Borbáth Péter tollából.

Funchal, szakadó eső.

A szállás régi, több szintes családi ház, Lisszabonban is lehetne, nehéz szőnyegek, kopottra vaxolt régi bútorok. A konyhalány hatalmas, a fények tompák, enyhe doh, apró hangyák a fürdőszobában. Beülök a kedvenc snack báromba halat enni. Kihozzák, megmutatják a friss halat, ráböksz, melyik legyen, sütik. Telezabálom magam, elégedetten üldögélek, kávét rendelek.

Először egy tűzoltó, aztán mentő, négy rendőr kocsi hajt be az amúgy is szűk utcába, egyre többen ácsorognak, a kávémat szürcsölöm. Asztalomtól pont rálátni a szemközti, kicsit romos házra, egy férfi áll a lapos tetőn, üvölt, mutogat, aszott, hosszú hajú férfi, háta mögött egy függönyszerű rongy felakasztva. Bemegy a függöny mögé, közben a tűzoltók létrát támasztanak a falnak, egy rendőr megindul, a férfi fent ellöki a létrát, kezében vasrúd, azzal hadonászik, még kétszer próbálkoznak a létrával, mind a kétszer dühödten löki el föntről a srác.

Most újra a függöny mögül jön elő, kezében fűrész, azzal mutogat, a rendőrök tehetetlenül nézelődnek, néha arrébb tessékelik a közönséget, többen kameráznak, zavartan nevetgélnek, a férfi közben leteszi a fűrészt, most a faszát veszi elő, azt rázogatja, többen felröhögnek, mutogatják egymásnak, a rendőrök leküldenek mindenkit az utca túl végébe.

A snack bar tévéjén megy a meccs, élethalál harc, mondja a kommentátor, egy széles vállú védő röptében leránt valakit, tizenegyes, belövik, 2-1, fantasztikus meccs, a férfi a lapos tetőn most egyszerre minden eszközt bevet, a vasrudat, a fűrészt, aztán megint a faszát, kilátástalan, már a népek is unják, legyen már valami. Egy kisfiúnak szemcseppet kell beadni, a hátsó asztalnál vergődik, apja a pincér, megnevetteti a kisfiút, az anyuka lefogja, beadják végül a cseppet.

Lankad a férfi figyelme, a létrán hirtelen egy rohamrendőr kúszik fel, pajzzsal, sisakkal, bottal, fellöki a férfit, beesnek a függöny mögé, két-három rendőr utánuk, úgy ordít, mint egy kisgyerek, a függöny néha megremeg, a közönség egész közel megy, de a függönyön túl egyik sem láthat. Marad az üvöltözés, meg a függöny libegése. Az egyik rendőr összeszedi a rudat, a fűrészt, a férfit hátul hozzák le, berakják a mentőbe, ordít még mindig, a rendőrök elhajtanak, egy tűzoltó a létrával szerencsétlenkedik.

Végül kiürül az utca, 2-2 lett a meccs, fizetek, a pincér mintha magyarázkodnia kellene, mondja, bolond, drogos, itt húzta meg magát, szerencsétlen, mondja, néz rám, mintha rám mondaná.