Évekkel ezelőtt határoztuk el, hogy bejárjuk a Kárpátok több száz kilométeren kígyózó csodálatos főgerincét. Időnk, mint a tenger, így hát szép lassan, de biztosan elindultunk, hogy újabb és újabb hegységeket járjunk be a hét országon átívelő Kárpátokban. A „Gerinctúrák a Kárpátokban” sorozat bejegyzéseiben a megközelítésről, útvonalakról, szállásokról, illetve az általunk átélt kalandokról, tapasztalatokból találtok hasznos információkat.
A sorozat eddig részei:
Kövessetek minket utazás, túrázás, fenntarthatóság, street art, és egyéb izgalmas egyesületi témákban Instagramon és Facebookon is!
Fogarasi-havasok
A 2021-es nyár egyik legjobban várt pillanata volt, hogy 14 év után visszatérhettünk a Déli-Kárpátok egyik ikonikus tagjába, a Fogarasi-havasokba. A hatalmas fenyőerdőiről, vad, csipkés gerinceiről, csodálatos tengerszemeiről és monumentális sziklafalairól ismert Fogaras a legtöbb Kárpátokat járó túrázó célkeresztjébe kerül előbb-utóbb. Erőnlétünktől és időnktől függően több opcióban fedezhetjük fel a hegység szinte egészét, a mostani cikkben pedig két olyan, három napos túrát mutatunk be, amelyekkel megmászhatjátok a Fogaras három legmagasabb csúcsát, és egyben felállhattok Románia tetejére is.
A pakolásról minden infót megtalálsz a „Hogyan pakolj egy klasszikus gerinctúrára?” című cikkünkben.
1. Fogarasi-havasok keleti rész: Bilea-tó – Zerge-tó – Pogragu-nyereg – Lacu Podu Giurgiului – Nagy-Vistea (2527 m) – Moldoveanu (2544 m)
Három napos kőkemény gerinc- és csúcstúra a Moldoveanura, Románia legmagasabb pontjára. A túrát a Bilea-tótól tudjuk elkezdeni, ide vagy stoppal, vagy saját autóval érkezhetünk a Transzfogarasi úton, amely általában július 1-től van nyitva. Az első napon kb. 15 km távolság és 1300 m szint vár ránk, hullámzó, sokszor nehezen járható terepen, ahol bizony egy-két helyen kapaszkodni, egyensúlyozni kell a csipkés gerinceken. Nyár elején hágóvas, vagy egyéb csúszásgátló erősen javasolt a kiterjedt hófoltok miatt, amelyek akár július közepéig megmaradhatnak. Sátrazási lehetőség a Lacu Podu Giurgiului tó partján, csodálatos kilátással. Víznyerő hely a közeli völgyfőben, több helyen is.
Második napra érdemes a sátrat a tó partján hagyni, hiszen erre felé fogunk visszatérni a Moldoveanu túra végén. Értéket persze ne hagyjunk a sátorban, főleg a csúcsszezonban hétvégén. Innen aztán hullámzó terepen, kevésbé nehéz részeken érünk el a Moldoveanu előtti gerincszakaszra, amelyre egy igencsak meredek kaptató vezet fel. A Nagy-Vistea csúcsa (2527 m – ezzel Románia 2. legmagasabb csúcsa) után egy alig 500 méter hosszú, keskeny gerinc vezet el minket az ország legmagasabb pontjára, a 2544 méteres Moldoveanura. Miután megcsodáltuk a Fogaras főgerincét és a környező hegységeket a távolban (Jézer, Bucsecs, Királykő), azonos úton térhetünk vissza a Lacu Podu Giurgiului tóhoz.
Harmadik napon aztán visszatérhetünk a már ismert úton a Bilea-tóhoz, de ha esetleg egy újabb völgyet is felfedeznénk, akkor a visszafelé úton, a Kis-Árpás csúcsa (2460 m) utáni nyeregből dél felé le tudunk ereszkedni a sárga jelzést követve (itt van egy bivakház is, amely egy esetleges vihar esetén is jól jöhet) egészen a Transzfogarasi útig. Innen aztán stoppal vagy iránytaxival alig 20 perc alatt a Bilea-tónál találhatjuk magunkat.
2. Fogarasi-havasok nyugati rész: Bilea-tó – Laitel (2390 m) –Caltun-tó – Negoj (2535 m)
Három napos, szintén igencsak megerőltető, de az előző túrához képest egy fokkal talán könnyebb gerinctúra a Fogarasi-havasok 3. legmagasabb csúcsára, a Negojra (2535 m).
A túrát ismét kezdhetjük a Bilea-tótól, majd a Bilea-katlanból a Salvamont háza melletti meredek ösvényen tudunk kiérni egy masszív, jó 500 méteres szintemelkedéssel. A Paltinu csúcsa mellett fogunk kilyukadni egy jó óra után a főgerincen, majd innen a 2390 méteres Laitel csúcsot vesszük célba az első csodás panorámáért. Első napunk vége a 2140 méteren fekvő, szép időben csodálatos türkiz színű Caprun-tó, ahol a fémből épült, igencsak lehasznált bivakház melletti füves placcon bőven találunk sátrazásra alkalmas helyet.
A második napon ezen a túrán is hagyhatjuk sátrainkat a helyükön, persze csak ha nem féltünk semmit az esetleg értékes technikai cuccainkból. A mai nap célja a tó fölött jó 400 méterrel magasodó Negoj csúcsa. A főgerinc egy idő után megvadul, és a csipkés csúcsok között egy kuloárban visz fel a Negoj csúcsa alatti mellékgerincre. A szűk sziklafolyóson, amely az Ördög-folyosó nevet kapta, láncok segítségével biztonságosan juthatunk fel a csúcs közelébe, igaz ez a rész viharban, esőben, esetleg félig hóval betemetve igencsak nehezen járható és körültekintést igényel. A csúcson, amely 2535 méteres, még megtalálhatjuk a régi határkövet is, a táj pedig igazi magashegyi képet mutat. A tóhoz visszatérve jól fog esni egy mártózás az igencsak hűvös vízben.
A harmadik napon visszamehetünk a Bilea-tóhoz ugyanazon az útvonalon amelyen jöttünk, vagy egy 2-3 órás kitérővel a 2417 méteres Zergetavi-csúcson átkelve először eltúrázhatunk a Zerge-tóhoz, majd onnan ereszkedhetünk le a Bilea-tó túlsó feléhez.
