Az Al-Duna megtépázott vidéke és a Vaskapu-szoros

európa, hasznos, háttérsztori, utazás

A húsvéti hosszú hétvégére ezúttal egy Magyarország déli részéhez közeli, ám kevésbé ismert helyet kerestünk, rövid nézelődés után választásunk pedig a romániai Herkulesfürdő környékére esett. Az Erdély legdélnyugatibb csücskében, az ezer éves határhoz közel fekvő egykori patinás üdülővárosban és környékén 3 napot töltöttünk, ám az odaúton tettünk egy kis kitérőt és első nap ellátogattunk az Al-Duna vidékére is.

A Magyar Királyság déli bástyája

Az Al-Duna vidéke a történelmi Magyarország és egyben Erdély legdélebbi része volt, hiszen a Kárpátok déli vonulatát a Szerb-Érchegységtől elválasztó Vaskapu-szoros utáni következő nagy település, Szörényvár már a Román-Alföld kapujában fekszik. A Vaskapu igazából nem egyetlen szoros, hanem egy több szorosból álló, 134 km hosszú rendszer, melynek leghíresebb tagja a lenyűgöző szépségű Kazán-szoros, Románia és Szerbia határán. A stratégiailag nagyon fontos helyen fekvő terület már a rómaiak számára is kiemelt jelentőséggel bírt, nem véletlenül építettek erődrendszereket és próbálták hajózhatóvá tenni a Duna itteni szakaszát, több kevesebb sikerrel. Jóval később aztán Széchenyi István és Vásárhelyi Pál tervei alapján a 1800-as évek közepén kezdődött meg a Duna mélyítése és akadálymentesítése, ám a finanszírozási gondok miatt az építkezés egészen 1898-ig elhúzódott. Ez persze érthető, hiszen Európa akkori leggrandiózusabb és legdrágább folyószabályozása a kor legújabb technikai vívmányait igényelte, így német, osztrák és magyar mérnökök évtizedekig dolgoztak azon, hogy a Dunát végül az év 290 napján hajózhatóvá tegyék (az addigi kb. 150 nap helyett).

Tájsebek az Al-Duna vidékén

A Ceaușescu idők alatt a románok jó szokásukhoz híven először a Dunában rejlő hatalmas vízenergia potenciált, mintsem a gyönyörű természeti adottságok kiaknázást tartották prioritásnak. Ennek következményeképp 1964 és 1972 között a szerbekkel karöltve megépítették a Vaskapu I-es vízerőművet, amely elkészültekor a világ legnagyobbjai közé tartozott a 2×2052 MW-os kapacitásával. A Duna szintjét 33 méterrel megemelő erőmű a számtalan negatív környezeti hatása mellett a helyiek életét is jelentősen megváltoztatta, hiszen Nagyzsuppány, Tuffás és Koromnok is víz alá került, a lakosságnak pedig el kellett költöznie. A tájsebeket persze a víz eltemette, a kis falvak lakói már messze laknak, az Orsova felől a Dunához érkezőket pedig már nem a több évszázadig változatlan Al-Duna vidéke fogadja. A Duna visszaduzzasztása után méretessé vált Orsovai-öböl partján gyakorlatilag már úgy érzi az ember, mintha egy lepukkant tengerparton lenne. Az omladozó vakulatú épületek, felújításra váró panelek, és a szocialista időket gyönyörűen megidéző folyóparti sétány egy percig se engedi elfelejtenünk, hogy ez már nem a klasszikus Erdély, hanem a nagybetűs Románia.

Természetvédelem vs. turizmus

A Vaskapu vízerőmű környezetrombolását mintegy ellensúlyozva az Al-Duna román oldalán csupán 2000-ben hoztak létre egy természetvédelmi területet, ami azért is érthetetlen, mert a szerb oldalon már 1974-ben megalapították a Djerdap Nemzeti Parkot. A román rész ezzel szemben csak natúrpark státuszban van, hiába említik több helyen (többek közt a világhírű Lonely Planet is rosszul írja) mint Vaskapu Nemzeti Park, a majdnem 116 hektáros terület egyelőre még vár erre címre. Pedig lenne mit védeni, a Vaskapu-szoros ugyanis nem csak elképesztően szép, hanem a mediterrán flóra és fauna különleges elemeivel a Déli-Kárpátok egyik legizgalmasabb vidéke is egyben.

A turizmus fellendítése gazdaságilag nagyon fontos lenne az egyébként nem túl fényes gazdasági mutatókkal rendelkező területnek, ezért a román szomszédaink mindent bevetnek a turisták idecsalogatásáért. Legékesebb példája ennek a Dunatölgyes mellett található 43 méteres sziklafaragás, amely a románok egyik nemzeti hősét, Decebal dák királyt ábrázolja. Az 1994 és 2004 között 10 évig épült monumentális alkotást állítólag egy román milliárdos finanszírozta, és amúgy meglepően jól néz ki élőben. Az innen induló hajókirándulásokra érdemes elmenni, 30 lei-ért közel 1 órán keresztül élvezhettük a csodálatos időt, a Kis- és Nagy-Kazán-szoros pazar látványát, illetve az időnként felhangosított román deep house zenék egyikét. Nekünk lehet kicsit furcsa, viszont a helyieknek ez kell, ez kétségtelen. A velünk együtt kirándulgató 2 román pár gyakorlatilag már a hajóba való beszállásnál 25 szelfinél tartott, a hajókázás végén pedig feltehetően elárasztották az Instagramot a hazafias Decebal királyos képekkel.

Mondolo tipp!

A hajókázás jó móka ugyan, de ne elégedjünk meg ennyivel! Egy kb. másfél órás kisebb túrával a Duna fölé juthatunk ahonnan egészen pazar panorámával tárul elénk a Kazán-szoros és a Dunatölgyesi-öböl is.

A túra kiindulópontja Dunatölgyes (Dubova) falu felső részének a központja: https://goo.gl/maps/aAxYdkb6aj2fTNFq5

A sárga jelzést követve a szintemelkedés kb. 250 méter, a túra hossza 4 km.

Folytatás Herkulesfürdővel és a vadregényes Cserna-völggyel.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük