Tekintettel arra, hogy Ézsivel az összes mozgósítható szabadságunkat egy nagy őszi utazásra tartogatjuk, így a klasszikus értelemben vett nyaralás idén szóba sem jöhetett nálunk. A monotonon végigdolgozott nyár viszont elég kutyául hangzik, egy hosszú hétvége Egerben tökéletes kikapcsolódásnak tűnt Szegedről nézve. És milyen igazunk lett!
Gyere velünk utazni a világ körül instagramon, és kövess minket Facebookon is napi hírekért, offline előadásokért utazás és fenntarthatóság témában!
Egy olyan helyben gondolkodtunk, ami a Napfény Városából könnyűszerrel, maximum három óra utazással is megközelíthető, hogy a pénteki munka után, még legyen értelme nekiindulni. Szempont volt még, hogy a város esőnap esetére kulturális programokat kínáljon, esetleges gasztro élményt is nyújtson, valamint legyen a környékben lehetőség kirándulni a természetben is, ha jó az idő. Ezeket számba véve, megfelelőnek tűnt a bikavérben dúskáló Eger városa.
Hétvége Egerben
Szarvaskői kiruccanás
Egri hétvégenk második napjának reggelén olyan szép idő volt, hogy elhatároztuk, elmegyünk a mintegy 16 kilométerre lévő Szarvaskőre, mely a Bükk-hegységben, az Eger-patak völgyében fekvő, mintegy 325 fős lakosságú (2015-ös adat) aprócska kis település, melyet meredek hegyoldalak fognak közre. A település elnevezése is ezekhez a meredek ormokhoz kapcsolódik, ugyanis a település a IV. Béla által építtetett, később az egri püspökség fennhatósága alá tartozó elővár neve volt Szarvaskő, erről a település a Szarvaskő-alja nevet kapta. Ez később rövidült csak le Szarvaskőre. Egy legenda szerint, egy vadászat során a kutyák egy szarvast vettek üldözőbe, aki arra a sziklagerincre menekült, ahol a vár épült fel. Mivel szegény pára tovább menekülni már nem tudott, inkább a mélybe vetette magát. Hát innen kapta Szarvaskő a nevét.
Szerencsére, Ézsi személyében volt kéznél egy házi geológus, így az Eger-patak szurdokvölgyének jellegzetes kőzetfeltárásait tanulmányoztuk végig, a szarvaskői várhoz felvezető tanösvény mentén (ennek teljes útvonala itt megtalálható). Részletes ismertetőt kaptam az agyagpala, a diabáz és az én személyes kedvencem, a mélytengeri párnaláva keletkezéséről, felhasználásáról is. Akit érdekel, ezen csodálatos természeti képződményekről bővebb ismertetőt talál a Turista magazin oldalán. A földtani felvilágítást a szarvaskői várból nyíló meseszép panorámával tudtuk levezetni. Mivel összességében a szarvaskői kiruccanás fél délelőttös program, délután az Egertől 6 kilométerre lévő Egerszalók fürdői felé vettük az irányt.
„Mi lett veled, Egerszalók?”
Hangulatkeltőnek Egerszalókkal kapcsolatosan, Tibi megindító verssorait idézném:
Hálót fon az est, a nagy barna pók
Ki a k**va anyja engedte meg, hogy az ország
egyik legkülönlegesebb természeti csodájára
egy okádék hotelt építsenek,
Hát mi lett veled, Egerszalók?
A termálvizet 1961-ben fedezték fel, kőolaj és földgáz utáni kutatás alkalmával. A termálkutat a fúrást követően rosszul zárták le így az folyamatosan csordogált le a domboldalról. A 410 m mélyről felbugyogó 65-70 celsius fokos víz a felszínre érkezve gyorsan lehűlt, így annak magas oldott só tartalma kicsapódott. A kicsapódott aragonit ásvány pedig, az idők során folyamatosan építgette a varázslatos és ritka mésztufa képződményeket. A domboldalon csorgó víz, mára már összesen 1200 négyzetméteres, látványos mészkőlerakódást épített ki. A termálvizet 1992-ben az Egészségügyi Minisztérium gyógyhatásúnak minősítette, azóta pedig Magyarország egyik leglátogatottabb gyógyfürdő komplexumát alapították rá (…).
A víz alkotta sódomb helyi védelem alatt áll, és a versben idézett fürdő megépítése után, csak oldalról-hátulról, egy kiépített gyalogúton lehet megközelíteni. Igyekeztünk mi is legalább egy nyamvadt szelfit készíteni a dombbal anélkül, hogy belelógna egy szálloda csücsök. Nem sikerült. A látványosság megtekintése után jegyet váltottunk a Nosztalgia Strandra, ami hűen a nevéhez, retro. A ’70-es évek hangulatát idézték a melegvizes medencékben ücsörgő, úszósapkás vendégek, a lángos és hurka-kolbász kínálat is. Szimpatikus volt az emberi léptékűsége, hogy nem kínálnak semmi flix-flaxot, csúszdát, bugyogót, örvényt, csupán, hogy ázhatsz a gyógyvízben.
A majdnem Szépasszony-völgy
Miután kiáztattuk magunkat a kénes vízben, vacsoráztunk egy jót Eger belvárosában és gyorsan felülírva a Szépasszony völgyébe tervezett esti programunkat rohantunk vissza a szállásra, az esti vihar elől. Sajnáltuk, ugyanis a nyári időszakban a völgyben a legkülönfélébb koncertek szórakoztatják a kóstolókat hétvége esténként és ezen a szombaton is jónak ígérkezett a műsor.
Vasárnap reggel korán kivetett minket az ágy, ezért ellátogattunk az ország egyik legnagyobb régiségvásárába, amit minden hónap 3. vasárnapján tartanak a belvárosban. Ez egy kirakodó vásár, ahol volt világháborús flaskáktól, a nagypapa pipatömőjén át régi rozsdás kapáig minden, amit csak el lehet képzelni. A vásár átbogarászása után hazaindultunk, így délutánra hazaérve még a szokásos hétvégi családi köröket is lefuthattuk egy nagy bevásárlással megspékelve.
Kis utazás, nagy élmény
Bár, már mind a ketten többször jártunk már a városban, Eger és környéke számtalan látnivalót, érdekességet, kikapcsolódási és szórakozási lehetőséget tartogat minden egyes alkalommal. Ugyan csak két napra utaztunk el, mégis feltöltődtünk és közös élményekkel felszerelkezve tudtunk nekilátni újra a szorgos mindennapokhoz. Az ilyenekhez hasonló kis kiruccanások nem időigényesek és anyagilag sem megterhelőek, ajánljuk mindenkinek, akik egy kis fűszerre vágynak a hétköznapokba.
A képeket készítette: Petrik és Zsófi