“Kistestűek” a világ körül II.

utazás

Szokásunkká vált, hogy tárgyak felhalmozása helyett élményeket gyűjtünk, méghozzá lehetőség szerint közöseket. Azonban, ami nekünk jóleső felszabadulás a mindennapi monotonitásból, az egy pici gyereknek a megszokott, biztonságos közegből való kimozdítást jelentheti. Fontosnak érzem, hogy pozitív élményekben bővelkedő legyen mindannyiunknak az út, és hiszem, hogy aktív kikapcsolódás is lehet ez az “esemény”. Erre azonban készülnünk kell.

Kilátás a magyar-szlovák határon álló vár tetejéről

 Fel kell térképeznünk, hogy mely területeken közelít egymáshoz érdeklődési körünk a gyerekeinkével, így mindannyiunk számára minőségi lesz az együtt töltött idő (időjárástól függetlenül is). Kirándulásaink alkalmával törekszünk arra, hogy a kicsiknek kedvezzünk; és őszintén szólva ezzel a saját életünket is megkönnyítjük: a megfelelő projekt tökéletesen leszívja a gyerekek “soha le nem merülő” elemeit, és így szuper családi emlékeket is nyerhetünk. Szülőként azonban ebben is rugalmasnak kell lenni, és késznek az alkalmazkodásra – lehetőség szerint minél kreatívabb eszközöket bevetve. Igyekszünk sokat beszélgetni a ránk váró kalandokról, mesét szőni az utazás köré, és beindítani a gyermeki fantáziát már jóval indulás előtt. Általában mesekönyvekkel hangolódunk, így most megosztok néhány, esetünkben jól bevált darabot, ami az ovisunk érdeklődését felkeltette: Bartos Erika: Brúnó Budapesten, Hoppla meséi, Csapody Kinga: Irány a Velencei-tó, Utazik a család – Irány a Balaton, Nézd meg, hol laknak az állatok! stb. Ezen sorozatok minden darabja nagy kedvenc lett.

Lovran szerelem volt számunkra, a kavicsos part ellenére is

Ahol álomra hajtjuk fejünk…

A szállás kiválasztása az egyik legsarkosabb része a kiruccanás megtervezésének. Ne legyen sok lépcső, mert balesetveszélyes a kicsinek, vagy épp egész nap oda-vissza kísérgethetjük a fokokon. Legyen szép a kilátás, nagy az ablak, de ne tudjanak rajta kimászni a gyerekek. Legyen kád, mert szeretnek pancsolni este, és persze etetőszék, hátha egy helyben marad legalább a kisebbik sajtkukac, amíg vacsorázunk. Legyen konyha, és tisztaság… A mi gyerekeink hajnalban kelnek, nem fogják csendben kivárni, hogy felszolgálják reggel kilenckor a svédasztalos reggelit, viszont annál többet mászkálnak, fekszenek kisautózás közben a padlón. Talán halkan reggelizni sem fognak. Ez tulajdonképpen biztos is. Ezeket a részleteket összefésülni, és megtalálni a helyszínt, amely mindannyiunk számára ideális, néha nem is olyan könnyű. Kompromisszumot kellene kötni. Ez az, amit nem szeretek. Meg animátoroktól zsongó hotelben tölteni az időmet. Kis túlzással, mindegyik franchise-hotel ugyanúgy néz ki, a csillagok számától függően. Akkor pedig jogosnak tűnik a kérdés, hogy minek utazzunk messzire, ha hasonló lehetőségek helyben is adottak lehetnek. A sablonok helyett választhatunk egy régi pajtából kialakított autentikus kis lakot a Mátrában, vagy akár egy komfortos rönkházat fél órányira a nyüzsgő nagyvárosi utcáktól.  Számunkra ez az ideális verzió, ahol a család minden tagja megkapja azt, amire vágyott. Friss levegőt, szabad ég alatti beszélgetéseket, közös étkezéseket, és a lehetőséget kisebb-nagyobb csillagtúrákra, természetjárásra, nagyítóval való rovarvadászatra a ház mögötti réten.

Rackajuhok a mátranováki Faluhely major “kertjében”

Mit viszünk magunkkal a minimalizmus jegyében?

Az a fajta ember vagyok, aki vész esetére is csak a legszükségesebbeket cipeli magával, mint ragtapasz, lázmérő, lázcsillapító, vízálló tok az úton gyűjtött “kincseknek”, saját készítésű naptej, textil zsebkendő, kézfertőtlenítő (szintén kikeverhető házilag, környezetbarát verzióban), illóolajok kullancsok ellen, és persze kullancs-csipesz, ha mégsem sikerülne észrevétlenül átsurrannunk az erdőn, és kiszagolnának minket a “ragadozók”. Ideális esetben, külföldi utazás alkalmával sincsen szükség sokkal több gyógyszerre, ha előre tájékozódunk, és a kötelező oltásoknak utánajárva indulunk neki a kalandnak.

Makói lombkorona sétány, a kisebb túrák kedvelőinek

Mivel sokfelé járunk, a telefonszámunk mindig a gyerekek zsebébe van tömködve, vagy olykor a kezükre írva, hiszen képesek fél perc alatt eltűnni egy 20 nm-es üzletben is… (Erre szintén klassz megoldás lehet a telefonszámos karkötő/callkötő) Mindezek mellett, jó, ha kéznél van váltás (mosható, vagy eco, lebomló) pelenka és ruha, a kicsik korától függően.

Teljesen mi sem tudunk elszakadni a civilizált mindennapoktól, viszont próbáljuk ennek is a jobbik oldalát megfogni. Szerencsére szuper alkalmazások vannak már kirándulóknak, a mi egyik kedvencünk a “Madárhatározó”, melyet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek köszönhetünk. Ez a telefonos alkalmazás hosszas bandukolás során is izgalmas a gyerekeknek, de autós úton is szívesen nézegetik, miközben hasznos tudással gazdagodunk általa mindannyian. Tegyetek vele próbát Ti is!


Csányi Mónika

Környezetvédelem szakra készült, végül mégis a média világát választotta, és ezen a vonalon szerzett mesterdiplomát. Néhány hazai lapnál, magazinnál való fotós publikálással és pár külföldi elismeréssel később - két pici gyerek mellett - saját vállalkozásában dolgozik. Jelenleg egy zöldebb jövő reményében próbálgatja szárnyait a mindennapi életben. Az utazás az egyetemi évek alatt vált számára szerelemmé, amikor az első ifjúsági cserék kapcsán nekiindult a "vadonnak". Legnagyobb élménye egy önkéntes programnak köszönhető, amikor a francia Alpok közepén jurtaépítést tanult, és komfortzónáját kiszélesítve, teljesen új állat és növényvilággal ismerkedhetett meg a fényszennyezéstől és zajtól mentes végtelen csend közepén. Bakancslista top5: Megmutatni gyerekeinek természeti szépségeket a világ bármely pontján, hosszabb időre kiköltözni a városból, és önfenntartónak lenni, ismét a szociofotózás világa felé fordulva, a turistaközpontoktól függetlenül látni távoli helyek igazi arcát

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük