Gasztro

Gasztronómia iránti érzékenységem már 4 éves koromban megmutatkozott, amikor is Anyu kérdezte, miért szeretek a Mamához járni. Én pedig nemes egyszerűséggel közöltem, hogy hát azért, mert ott kiskanállal ehetem a porcukrot. Ennyi. Ezzel a témát le is zártuk.

Ez a tulajdonságom szépen kiforrta magát, ahogy teltek az évek. Mármint a sütés-főzés imádat, nem a porcukor evés. Mindig is központi szerepet játszott a mit-mikor-hol együnk kérdés. A végeláthatatlan beszélgetések egy tál jó étel mellett, jó társaságban. Nálam ez a number one.

Nem is kellet sok idő és végleg letettem a voksom egy kis kitérő után, a cukrászat mellett. Most már elmondhatom, hogy full-time cukrász vagyok és csodálattal nézem az összes részét a szakmának. Ha van szerelem első látásra, akkor nekem ez volt az.

Emiatt is érzek kielégíthetetlen vágyat, hogy utazzak sokat és egyek. Sokat. Inspirálódjak, tapasztalatokat szerezzek és például ezeket az élményeket belesüssem a sütikbe. Jó, ez kicsit giccses, de tényleg így van. Szóval ez egy amolyan utazós-evős-ivós-gasztro része a Mondolonak és a hegymászásnak.

Gasztro rovatunk szerkesztője Pinczel Orsi dessert therapist.