Reggel kipihenten, de a tegnapi meneteléstől zsibogó talpakkal ébredtünk Csórompusztán. A gyors sátorbontás és a Fjallraven Vándortúra pazar sült virslis reggelije nagy lendületet adott a ránk váró kilóméterek legyőzéséhez, ám a menet már Kapolcson, a presszónál megtorpant. Miután a fesztiváli hangulatot pihenő falucskában ledöntöttük a kólát – kávét, nekiindultunk georovatunk következő állomása, a Kapolcs felett magasodó Királykő monumentális sziklacsoportja felé.
A Kab-hegyen innen
A látványos képződmény anyaga a korábban már többször említett bazalt, amely a Bakony és a Balaton-felvidék egyik jellegzetes kőzettípusa. A sötétszürke színű, kiömlési magmás (effuzív) kőzet a felszínre kiáramló izzó, forró kőzetolvadékból kristályosodott ki viszonylag rövid idő alatt, mely folyamat szabad szemmel alig látható ásványméreteket eredményezett. Így magát a kőzetet tekintve nem számíthatunk nagyobb izgalmakra, de a Királykő esetében a formavilág az, ami egyedi tartalommal bír.
A Királykő térségében fellelhető sziklaképződmények, népies elnevezéssel „bazaltorgonák” a Badacsonyban és a Szent György-hegyen egyaránt megtalálhatók. A lehűlő bazaltban ébredő „zsugorodási feszültségek” miatt itt réteges-pados, valamint oszlopos elválás is kialakult. A vastag orgonák kiformálódásában fontos szerepe volt a fagyaprózódásnak, amely a repedések tágításával „különítette” el egymástól az egyes oszlopokat, mely főleg a jégkorszak hidegebb szakaszaiban volt a jellemző.
(Forrás és további részletek A kövek mesélnek oldalon)
Mikor feltöltődtük a szikaformák és a táj szépségével, lőttünk egy búcsúképet a tájat uraló Kab-hegyről és indultunk tovább a Vándortúra első tanúhegye felé, a Fekete-hegy irányába.
Pára, izzadság, ingovány
A Fjallraven Vándortúra útvonala békésen leejtett, nagy nyitott kaszálókon és kisebb erdős sávokon vitt keresztül bennünket, tökéletes lehetőséget adva arra, hogy kellemesen elbeszélgessünk Dáviddal és végérvényesen lerázzuk magunkról a munkahelyi gondolatok utolsó maradványait is. Ám ahogy a Nap egyre magasabbra kúszott, úgy nőtt a forróság. A réti növények keservesen párologtatták nedvességtartalékaikat a reménytelen lehűlés érdekében, de így csak fojtóbbá tették számunkra a levegőt. Nagy léptekkel, összeszorított fogakkal igyekeztünk az előttünk lévő erdős szakaszba beérni, plusz motivációként szemünk előtt lebegett a Vaskapu-völgyben megbúvó forrás ígérete. Sajnálatunkra az áhított forrás éppen csak megnedvesítette a völgy alján a köveket, de szemfüles terepi emberek révén felfigyeltünk, valami igazán különlegesre: íves bazaltrétegekre. Hogy ne vegyem el senki kedvét a tovább olvasástól legyen elég ennyi, hogy a csodás formák egy egykori lávató meglétéről árulkodnak! (De ha pontosan tudni szeretnéd a sztorit, kattints ide.)
A Vaskapus pihenőnk után hosszas erdős szakasz következett a Fekete-hegy irányába, de ahogy haladtunk előre, a lombsátor alatt egyre nőtt a páratartalom és csakhamar megint elkezdtünk izzadni, mint az a bizonyos patás négylábú. Akkor jöttünk rá, hogy megérkeztünk a Kálomi- és a Kettős-tó partjához. Ezek a lápos tavak a környék élővilágának mini rezervátumai, amelyek a bazaltplató alatti karbonátos kőzetek oldódása során utánrogyással alakulhattak ki. A tavak nádassal és gyékénnyel sűrűn benőtt partja újabb állatoknak, főleg kétéltűeknek, szitakötőknek, récéknek és nádirigónak biztosítanak menedéket, felváltva a nyílt füves területekre addig jellemző boglárkák, gyíkok, egerek és mezei pacsirták látványát.
Kilátás és pihenés
Igaz már többször megmásztuk a Fekete-hegy tetején álló Eötvös Károly-kilátót – sőt egy régebbi túránk során még bivakoltunk is rajta – de mindketten tudtuk, hogy itt nyílik a legteljesebb panoráma a Káli-medencére. A legmagasabb szintre felérve balról a Hegyestű csonka csúcsa, szemben a Balaton és a medence lápos tavai csillannak meg. Jobbra tekintve pedig az előttünk álló szakaszokat szegélyező tanúhegyek, a Csobáncs, a Tóti-hegy, a Szent György-hegy és a Badacsony emelkedik ki a füves síkok és learatott gabonaföldek síkjából. Pazar, egyszerűen megunhatatlan. Bárkinek is jutott eszébe oda építtetni a kilátót, áldassék a neve!
A kilátót magunk mögött hagyva a köveskáli piac felé vettük az irányt, hogy a sátrak felverése után pihenhessünk, mert tudtuk a holnapi szakasz lesz a a 2019-es Vándortúra legkeményebb szakasza. Megegyeztünk, hogy a hosszabb utat választjuk a Hegyesddel és a Csobánccal, ami a várható 35 fokos hőségben nem lesz piskóta. Tapasztalt túrázókként tudtuk is, hogy hogyan pihenjünk rá az előttünk álló nehézségekre: lesétáltunk a köveskáli kisboltba, vettünk egy-egy jéghideg sört, és a bolt mögötti árnyékos raklapon elfogyasztottuk egy kis általunk összegyúrt basic paprikás szalámis vizeszsömlét. De kérdem én, kell ennél nagyobb szabadságfaktor?
Szerencsére a Vándortúra szervezői magasabb gasztorkultúrális magasságokban járnak, mert a vacsorát a Káli Kövek Borászat vendéglátásában élvezhettük. Isteni bulguros lecsóval vártak bennünket, olyan tökéletesen elkészített házi kenyérrel, hogy visszajártam repetázni. Vacsora közben és után, pedig természetesen módszeresen végigkóstoltuk a borászat rizlingjeit..
