Úton, egy zöldebb holnap felé…

utazás, zöldebb

A kezdetekről

A szomszéd háztartása mindig zöldebb… Ez pedig számomra annyira motiválóan hatott, hogy egyik napról a másikra, én is belevágtam, mert jobb akartam lenni. Szeretném bemutatni Nektek, hogy milyen eszközökkel próbáljuk meg minimalizálni az ökológiai lábnyomunkat családként, hogy hogyan utazunk az általunk vélt legkörnyezetkímélőbb módon, és milyen kihívásokkal találkozunk az úton.

Az első (zöld) hullám közel hét éve ért el, akkor egy szakdolgozat született belőle, majd a lelkesedésemet elnyelték a mindennapok. Persze, időről-időre éreztem, hogy nem tűnt el teljesen a gondolatiság, de talán lassan érő típus voltam a témában, évek kellettek, hogy leülepedjen bennem az elképzelés és halk motoszkálásból szülessen valami igazán hasznos.

Egy kisgyermek érkezésével minden háztartás átalakul. Kicsit még több fölösleges holmit halmozunk fel, és ezzel szemben, kicsit még több mentes kencére is van hirtelen szükségünk, hiszen egy kisbaba a legjobbat érdemli. A mi háztartásunkban valahol itt kezdett feltámadni ismét a környezettudatosság iránti vágy, amikor ráeszméltünk, hogy mi magunk is megérdemelhetnénk azt, amit egy újszülött. Egyre kevesebb felesleges, vastagon műanyagba csomagolt, hamar eldobásra ítélt holmi érkezett az otthonunkba. Egyre szigorúbb elvek szerint alakult a szint, melyet meg kellett ugrania egy terméknek ahhoz, hogy hajlandó legyek  pénzt áldozni rá. Alapjaiban formálódtak át az étkezéseink, a konyhai szokásaink. A régi receptjeinket az eredeti formájában ma már igen ritkán készítjük, mindenre találtunk alternatívat, mely tökéletesen kielégíti az elvárásainkat. Az ízlésünk nem változott nagyot, talán csak az alapanyagok minősége iránti igényeink alakultak át. Amikor több a szabadidőm, a pékáruk is itthon készülnek, ez pedig jó érzéssel tölt el, mert megnyugtató, hogy (talán) tudom, hogy mi kerül a családom tányérjára. Sokan az időhiányra hivatkozva söprik le magukról a “terhet”, gyorsabb, egyszerűbb, kényelmesebb a félkész, vagy készételeket megvásárolni. Aztán egyszer csak rájön az ember, hogy mit eszik ilyenkor valójában.

Forrás: Humusz Szövetség

Mi is lassan – és ezt értsd szó szerint – cseréltük le a tisztítószereket környezetbarát, könnyen lebomló anyagokra. Kis idővel később, nagy részüket már itthon készítettem, és láss csodát, némelyik hatékonyabb volt, mint a bolti verzió. Apró lépések ezek, olykor eredménytelennek is érzi az ember, de nincs annál jobb érzés, mint amikor az utolsó boltban vásárolt műanyag kupák is kiürülnek, és szép lassan, felszabadulnak a polcok, a helyüket pedig 100%-ban természetes összetevőjű, natúr, vegán termékek töltik fel. Ezt elkezdeni azonban, az egyik legnehezebb pontja volt az “új” mindennapjainknak, mivel az elvárásaim nagyon magasak voltak és ugyanazt a művien steril, foltmentes, “vegyszer illatú” tisztaságot vártam, amit egész életemben ismertem. Végül megértettem és elfogadtam, hogy működhet valami jól akkor is, ha nem tökéletes, és ez a talán picit “rendetlen” új világ nem biztos, hogy rosszabb, mint a régi.

Az elmúlt másfél évben a műanyag játékokat, használati eszközöket, felváltották a fából készült, kézműves termékek, az eldobható pelenkákat leváltotta a mosható pelenka – mely egyszeri beruházás után, hónapokkal később is megfelelően szolgálja ki az igényeket, mind funkcióban, mind pedig kinézetben. A szemetünk mennyisége két gyerek mellett sajnos így sem elenyésző, de bizton állíthatom, hogy az ember lelkének sem tesz rosszat a tudat, hogy tonnányi szeméttől óvta meg a földet a váltással. Azonban, hazug lennék, ha nem tenném hozzá, hogy 4 éve, még én is azt gondoltam, ez az egész túl “hippi” nekünk…

Forrás: KlimavedDVelem

Napjainkban

A mai tapasztalataimmal gyenge próbálkozásnak gondolom az első időkben tett kísérleteimet, az azóta már fölöslegesnek érzett egykori “luxus”cikkeinkkel kapcsolatban, mégis örülök, hogy egyszer csak felkerült a postaládánkra egy matrica, miszerint nem kérünk szóróanyagokat, reklámújságokat. Talán ez volt az első lépésünk. Mostanában a lakásban 3-4 hetente szelektálok -egyrészt, mert véges a tárolásra alkalmas hely mérete a lakóhelyünkön, másrészt mert a legnagyobb odafigyelés mellett is bekúsznak a mindennapjainkba haszontalanabb, gyorsan elhasználódó tárgyak is. A kiselejtezett ruhák, játékok, nálunk nem a kukában végzik, hanem családsegítő szolgálatnál, vagy eladásra kerülnek, így újrahasznosítjuk őket., és szelektíven gyűjtjük a papír, a műanyag és az üveg hulladékot. Igyekszünk szép időben sétálni, biciklivel közlekedni. Amikor utazunk, fa evőeszközöket viszek magunknak (kis helyen is elfér, könnyű, és tuttira tiszta). Kávézni bambusz poharakkal/kulaccsal járunk, amit értelemszerűen nem dobunk ki, nincsen fölöslegesen a kukába kerülő műanyag tető, kidobott papírpohár. Vászontáskákkal, hazai termelőktől vagy kisvállalkozásoktól szerezzük be 2-3 napra előre a friss zöldségeket, gyümölcsöket, aszalt nasikat, dióféléket, szárított terméseket. (Ezt a hazai gazdaság támogatása miatt is fontosnak érezzük. Számunkra jelentősége van, hogy látjuk, tudjuk, hogy honnan érkezik, ami a háztartásunkba kerül.)

Forrás: ZeroHero

Merre tovább?

Szóval itt tartunk mi, 2019-ben, a városi panelrengeteg közepén. Vannak hullámvölgyek, lehetne még jobb is, de az elhagyott szokások közül egy sem hiányzik. Mivel ez semmilyen tekintetben nem egy térítő cikk, csak a személyes tapasztalataim egy kicsiny része, ezért mindenkinek azt tudom ajánlani, hogy ragadja ki magának azokat a sorokat, amelyeket megvalósíthatónak érez. Nem vagyok naiv, tudom, hogy az én próbálkozásaim önmagukban nem elegendőek, azonban hiszem, hinni akarom, hogy egyre többen leszünk, akik a fenntartható mindennapok és a környezetünk érdekében hajlandóak megtenni a miénkhez hasonló és még ezeknél is nagyobb lépéseket.

Mi vagyunk az élő példa, hogy gyerekek mellett is a mindennapokba építhetőek zöld megoldások, és ha valóban a kereslet alakíthatja a kínálatot, elérhetünk bármit. Sajnos hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az általunk generált növekedés minden esetben sikert jelent – a többet, mindig jobbnak is gondoljuk. Most mégis itt van az esély; mi vagyunk soron, hogy egy olyan társadalmat alakítsunk, mely építkezik is, ezzel kompenzálva az eddigi rombolást. A tudatos élet eléréséhez pedig nélkülözhetetlen az új életszemléletre való nevelés, az új generációk környezettudatosságra való oktatása és a természetbarát eszmék megismertetése, ami a legideálisabb esetben otthonról indul. Mi már ráléptünk az útra, a gyerekeinknek természetes az, amit mi még csak tanulunk.

Az én háztartásom már zöldül, és a Tiéd?


Csányi Mónika

Környezetvédelem szakra készült, végül mégis a média világát választotta, és ezen a vonalon szerzett mesterdiplomát. Néhány hazai lapnál, magazinnál való fotós publikálással és pár külföldi elismeréssel később - két pici gyerek mellett - saját vállalkozásában dolgozik. Jelenleg egy zöldebb jövő reményében próbálgatja szárnyait a mindennapi életben. Az utazás az egyetemi évek alatt vált számára szerelemmé, amikor az első ifjúsági cserék kapcsán nekiindult a "vadonnak". Legnagyobb élménye egy önkéntes programnak köszönhető, amikor a francia Alpok közepén jurtaépítést tanult, és komfortzónáját kiszélesítve, teljesen új állat és növényvilággal ismerkedhetett meg a fényszennyezéstől és zajtól mentes végtelen csend közepén. Bakancslista top5: Megmutatni gyerekeinek természeti szépségeket a világ bármely pontján, hosszabb időre kiköltözni a városból, és önfenntartónak lenni, ismét a szociofotózás világa felé fordulva, a turistaközpontoktól függetlenül látni távoli helyek igazi arcát

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük