Ha te is egyike vagy azoknak, akik talán még maguknak sem merik bevallani, hogy borsódzik a hátuk a váratlan helyzetektől, új helyektől, szagoktól és emberektől, akkor ez a bejegyzés neked szól. Zsófi tollából hat tippünk következik a konfortzónád legyőzéséről, és vele együtt életre szóló utazós élmények megszerzéséről. A bejegyzés végén javaslatokat találsz kezdőknek ideális és kevésbé ajánlott úti célokról!

„Az esetemben adott az alapanyag: hírfüggő, enyhén paranoiás, ebből kifolyólag pedig, enyhén kontrollmániás egyén. Ha sétálok az utcán, a fejemben lehetséges baleseti szituációk, összeesküvés-elméletek villognak, a járókelőkön pedig, időről időre felfedezni vélek ijesztő szándékokat és részleteket. Az életem egy merő rettegés.

Ezen enyhít a kontrollkényszer: mindig mindent a legapróbb részletekig megtervezek, utánanézek, legalább két hétre előre megszervezem a programom. Ha esetleg nem sikerül naptár szerint mindent kivitelezni, feszült leszek (nagyon) és elbizonytalanodom. Egy ilyen csomag sok területen hasznosítható (tényleg), de egy helyen tuti nem: a spontán mindenre nyitott és az élmény kedvéért megkezdett utazásokhoz, amikről epekedve olvashatunk a menő utazós blogokon.

A túraútvonal, ami megszeretteti veled a barangolást

Meg kell hogy erősítsem, nem sok spontán, váratlan, a klasszikus értelemben vett izgalmas dolog történik a buborékban, a komfortzónán belül. Amióta ezt felismertem, törekszem a határszakaszok folyamatos áthelyezésére, ezért minél több olyan szituációt keresek, ahol feszegethetem a zónám határait. Ha már egy ilyen, életre szóló melóba vágtam a fejszémet, gondoltam, megosztok pát túlélő tippet a kezdeti kétségek eloszlatására, mérséklésére, félős sorstársaimmal.”

1. Fő a fokozatosság

Menőnek hangzik, amazonként szándékosan keresni a vad helyzeteket, hogy saját hajánál fogva húzhassa ki magát az ember a szorongásaiból, de nem ilyen egyszerű és stresszmentes a dolog. Nem lehet csak úgy nekivágunk a vadságoknak.

Először úgy kezdtem, hogy másik útvonalon indultam haza (ami -ismerve azt a tényt, hogy egy egyenes útszakaszon is könnyűszerrel eltévedek-brutálisan komoly kockázat), aztán egy addig nem használt busszal mentem bevásárolni, majd kirándulni egy szomszédos városba és így tovább.

Egészen addig növeltem kilométerről kilométerre a mindennapi „kihívásokat”, amíg ki mertem költözni külföldre. Idegen városba, idegen nyelvvel és emberekkel. Eltévedtem egy csomószor, de a korábbi közlekedési gyakorlataim alapján bíztam magamban annyira, hogy nem pánikoltam be és jelentem: mindenhova odaértem (előbb vagy utóbb).

Útvonal tervezés Grand Canarián

2. Nem kell rögtön a világ végére menni

Olvasva a kalandor blogokat, követve nagy utazókat az instán, minden olyan egyszerűnek, színesnek és szagosnak tűnik, nem számít, hogy Afrikában, Ázsiában, Európában vannak. A komfortzóna finom tágításhoz viszont, érdemes egy hazai várossal/helyszínnel/útvonallal kezdeni, ugyanis állati nagy különbségek vannak, még az európai országok között is.

Az utazás lehetséges buktatói és nehézségei hazai terepen is tökéletesen megismerhetők, így a félősöknek ideális kezdő helyszínt biztosítanak a honi tájak. Nem kell a nyelvi és kulturális különbözőségekből adódó félreértéseket, értetlenkedéseket kezelni, viszont ugyanúgy fennállnak a szálláskeresés, élelembeszerzés, programtervezés, közlekedés feladatai. Ideális kezdő helyszínt biztosít Eger és környéke, de a közelebbi Fruska Gora is, annak, aki mászni szeretne.

Szedrezés a Káli-medencében

3. Biztosítsd be magad

Nyilvánvalóan, nem lehet egyik pillanatról a másikra -de még egyik évről a másikra se- félős para-csomagból vagány kalandorrá válni. Addig, amíg vagány kalandor nem válik az emberből, hagyni kell kis biztonsági fogódzókat, amik egy esetleges pánikhelyzet esetén segítséget nyújthatnak, megnyugtatnak.

Érdemes kigyűjteni a helyi hatóságok (konzulátus, követség, rendőrség) elérhetőségeit, a zsebedben tartani a mentők és a biztosítód számát, felírni a kézfejedre a szállásod címét, számot cserélni a szállásadóddal, kettő darab power bankot vinni, a telefonodon két térképes applikációt is tartani, a pénzed három különböző helyen elrejteni.

Ezek apróságok, valószínűleg egy tényleges veszély esetén nem nyújtanak nagy segítséget, de ha picit is növelik a komfortérzetet, akkor megéri velük fáradozni. Szerencsére, még a hatóságok fellelhetőségére nem volt szükségem, de a kézfejemre írt szálláscím nagy segítség volt azokon hajnalokon, amikor az ellenkező irányba indultam el a sugárúton a szállásom felé…

4. Szerezz egy társat

Ez a legnehezebb feladat, mert ha félős vagy, nem szívesen utaznak veled a barátaid vad kalandos utakra, hiszen senki sem akarja az egész utazás alatt azt hallgatni, hogy mikor milyen veszélyektől menekültetek meg, vagy, hogy siessen mert lekésitek a buszt-vonatot-repülőt, stb.

Ha mégis van ilyen barátod, adj hálát az égnek és indulás! Még a rendőrök telefonszámának ismerete sem adott soha olyan biztonságot, mint egy jó útitárs, akiről tudtam, hogy időben leordítja a fejem, ha elkezdeném túlparázni a helyzeteket.

A Ponagar templom Nha Trangban

5. Légy türelmes magadhoz

Utólag viccesnek tűnik, de mielőtt elkezdtem tudatosan nyújtani az ingerküszöbömet, egy negyed órás gyakorisággal járó busz lekésése is egészen komoly stresszt okozott. Ma már csak egy egészen apró és diszkrét hisztit vágok le, ha úgy alakul, hogy egy vadidegen család házában kell aludni a világ másik végén.

Szerintem baromi nagy fejlődés, de nem egy év melós rettegése van benne. A „nyújtással” eltöltött évek élményei és rettegései mára már a baráti kör nosztalgikus anekdotáivá váltak, amiken -egy sör után- én is jókat tudok nevetni. Hagyj időt magadnak, mindig csak egy picivel tedd messzebb a lábad a biztonsági zónádtól.

6. Ismételd!

Ha az ember félős, minden út túlélése után azt hajtogatja, hogy „ezt tuti nem csinálom újra” aztán meg, ha mégis ráveszi magát arra, hogy repetázzon: „mekkora marha vagyok, már a múltkori is csak egy hajszálon múlt”. Nálam ez az érzés fokozatosan ritkult a „gyakorlások” számának növekedésével, ma már egészen kevés dolog az, amiért lemarházom magam.

A rettegős élmények keresése során rengetek élményre, érdekes ismertségre és megannyi tapasztalatra tettem szert, melyek eredményéül a korábbi, lóbab nagyságú kényelmi köröm, mára már egy egészen tisztességes kerti tavacska méretű komfort zónává alakult, amire büszke vagyok. A legbiztosabb eredményre vezető tanácsom tehát félős sortársaimnak:  kezdd el és ha félve is, de folytasd!

Hidd el, néha megéri picit rettegni.

Bölénylesen

+1: Úti célok kezdőknek

Ide utazz, mert

  • Vietnam, mert jól kiépített és sok információ áll a rendelkezésedre, hogy tájékozódj.
  • Szlovénia, mert közel van és ezer szépség vár. Ráadásul biztonságos, jó infrastruktúrával bíró ország.

Ezekre a helykre kevésbé utazz az elején, hiába népszerű vagy insta-kompatibilis desztinációkról van szó:

  • Izland, mert a zord időjárás, és a nagy távolságok kiveszik az erőt még a tapasztalt utazókból is.
  • India, mert hatalmas kultúrsokkot kapsz ha ez lenne az első utad Európán kívül. Hogy beleszokj az indiai kultúrába inkább Sri Lankát ajálnjuk.

Gyere velünk utazni a világ körül instagramon, és kövess minket Facebookon is napi hírekért, előadásokért utazás és fenntarthatóság témában! Az urbanology.hu oldalon városi természetvédelmi témájú tartalmainkat találod, általad is alkalmazható gyakorlati megoldásokkal!

A honlapon található fotókat szerzői jog védi, azok letöltése, felhasználása engedélyköteles. Engedéllyel kapcsolatban az info@mondolo.hu címre, vagy a facebook oldalunkon várjuk a megkereséseket.

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük