neve nem véletlen, hiszen korábban törzsét gyertyakészítésre használták.)

Kolumbiában a nemzeti fa címet viseli, és a törvény védelme alatt áll, akár 50-60 méter magasra is nőhetnek nyíl egyenes törzsükkel.

A túra Salento főteréről indul, innen visznek terepjárókkal a Cocora völgybe. (Az autók minden egyes reggel kiállnak a főtérre és csak várják a túrázni vágyókat. Nem kell előre foglalni semmit, csak korán odamenni, beülni az egyikbe és fizetni 3400 pesot/fő.) Indulás a Valle de Cocoraba csak akkor van, ha az autó teljesen meg van tömve. Már ez a rész jeeppel is nagyon élvezetes volt, mert 9-10. utasként pont nem véletlenül, pont nem fértünk be a kocsiba, és hátul kellett utaznunk… Ez ott teljesen normális dolog, nekünk ”kontrolfrík” európaiaknak már ez óriási gerilla kalandnak tűnhet. 😀 erősen kapaszkodni a ponyvába és közben kamerázni pedig külön művészet.

Nem szükséges guide az útra, mert egyértelmű merre kell menni és semmi veszély nincs a kijárt úton, jelölt részeken, függő hidakkal teli ösvényeken. A hosszabb út (fotózással, uzsonnával együtt) kb. 4-5 óra. Az út a folyó mentén egyből jobbra indul, innen egy nyíltabb terepről érkezik be az erdőbe. Nekünk szerencsénk volt a napos idővel októberben (ilyenkor ott 20 fok körül van az átlag hőmérséklet, túrázáshoz pont ideális).

Ha még soha nem láttál élőben kolibrit (de szerintem akkor is, ha igen), mindenképpen tedd meg a kis kitérőt az Acaime-ig. 4000 peso a belépő, de maximálisan megéri, hiszen egy kolibri kánaánba érkezel, ahol 1 cm-ről tudod nézni, ahogy 200-at csapnak másodpercenként és röpködnek fáról etetőre.

Finca La Montaña a következő érdekesebb szakasza a túrának, ami egyben a legmeredekebb is. Felérni a csúcsra nem csak a látvány miatt kellemes élmény. Ettől a ponttól már csak lefelé vezet az ösvény. Gigantikus bölcsesség, hogy a legjobb a körtúrákban, hogy nem ugyanazon a részen kell lemenned, ahol feljöttél. Kolibri, szép táj, gyönyörű színes esőerdő, baldachinok és függőhidak oké… de hol vannak azok a híres viasz pálmák – kérdezed magadtól. Ekkor tárul eléd az egész völgy, tele ezekkel az óriási pálmákkal – tádámm grande finale. 🙂 Szürreális látvány a 100 meg 100 viaszpálma látványa, mögötte a zöldellő hegyekkel és kéklő éggel.

Cocora Valley

Innen visszaérkezel a starthelyre, ahonnan a terepjárók visszavisznek a városba.

Tejo, ivósjáték level végtelen

Salento városa éjszaka is él… amit mindenképpen próbálj ki, az az ivósjátékok királya, a helyi beerpong, csak annál sokkal menőbb. Ez a Tejo (ejtsd TEHO). Lényege, hogy 8-10 méterről kell dobni egy fémgolyót egy megdöntött homokpadra, amin több kör alakú “petárda” van. Ha eltalálod, akkor durran és elfüstöl, ekkor kell örülni és inni. Két erre alkalmas hely is van, nekünk kávéföldes haverunk javasolta a Los Amigos-t. Mivel nem volt viszonyítási alapunk, és az újdonság élménye a helyi sörökkel párosult, mi elvoltunk 🙂

salento

Amit még Salentoban mindenképpen próbálj ki akár reggelire, akár túra után: a Brunch de SalentoEgyetlen veszélye, hogy a főétel után nem biztos, hogy jut hely a desszertnek is. 🙂 A falon pedig ne felejts el kreatívkodni, a mi nyomunkat is megtalálod.

salento
salento

A következő állomásunk Medellin (Pablo szülővárosa és a legendák körülötte), to be continued…

…és mivel idáig elolvastad, vagy legörgettél, íme egy zenés-táncos videó az útról:


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.