Fjällraven Vándortúra 3. nap – Kapolcstól Köveskálig

egynapos, európa, háttérsztori, kéktúra, magyarország, túra, utazás

Reggel kipihenten, de a tegnapi meneteléstől zsibogó talpakkal ébredtünk Csórompusztán. A gyors sátorbontás és a pazar sült virslis reggeli nagy lendületet adott a ránk váró kilóméterek legyőzéséhez, ám a menet már Kapolcson, a presszónál megtorpant. Miután a fesztiváli hangulatot pihenő falucskában ledöntöttük a kólát – kávét, nekiindultunk georovatunk következő állomása, a Kapolcs felett magasodó Királykő monumentális sziklacsoportja felé. 

A Kab-hegyen innen

A látványos képződmény anyaga a korábban már többször említett bazalt, amely a Bakony és a Balaton-felvidék egyik jellegzetes kőzettípusa. A sötétszürke színű, kiömlési magmás (effuzív) kőzet a felszínre kiáramló izzó, forró kőzetolvadékból kristályosodott ki viszonylag rövid idő alatt, mely folyamat szabad szemmel alig látható ásványméreteket eredményezett. Így magát a kőzetet tekintve nem számíthatunk nagyobb izgalmakra, de a  Királykő esetében a formavilág az, ami egyedi tartalommal bír.

A Királykő térségében fellelhető sziklaképződmények, népies elnevezéssel „bazaltorgonák” a Badacsonyban és a Szent György-hegyen egyaránt megtalálhatók. A lehűlő bazaltban ébredő „zsugorodási feszültségek” miatt itt réteges-pados, valamint oszlopos elválás is kialakult. A vastag orgonák kiformálódásában fontos szerepe volt a fagyaprózódásnak, amely a repedések tágításával „különítette” el egymástól az egyes oszlopokat, mely főleg a jégkorszak hidegebb szakaszaiban volt a jellemző.

(Forrás és további részletek A kövek mesélnek oldalon)

Mikor feltöltődtük a szikaformák és a táj szépségével, lőttünk egy búcsúképet a tájat uraló Kab-hegyről és indultunk tovább a Vándortúra első tanúhegye felé, a Fekete-hegy irányába.

Pára, izzadság, ingovány

Az út békésen leejtett, nagy nyitott kaszálókon és kisebb erdős sávokon vitt keresztül bennünket, tökéletes lehetőséget adva arra, hogy kellemesen elbeszélgessünk Dáviddal és végérvényesen lerázzuk magunkról a munkahelyi gondolatok utolsó maradványait is. Ám ahogy a Nap egyre magasabbra kúszott, úgy nőtt a forróság. A réti növények keservesen párologtatták nedvességtartalékaikat a reménytelen lehűlés érdekében, de így csak fojtóbbá tették számunkra a levegőt. Nagy léptekkel, összeszorított fogakkal igyekeztünk az előttünk lévő erdős szakaszba beérni, plusz motivációként szemünk előtt lebegett a Vaskapu-völgyben megbúvó forrás ígérete. Sajnálatunkra az áhított forrás éppen csak megnedvesítette a völgy alján a köveket, de szemfüles terepi emberek révén felfigyeltünk, valami igazán különlegesre: íves bazaltrétegekre. Hogy ne vegyem el senki kedvét a tovább olvasástól legyen elég ennyi, hogy a csodás formák egy egykori lávató meglétéről árulkodnak! (De ha pontosan tudni szeretnéd a sztorit, kattints ide.)

A Vaskapus pihenőnk után hosszas erdős szakasz következett a Fekete-hegy irányába, de ahogy haladtunk előre, a lombsátor alatt egyre nőtt a páratartalom és csakhamar megint elkezdtünk izzadni, mint az a bizonyos patás négylábú. Akkor jöttünk rá, hogy megérkeztünk a Kálomi- és a Kettős-tó partjához. Ezek a lápos tavak a környék élővilágának mini rezervátumai, amelyek a bazaltplató alatti karbonátos kőzetek oldódása során utánrogyással alakulhattak ki. A tavak nádassal és gyékénnyel sűrűn benőtt partja újabb állatoknak, főleg kétéltűeknek, szitakötőknek, récéknek és nádirigónak biztosítanak menedéket, felváltva a nyílt füves területekre addig jellemző boglárkák, gyíkok, egerek és mezei pacsirták látványát.

Kilátás és pihenés

Igaz már többször megmásztuk a Fekete-hegy tetején álló Eötvös Károly-kilátót – sőt egy régebbi túránk során még bivakoltunk is rajta – de mindketten tudtuk, hogy itt nyílik a legteljesebb panoráma a Káli-medencére. A legmagasabb szintre felérve balról a Hegyestű csonka csúcsa, szemben a Balaton és a medence lápos tavai csillannak meg. Jobbra tekintve pedig az előttünk álló szakaszokat szegélyező tanúhegyek, a Csobáncs, a Tóti-hegy, a Szent György-hegy és a Badacsony emelkedik ki a füves síkok és learatott gabonaföldek síkjából. Pazar, egyszerűen megunhatatlan. Bárkinek is jutott eszébe oda építtetni a kilátót, áldassék a neve!

A kilátót magunk mögött hagyva a köveskáli piac felé vettük az irányt, hogy a sátrak felverése után pihenhessünk, mert tudtuk a holnapi szakasz lesz a a 2019-es Vándortúra legkeményebb szakasza. Megegyeztünk, hogy a hosszabb utat választjuk a Hegyesddel és a Csobánccal, ami a várható 35 fokos hőségben nem lesz piskóta. Tapasztalt túrázókként tudtuk is, hogy hogyan pihenjünk rá az előttünk álló nehézségekre: lesétáltunk a köveskáli kisboltba, vettünk egy-egy jéghideg sört, és a bolt mögötti árnyékos raklapon elfogyasztottuk egy kis általunk összegyúrt basic paprikás szalámis vizeszsömlét. De kérdem én, kell ennél nagyobb szabadságfaktor?

Szerencsére a Vándortúra szervezői magasabb gasztorkultúrális magasságokban járnak, mert a vacsorát a Káli Kövek Borászat vendéglátásában élvezhettük. Isteni bulguros lecsóval vártak bennünket, olyan tökéletesen elkészített házi kenyérrel, hogy visszajártam repetázni. Vacsora közben és után, pedig természetesen módszeresen végigkóstoltuk a borászat rizlingjeit..


Ha magatok is szívesen bejárnátok a túrát, a harmadik nap útvonalát itt találjátok.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük