3 fontos dolog amit az utazásokból tanulhatunk

ázsia, hasznos, tudomány, utazás

Az utazások motivációit szerintem elég sokszor kivesézték már különböző, a témával foglalkozó honlapokon. Önmegvalósítás, kalandvágy, a felfedezés örömre, önismeret, komfortzónából kilépés, fizikai határok feszegetése, munka, vagy csak öncélú pénzszórás, lazulás, vakáció, ki ahogyan nevezni. Mindenki más miatt utazik, ez teljesen természetesen, de vajon a külföldön eltöltött idő alatt tanulunk-e valamit és sikerül e túllépni saját korlátjainkon? Azon kívül, hogy „kedvesek az emberek”, „nagyon finomak a kaják” és „gyönyörű a természet” vajon mit adhatnak még nekünk az utazások? Ennek próbáltam utána járni a mai posztban, természetesen a saját élményeim alapján és nem általánosítva.

Az érem másik oldala

A rengeteg félrevezető, megtévesztő és eltúlzott hír között ember legyen a talpán aki a világháló és az egyéb hírközlési csatornák pöcegödréből ki tudja szűrni, hogy mi az értékes és hiteles információ. Persze ez nem azt jelenti, hogy ész nélkül mindent el kell hinnünk amit külföldi országokról hallunk, de mégis a legtöbb ember ezt csinálja. Hogy miért? Mert ez a legkényelmesebb és magunkat is megnyugtatjuk azzal, hogy a világban történnek ugyan nagyon rossz dolgok, de szerencsére Magyarországon semmi ilyen nem történhet. Ha nem mozdul ki soha az ember otthonról ezt még akár el is lehetne fogadni, ám akik sokat utaznak előbb utóbb rájönnek, hogy a hozzánk eljutó információk legnagyobb része elképesztően el van ferdítve.

Szíria mindig is egy züllött háborús ország volt? Az összes arab országban megerőszakolják a nőket és fehér turistákra vadásznak? Pakisztánban tényleg mindenki terrorista? Kínában tényleg kommunista diktatúra van? Pápuán tényleg megeszik az embert? Indiában tényleg kirabolnak, mindentől beteg leszel és a vonatok kizárólag úgy közlekednek, hogy az ajtókon és ablakokon is lógnak az emberek? Tényleg nincsenek utak Albániában? A Fülöp-szigeteken minden sarkon fegyveres banditák várnak rád? Borneó esőerdejében tényleg azonnal maláriás leszel és szörnyhalált halsz a mérges kígyóktól? Iránban tényleg ennyire veszélyes utazni? Afrikában tényleg mindenhol éheznek? Az USA az ígéret földje ahol minden tökéletes?

Szíria keleti része, valahol az azóta már porig rombolt Palmüra közelében

Mind-mind olyan gondolatok, melyeket már nem egy embertől hallottam, olvastam. Ha a fenti kérdéseket feltennénk a helyieknek, jó esetben egy-egy mosollyal vagy hangos nevetéssel, rossz esetben mély felháborodással reagálnának (az USA rész kivételével, ott természetesen azt gondolják magukról, hogy ők a világ közepe). A megoldás pedig pofonegyszerű: ne higgyünk el mindent még a kedvenc médiánknak sem, próbáljuk az információinkat minél szélesebb körből begyűjteni, olvassunk fórumokat, és amikor csak tehetjük az utazások alatt beszélgessünk a helyiekkel, náluk ugyanis nem fogunk találni hitelesebb információforrást. Ez persze fordítva is teljesen igaz, hiszen a legtöbb hozzánk látogató nyugati turista előítéletekkel érkezik, ezért nekünk kell elmondani és megmutatni, hogy mennyire baromi jó hely Magyarország. Egy-egy utazás tehát tökéletes lehet a prekoncepciók eltüntetésére és beszűkült gondolkodásmódunk bővítésére, csak mindig járjunk nyitott szemmel és füllel.

Egy Nap süt mindenhol

Mi magyarok különösen szeretjük azt hinni, hogy nálunk szerencsétlenebb és balsorsúbb nép nem létezik az egész Földön, ám el kell hogy keserítsek mindenkit, minden országban ezt gondolják magukról. Kérdezzük csak meg az utca emberét bárhol, hogyan mennek a dolgok mostanában, ezek biztos benne lesznek a válaszban:

  • Korruptak a politikusok
  • Nem, vagy csak éppen hogy növekszik a gazdaság
  • Minden nagyon drága, közte a rezsi is
  • Egyre növekszik a benzin ára
  • Írtózatosan magasak az adók
  • Magas az áfa
  • Alacsonyak a fizetések
  • Külföldre megy a szakképzett fiatal értelmiség
Egy lassan öt éves kép Grúziából. Vajon a képen látható fiatalok Grúziában fognak majd dolgozni?

Magunkra ismertünk? Nem kell ahhoz egy önsajnáló volt kommunista közép-európai országnak lenni, hogy a hétköznapi problémák ugyanazok legyenek. Próbáljunk kicsit elrugaszkodni attól a gondolattól, hogy Magyarország egy rossz hely és olyan pozitív dolgokra gondolni, mint hogy nálunk tökéletes a klíma, nincsenek egymással véres harcot folytató kisebbségek, és hogy békében és biztonságban élünk Európa szívében.


A fejlődő országokban szarnak a környezetvédelemre

Álmodozhatunk arról, hogy globális összefogással a Földünk még megmenthető, és bár alapvetően valahogy én is bízom a pozitív végkifejletben, egy percig se gondoljuk, hogy ebből a fejlődő országok minimálisan is ki fogják venni részüket. Amit én látok Ázsiában (Kína, India, Nepál, Indonézia, Fülöp-szigetek, Malajzia és még sorolhatnám), hogy az emberek szemléletébe és úgy általában a kultúrába elképesztően beleégett az a végtelenül téves gondolat, miszerint a minket körülvevő természet egy passzív közeg, mely azért hivatott létezni hogy minden igényünket kielégítse. Ezért ezekben az országokban a természetvédelem is csak egy passzív, a gyakorlatban nem létező fogalom. Hány ezerszer utasítottam el amikor műanyag zacskót akartak adni a vásárlásnál? Hányszor próbáltam újabb és újabb palackozott vizek vásárlása helyett újratölteni a palackomat? Hányszor magyaráztam el embereknek, hogy ne dobják el a szemetet az utcán? Hányszor néztem gyilkolni képes szemekkel a helyiekre amikor cigarettát vagy bármi mást dobtak a tengerbe? Hányszor kérdeztem meg, hogy az adott helyen miért nem szedik össze a szemet? Hányszor akartam elmagyarázni, hogy ne kínozzák a szerencsétlen állatokat? Hányszor kédeztem meg, hogy miért van minden légkondi 18 fokra beállítva és megy egész nap? Hogy miért jár a buszok motorja még a megállás alatt is? Hogy miért próbálnak meg mindent külföldről importálni? Miért, miért és miért?
Mert az ég világon senkit nem érdekel, azért. Reménykedni lehet, csakúgy mint tanítani az épp felnövő nemzedéket, de a környezettudatosság nem egy olyan dolog, amit könyvekből meg néhány lelkes tanártól meg lehet tanulni. Nem szabad naivnak lenni a kérdésben, mert szerintem ebben az évszázadban érdemi változás nem várható ezen a területen.

Kína középső részén, ahol még sokáig a szén lesz az úr.

 


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.