A cikkben látható képek a 2019-es kanadai kiruccanás alkalmával készültek és nagyjából ennyi közük van csupán a felsorolt érdekességekhez. Nem szokásom cicanacis járókelőket, meg hatalmas pickup truckokat fotózni, de legközelebb majd figyelek rá, hogy legyen néhány paparazzi fotó is.

Idén második alkalommal töltöttem hosszabb időt Kanadában – leszámítva egy 1999-es kiruccanást, de akkor még túl fiatal voltam ahhoz, hogy értékeljem a dolog kulturális vonatkozását, úgyhogy az idő nagy részében öcsémmel toltuk a Need for Speed 2-t a vendéglátónk laptopján -, úgyhogy időszerűnek tűnik, hogy összeszedjem azokat a dolgokat, amelyek az itthoni élethez képest talán a legnagyobb különbséget jelentik, azokat a sajátosságokat, melyek szerves részét képezik a kanadai életvitelnek, vagy csak olyan érdekességeket, amikkel Magyarországon nem találkozhat az ember. Elöljáróban azt mindenképpen leszögezhetjük, hogy Kanada egy boldog hely.

Habár nem öcsém az első rokon a családban, akinek kanadai kötődése van, mégiscsak ő az – illetve dehogy is ő, hanem a tündéri unokahúgom -, aki miatt viszonylag gyors egymásutánban kétszer is elutaztunk a tengeren túlra. Főhadiszállásunk Új-Skócia tartomány Halifax nevű városának Fall River névre keresztelt külvárosában található családi házuk volt. Tekintettel arra, hogy egy világjárvány csúnyán keresztül tudja húzni az ember utazási elképzeléseit, valamint hogy alapvetően a babázás volt a fő szempont, sem túrázni, sem nagyobb városban nem voltunk, így ezekről nem is tudok hiteles információval szolgálni, de ettől függetlenül is sikerült elég élményt gyűjteni ahhoz, hogy listába lehessen őket rendezni.

Az emberek

Persze biztosan vannak az országban tahó emberek is, de a kanadai előzékenység olyannyira közismert, hogy számos mém és poén alapszik rajta. Ez a pozitív sztereotípia teljesen helytálló. Ha pedig van veled egy 8 hónapos tündér, akkor teljesen biztos, hogy lépten-nyomon megállítanak majd egy pár perces beszélgetésre, hogy elmondják, milyen tüneményes az a kis csöppség, akit a babakocsiban tologatsz.

Beszélgetnek veled a kasszások, elcsevegnek a felszolgálók, van 1-2 jó szava hozzád az árufeltöltőknek is, szóval mindenki teljesen happy és ez meg is látszik a viselkedésükön. Veszekedést, agressziót, kiabálást egyszer sem hallottam vagy láttam a majd másfél hónap alatt. Mindenki nyugodt, őszintén érdeklődő és alapvetően előzékeny. Amikor pedig egészen konkrétan megállnak, hogy beengedjenek a körforgalomba, akkor rájössz, hogy az előzékenységet is túl lehet tolni… A cicanacit pedig teljes értékű ruhadarabnak tekinti mindenki. Bevásárolni, moziba, plázázni, fodrászhoz menni, kertben ügyködni, mindenhova viselhető és viselik is.

A közlekedés

Szinte minden második autó Dodge, vagy Jeep, de legalább olyan magasan lévő hűtőrácsokkal, hogy meggyőződésem, nem tudtam volna mindegyikre rátámaszkodni könyökkel, ha melléjük állok. Bődületes autóóriásokkal furikáznak és bár gondolom, hogy ezeknek a száma valamelyest csökken, ahogy közeledünk a városhoz, a külvárosi régióban 10 autóból 8 biztosan valamilyen pickup truck. A legfurcsább, hogy csak nagyon ritkán láttam valamit a csomagtérben, a legtöbben mintha mindennapi családi autóként használnák ezeket a munkagépeket. Nem túl környezettudatos húzás.

Nagyon sok autónak a féklámpája villog indexelésnél, nem pedig egy külön erre a célra használt sárga égő. Nincs első rendszám, csak hátsó. Úgy tudom, hogy ez tartományonként eltérő. Piros lámpánál is lehet jobbra kanyarodni, kivéve Québecben, illetve ahol ezt tábla tiltja. A közlekedési lámpák nem az ember feje felett vannak, ahol kezdődik a kereszteződés, hanem a kereszteződés túloldalán, így nem kell nyakat tekergetve felfelé bámulni, ha mi vagyunk az elsők a sorban. Nem létezik jobbkéz-szabály, ehelyett first come, first serve elven működnek az egyenrangú kereszteződések, vagyis annak van elsőbbsége, aki előbb ért oda.

Nyilván minden kocsi automata váltós, de ez egy eléggé közismert tény. Apró személyes vélemény, hogy aki vezetett már automata váltós kocsit és azt mondja, hogy a manuális az jobb, az hazudik, vagy csak menőzni akar. A tömegközlekedés nagyon ritkán igénybe vett opció, általában minden családban van 1-2 autó és mindenhová azzal járnak. A városokban persze már más a helyzet, de alapvetően mindenkinek van kocsija.

Egyéb érdekességek

Ez talán a legelkeserítőbb jellemző: mindent becsomagolnak, úgy kell vadászni a szabadon lévő zöldséget és gyümölcsöt. Itthon is elég ramatyul állunk ebből a szempontból, de a kinti viszonyok teljesen elborzasztottak. Mindegy, hogy miről van szó, tuti, hogy van rajta egy műanyag fólia, vagy műanyag dobozban van, vagy a műanyag fóliázást követően beleteszik egy műanyag dobozba is. Persze vannak kint farmers marketek, meg bulk shopok, de nem ez a jellemző. Olyan kenyeret, ami ne lett volna előre csomagolva, nem láttam másfél hónap alatt.

A kanadaiaknak van egy olyan nemzeti intézményük, amely a juharfalevél és a jávorszarvas mellett talán a leginkább jelképezi a nemzeti egységet. A Tim Hortons egy kanadai gyorsétteremlánc – mi inkább kávézónak mondanánk -, ahol különböző fánkokat, sütiket, szendvicseket is lehet kapni. Ha Kanadában egymás mellé raknál egy Starbucksot és egy Tim Hortonst, tuti, hogy a Hortonsban ötször akkora sor állna, mint a Starbucksban.

Végezetül pedig: Kanadában nincs kerítés. A házakhoz kapcsolódó telkek azért elkülöníthetők, de gyakorlatilag sehol sem látni kerítést, nincs semmi, ami lehatárolna egy-egy ingatlanhoz tartozó területet. Ezért a kutyák is inkább a lakáson belül vannak.

Gyere velünk utazni a világ körül instagramon, és kövess minket Facebookon is!

A honlapon található fotókat szerzői jog védi, azok felhasználása engedélyköteles. Az oldalon elhelyezett képeket előzetes engedély nélkül tilos lementeni, illetve online, vagy nyomtatott formában felhasználni, sokszorosítani.

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé.