Igen, griffcsőr. Mit bizonyít ez? Hogy mítikus lények éltek a Mecsek eldugott barlangjaiban. Honnan tudjuk ezt? Csak félre kell húzni az avart és kicsit mélyebbre ásni!

Kérem szépen megnézni, ez egy griffcsőr!

Jóval a tömegsprektrométerek és mikroszkópok kora előtt, a korszerű természettudományos gondolkodást és az evolúcióelméletet megelőzve, az ember mindig tudni akarta, hogy mi veszi körül. A különböző korokban és különböző tájakon élő népek egyedi módon, de az akkori legmagasabb tudás birtokában igyekeztek megmagyarázni az életüket irányító erőket vagy a környezetükben talált dolgokat.

Tudományos módszertan vagy pontos adatok híján, a fantáziájukkal hidalták át a kényes részeket. Így születtek meg a legendás élőlények, az istenek, koboldok, óriások és vérszívó vámpírok világa.

És léteznek!

Magyarországot járva több mítikus lénnyel kapcsolatos legendával találkozhatunk:

  • az orfűi sárkánnyal
  • a Balaton-felvidék óriásaival
  • a Grábócon gyülekező tündérekkel vagy,
  • az aggteleki és villányi ördögszántások elkövetőivel.

Képzeld el, hogy egy középkori falu lakója vagy. A mindennapok nyomorának okát dajka mesékkel próbálják megmagyarázni, hogy félelemben tartsák a tudatlan szolganépet. Világos, hogy sokan kételkednek a mesékben, de ki ne hinne a vérengző fenevadak létezésében, ha bizonyítékokkal térnek haza a rikkancsok? Igaz, ma már úgy hívjuk ezeket, hogy ősmaradványok, és egészen másmilyen élőlényekről mesélnek.

A griffcsőr lelőhely

A 200 millió éves griff

Pécs-Vasas felhagyott szénbányája mögött az egyik vízmosás bevágása egy eltűnt világ maradványait hozza a felszínre, és aki tud a sorok közt olvasni annak ez egy valóságos narniai utazásá alakítja az erdei sétát. A vízmosás falát alkotó márgás kőzetből gyufásdoboz nagyságú, horgas, barázdált felszínű “csőrök” bukkannak elő: a Gryphaea maradványai. A Gryphaea, másnéven mécskagyló, egy a dinoszauruszok korában – földtörténeti jura korban – élt tengeri kagylófaj, ami az egykori árapály síkságon élt a tengeri üledékben. Abban az időben, a Mecsek ezen területén a mai mangróve erdőkhöz hasonló ökoszisztéma létezett.

Egy olyan növényekben gazdag sík terület, amit a mellette elterülő tenger napi kétszer elborított, illettve szárazzá tett. Itt kutatott az iszapban bújkáló puhatestűek és ízeltlábúak után a Komlosaurus carbonis, miközben háttérben hatalmas páfrányerdőségek húzódtak. Az akkor élt növények betemetődése, és átalakulása a mecseki széntelepek kialakulását, míg az üledékben élő meszes héjú állatok megkövülése a későbbi “griffcsőr” keletkezését eredményezte. A középkor emberének a Gryphaea maradványai igazolták a kincseket őrző félig oroszlán, félig sas testú lények létezését. Így adott tudományos nevet egy mesebeli lény egy régen élt élőlénynek.

Mamutból óriást, medvéből sárkányt

Most, hogy fény derült a mecseki griffcsőr eredetére érdemes megnézni, hogy a hazai mondabeli lényeink létezését, milyen egyéb kövületekkel igazolták a régiek:
Elsőnek kezdjük a leglátványosabbal, a legendák lomha, szőrös, buta, súlyos ággal harcoló óriásaival, melyek valójában mamutok (Mammuthus primigenius) voltak. Önmagában hátborzongató tény lehetett a régmúlt emberének, mikor a kavicsbányákból ököl nagyságú fogak kerültek elő, de az ember méretű koponyák látványa a legbátrabbak szívét is megtöltötte félelemmel és kíváncsisággal. A legbizarabb mégis a koponya közepén tátongó hatalmas szemüreg volt, amitől félelmetes torzszülött képét öltötte fel az elképzelt óriás. Az ógörög mitológiában, ők voltak a küklopszok, amik valójában a Földközi-tenger szigetein élő törpe elefántok voltak. Ma már tudjuk, hogy szemüregnek hitt lyuk, a hatalmas ormány izmainak tapadási felületeként szolgál, ahogy azt az elefántok esetéből tudjuk.

A sárkányokról minden gyerek tudja, hogy hatalmas, fogakkal kirakott állkapoccsal, izmos karjai végén borotvaéles körmökkel bíró, barlangban lakó fenevadak voltak. Pontosan úgy, ahogy a pleisztocénben a barlangi medvék (Ursus spelaeus). A neandervölgyi és a modern ember kedvelt zsákmányának barlangokban megkövült maradványai voltak a középkor sárkánylegendáinak kézzel fogható bizonyítékai. Ezt az elméletet az akár fél méteres medvekoponyák tetején hátul, a rágóizmok tapadására szolgáló magas taréj csak tovább erősítette. Egyes barlangok olyan gazdagok voltak medve leletekkel (mint például Erdélyben az Oncsászai csontbarlang vagy a Medve-barlang), hogy a nagy európai természettudományi múzeumokba szekér számra vitték a teljes barlangi medve csontvázakat. Egy ilyen lelőhely feltárása után egyszerű elképzelni, honnan eredt a 3, 7, vagy a 12 fejű sárkány képe.

A kép az SZTE Földtani és Őslénytani tanszékének gyűjteményében készült. További információkat a Kárpátok sárkányairól itt és itt érsz el.

A Balaton-felvidéki bazaltorgonák eredetéről, a Fjallraven Vándortúrán írt cikkeinkben írtunk, vagy gyertek velünk utazni a világ körül instagramon, és kövessetek minket Facebookon is napi hírekért és előadásokért utazás és fenntarthatóság témában!

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé.