Guadeloupe utazási beszámolónk következik hasznos információkkal, tippekkel és a legjobb strandokkal.
Guadeloupe (ejtsd: GVADLUP, helyi becenevén: GWADA) szigetéről előző év végéig egy árva szót sem hallottam. Ez részben persze annak köszönhető, hogy Közép-Amerika, illetve a Karib-tenger térségének még csak a közelében sem jártam, így gyorsan rákerestem, mégis mit lehet itt csinálni. Az első találatok biztatóak voltak: „A Karib-tenger legizgalmasabb szigete”, „Álomszép tengerpartok, zöldellő hegyoldalak”, szóval jónak tűnt a dolog, le is csaptam hát a már-már gyanúsan olcsó repjegyekre (a legjobb repjegy vadászatokról itt írtunk részletesen). Az utazásra aztán június közepén került sor, és Guadeloupe szerencsére még annál is többet nyújtott, mint amire számítottunk!
Gyere velünk utazni a világ körül instagramon, és kövess minket Facebookon is napi hírekért utazás és fenntarthatóság témában!
Hogyan lett francia gyarmat Guadeloupe?
Kezdjük egy rövid történelmi kitekintővel, mert ha felfigyeltetek a címre, az Európai Unió bizony nem elírás volt, hiszen Guadeloupe Franciaország egyik tengerentúli megyéje, és ezáltal az EU teljes jogú tagja. Így természetesen vízum nélkül utazhatunk a szigetekre.
A szigeteket 1493-ban nem más, mint Kolumbusz Kristóf fedezte fel, rögtön el is nevezve azt Santa María de Guadalupe-nak, a Guadeloupe spanyol városban fekvő talán leghíresebb Szűz Mária kegyhely után. A spanyolok hiába próbálkoztak, az ellenálló őslakosok miatt nem tudták gyarmatosítani a területet, megtették ezt helyettük a franciák az 1630-as években, így lassan már 400 éve, hogy Franciaország irányítja a Komárom-Esztergom megyénél is kisebb szigetet. A függetlenség gondolata persze többször is felmerült, ám a 2000-ben kapott nagyobb körű autonómia után nyugi van, egyelőre win-win helyzetnek tűnik Gwada státusza, de erről egy kicsit később.
Mit lehet csinálni Guadeloupe szigetein?
1. Túrák és vízesések
Igazak voltak a hírek, Guadeloupe szigetének a nyugati részen fekvő Basse-Terre-en ugyanis buja, méregzöld esőerdőket találunk, az itt-ott felbukkanó banánültetvények, és egyéb mezőgazdasági területeket nem számítva. Túrákból rengeteg van, a teljesség igénye nélkül a következőket nem érdemes kihagyni utazásunk során:
- a sziget és egyben a Kis-Antillák legmagasabb pontja, az 1467 méteres La Grande Soufrière vulkán. Kb. 8 km, 3-4 óra
- Guadeloupe legmagasabb vízesései, az 1-es és 2-es Chute du Carbet (a 2-es, amihez hosszú túrával lehet eljutni, sajnos le van zárva) A rövid túra kb. 3 km, 40 perc
- az alig ismert, de egészen paradicsomi Cascade de Bois Bananes, ahol tök egyedül voltunk. Kb. 12 km, 5-6 óra
- a szintén nagyon látványos Saut des Trois Cornes, ahol szakadó esőben, patakokon átkelve vitt az utunk, és szintén senki sem volt rajtunk kívül
Chute du Carbet 
La Grande Soufrière 
Saut des Trois Cornes 
Cascade de Bois Bananes
2. Partok és strandok
Az álomszép strandok sem volt túlzás, bár utólag visszagondolva az „álomszép” új értelmet nyert a szomszédos Marie Galante szigetén. Azért panaszra semmi ok, mert tényleg kristálytiszta a víz, lehet lazulni, hullámokra vadászni, vagy kicsit vadregényesebb partszakaszokat keresni azoknak, akik unják a fehér homokot.
- a legszebb strand kétségkívül a Grande Anse volt, Deshaies falujától északra. Korán kell érkezni, mert néha elfogy a parkolóhely
- Basse-Terre északi részén nagyon kellemes meglepetés volt a Plage de Clugny, ahol max. 10 ember lehetett rajtunk kívül
- nagyon különleges hangulat és türkizkék víz várt minket Grande-Terre déli részén, a Plage de Bois Jolan nevű strandon
- baromi szép a kilátás a szigetek legkeletibb csücskéből, a Pointe des Châteaux-ból
- világvégi hangulat és világítótorony a legdélebbi csücsökben, Pointe Du Vieux Fortnál
- feketeúszójú szirticápák szürreális óvodája és meseszép naplemente a Petit Anse strandon
3. Városok
Guadeloupe városairól nem feltétlenül írtak jókat, de nekem tetszettek az ütött kopott, karibi és francia jegyeket magukon hordozó, kisebb-nagyobb települések. Az előzetes várakozással ellentétben szinte mindenhol lehetett egyet sétálni este is, de szerettük a hangulatos kávézókat, part menti éttermeket, utcai árusokat, illetve azokat a helyeket, ahol nem találkoztunk turistával.
- hangulatos strand és városka Grande-Terre északi részén, Port-Lousie
- a funkcionális és nem olyan szörnyű főváros, Pointe-à-Pitre, a menő központi piacokkal
- a gyönyörű fekvésű Trois-Rivières, amit többször is érintettünk a kompok miatt
- Sainte-Rose városkája Basse-Terre északkeleti csücskében, tök jó kocsmákkal, kókuszlé árussal és színvonalas Carrefour szupermarkettel
Pointe-à-Pitre 
Sainte-Rose 
Port-Lousie 
Trois-Rivières
Tetszett/nem tetszett – összefoglaló
Tetszett
+ pont a két főszezon között voltunk, így alig voltak turisták
+ stabil volt az időjárás, csak első nap esett, amúgy szép, napos időnk volt
+ olcsó kocsibérlés (10 napra, benzinnel biztosítással kb. 150 euró), amivel tényleg mindenhová el tudsz jutni gyorsan és hatékonyan
+ nagyon jó (és olcsó) magánszállást találtunk egy tündéri vendéglátóval, és egy kb. 200 éves gyarmati időket idéző faházzal a semmi közepén
+ az EU minden előnye itt is élvezhető: euróval fizetsz, nincs roaming díj, és ugyanúgy megkapod a francia sajtot, bagettet a francia szupermarketben
+ pont annyira karibi a hangulat, amennyire számítottunk rá: rumot isznak mindenhol (és baromi olcsó a boltokban is), szól a reggae zene, a helyiek elég lazán veszik az életet
+ tiszták és igényesek a strandok, rendben vannak tartva a túraösvények, mindenhol találni információs táblákat
+ mangószedés az utak szélén szinte bárhol 🙂
Kevésbé tetszett
– állítólag rohadt sokan vannak november és április, illetve július-augusztus között, ez minket ugyan nem érintett, de jó tudni!
– a kevés turista miatt sokszor alig találtunk nyitva tartó kocsmákat, éttermeket, bár ez annyira azért nem zavart minket
– szinte senki sem beszél angolul, igaz, miért várnánk pont egy francia gyarmattól, hogy bármilyen más nyelven beszélnek? 🙂
– szép idő volt ugye, de a napok nagy részében egy szürke, vékony, szmötyis felhőréteg eltakarta a Napot
– figyelni kell a közlekedésnél, egy igazi gwadai nem nagyon foglalkozik a közlekedési szabályokkal (főleg naplemente után őrülnek meg)
– EU-ban voltunk az árak tekintetében is: egy jó kávé 2-3 euró, egy sör 5-6 euró, egy éttermi kaja 15 eurótól fölfelé, és a boltok se annyira olcsóak, mint Franciaországban
– a helyi népek nem feltétlenül a legkedvesebb emberek, persze örülnek (állítólag) a turistáknak, de ne várjunk tőlük thaiföldi mosolyokat
– trópusi országokhoz képest kicsit talán több a szúnyog, bár a májusi szegedi szúnyoginvázió óta ezt is újra kell gondolni 🙂
