Gemenc, szárazon és vízen!

egynapos, európa, háttérsztori, kéktúra, kultúra, magyarország, utazás, vízitúra

Mehetünk evezni!

A 2019-es kajak szezont a szegedi Kaland Túrabolt szervezésében, a gemenci ártérben nyitottuk, ami a kezdő és haladó evezős túrák talán legjobb hazai helyszíne. Ez Magyarország egyik legértékesebb természetvédelmi területe, melynek csodálatos élővilágát, leginkább evezve érdemes felfedezni.

Hajóval a fák közt

Hazánk utolsó nagy kiterjedésű ártéri erdőségének élővilága olyannyira lebilincselő, hogy több napot is érdemes rászánni. Tavasszal – már ha van még ilyen évszakunk – a legjobb választás a kenu vagy a kajak, nyáron és ősszel pedig, a Kék túra itteni szakaszán gyalog is érdemes felfedezni a tájat. Ha esetleg nem fűlik a fogunk a sétához, a Gemenci Erdei Vasúttal érdemes belevetni magunk a fák és holtágak sűrejébe.

A bajai központú kajaktúrán a Vén-Duna ágát céloztuk meg, hogy a Koppány-szigetet megkerülve kicsit bekukkantsunk az ártér mindennapjaiba, majd az Élő-Dunán visszacsorogva, megérkezzünk szálláshelyünkre és a napot lefojtsuk, egy nagy adag bajai halászlével.

Háttérsztori

1897-98-ban, a folyamszabályzási munkák során a Duna főágát a Koppányi átmetszéssel lerövidítették, megalkotva így a Koppány-szigetet és a Vén-Duna mellékágat. A sodrás áthelyezésével kialakult sebesebb folyó lassan kimélyítette az új Duna medret, így a régi ág lassú feltöltődésnek indulhatott. A Vén-Duna homokpadokkal tarkított szakasza a bajaiak kedvelt fürdőző helye, és az itteni horgászok is előszeretettel ülnek ki csónakjaikban kapás reményében. Nem is csoda, hisz kevés olyan terület van már Európában, ami ilyen magas fajgazdagsággal bír, mint a Gemenc.

Forrás: http://www.mme.hu

A Duna és a Sugovica árnyas vízpartjainak, holtágainak és zátonyainak ligeterdejében egyedi növény- és állatvilág alakult ki. Például a hazai fekete gólyaállomány nagy része is itt költ. A kajaktúra során, volt is lehetőségünk látni egy példányt, ami akkora extázist váltott ki bennem, hogy képtelen voltam elővenni a gépet mert csak bámulni tudtam a madarat! Itt egy kép, hogy lássátok milyen gyönyörű állat, és ha erre a linkre kattintotok beleshettek a gemenci Tóbiásék fészkébe, hogyan nevelik a jövő fekete gólya nemzedékét.

A gemenci erdők sűrűje nagy számban rejt nagyvadakat is, mint szarvast és vaddisznót, a főágakból nyíló csatornák és fokok pedig, rogyásig vannak kisebb-nagyobb vízi és vízparti állatokkal. Olyan szinten buja a táj, hogy azt csak hosszan tartó ömlengős sorokban tudnám leírni.  Sajnos, a szókincsem kevés hozzá, hogy átadjam a színek, formák és szagok kavalkádját, és kifejezzem a rajongásom. Így, szavak hiányában, inkább nézzétek meg a Gemenc – Árterek világa című 2016-os dokumentum film előzetesét, hogy képet kapjatok, mi is vár itt a Gemencbe.

A kiscsoportos vízitúra a legideálisabb a zegzugos csatornákban való közlekedéshez. Nem csak azért, mert a szűk, sásos közegben könnyebb a mozgás, hanem azért is, mert így hangtalanul lehet siklani a csatornák vizein. Persze, nem csak mi voltunk a Vén-Dunán, hisz sok vízitúrát szervező egyesület kedvelt célpontja ez a tájegység. Azonban, ha sikerül elkerülni őket – és a vízállás is engedi – az ártérben történő csendes mozgás feledhetetlen élményt és magányos feltöltődési lehetőséget kínál, a XXI. század FOMO világában. Miközben a fák alatt siklottunk a szikrázó napsütésben úgy éreztem, mintha cseperegne az eső. A túravezetőnk, Zoli beavatott, hogy nem másról van szó, mint hogy a fejünk felett összehajló fűz csöpög. Gyakori jelenség bizonyos ártéri fáknál, hogy a felesleges vizet a növény kinyomja magából, szakszóval “guttál“. Ez egy normális növényélettani jelenség, nem beteg a fa. Egyszerűen, nem képes már magában több vizet megkötni ezért, hogy elkerülje a kirohadást, a levéltövek végén, habos gócokban próbál megszabadulni a feleslegtől. Zavarba ejtő az alkalmazkodás ezen fokú precizitása!

Egy ártéri evezéshez nem kell különösebben extra felszerelés, a legfontosabbak a következők:

  • SZÚNYOGRIASZTÓ

  • hosszú ujjú ing és sapka

  • naptej

  • szemüveg/napszemüveg

  • vízhatlan táska az értékeknek, de ha nincs, egy éthordó vagy kukás zsák is megteszi

  • és nyilván nem árt egy kajak vagy kenu…

Ha saját magad által készített, zöld naptejet vagy kullancsirtót szeretnék készíteni, olvasd el Móni cikkét a részletekért!

Azon felül, hogy a természeti értékek nemes egyszerűségükben tárulnak a látogató szeme elé, azok számára is akad látnivaló, akik nem élnek olyan Humboldt-i rajongással az élővilág felé, mint én. Maga a sportteljesítmény is egy szempont, hiszen az Élő-Duna sodra erős, a hídpillérek és gátak melletti felgyorsult ár a karizmokat jócskán átmozgatja.

Épített környezet

Az ember környezetformáló erejéről eddig még nem esett szó. Baján érződik, hogy a Duna menti táj átalakítása mennyire szükséges elem volt, hogy az ember minden tekintetben kihasználhassa a folyó adta lehetőségeket. A Duna bal partján víkendházak és strandok, jobbra teherkikötők és a hajógyár bontja meg a fekete nyárral és fűzzel határolt partot. A Sugovicán pedig, a bajai élet mindennapjaiba pillanthatunk be: evezősök húznak a sétálóhidak alatt, míg a lépcsőn napozó nénik mellett kutyákat fürdetnek a panelból kiszökött családok. A dél-alföldi város kiegyensúlyozott nyugalma, vastagon kihúzza a béke szót a bekezdésben.

És ezen a ponton lépjünk is ki a szárazföldre, mert Baja és a gemenci erdő szárazföldi része legalább annyira érdekes és program gazdag, mint a folyó!

A Gemenc és környéke 

A Gemenci-erdőben töltött séta egy remek kikapcsolódási lehetőség. Nincsenek nagy távolságok, sem szintemelkedők. Kisgyerekkel is élmény végigjárni a kijelölt tanösvényeket, benézni a Pörbölyi Ökoturisztikai Központba, vagy felszállni a Pörbölyből induló Gemenci  Erdei VasútraA táblákkal, hidakkal és vadetetőkkel sűrűn ellátott tanösvényeken a séta kellemes időtöltésnek ígérkezik, így kérem ne becsüljük alá a vidéket (hiába nem egy Bakony vagy a már általunk is megírt vad zempléni táj)! Kifejezetten egyedi túrának ígérkezik a Móricz-Duna partján álló Pörpölyi Titánhoz – Magyarország legnagyobb kerületű fájához – vezető út. A suhángokból összenőtt, 21 méter kerületű fekete nyár a Potyka-csárdától közelíthető meg, ha a zöld nyárfaleveles túravonalat követjük:


Ha már elegünk van a természetből, a sportból és szomjazzuk a kultúrát, akkor indulhatunk Bajára, Jelky András világutazó kollégánk városába. A velencei Szent Márk térre hasonlító, négylevelű lóhere alakban macskakövezett Szentháromság tér Baja szíve.  Hűsöljünk egyet a neoreneszánsz Városháza előtti szökőkútnál, nyaljunk egy fagyit az Eötvös utcán, majd járjuk végig a belvárost, hiszen Baja dugig van apró, rejtett  fotótémával! Zárásképpen, tegyünk egy sétát a Sugovica partján kiépített sétányon.

További evezős túrákról leírást itt találsz, míg ha nagyobb útra vágysz, olvasd el a Kanári-szigetekről írt cikkeinket!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük