Ez a poszt szóljon arról, hogy mi mindent adhat egy hegy és, hogy mennyi háttértörténet tartozik hozzá! Fontos tudni, hogy a hegyek a mozgáshiány enyhítése mellett intellektuális organizmusként hozzájárulnak a táj és/vagy az ott élő népcsoport megismeréséhez. Erre egy csodás példa a kínai Hua Shan. Ismerjünk meg egy hegyet úgy, hogy nem esik szó se útvonalakról, se geológiáról vagy földrajzról!
Egy hegy nem csak egy útban lévő hatalmas kőhalom, amit idegből MEG-KELL-MÁSZNI! Egy hegy egy természeti műalkotás, inspiráló erő és meséskönyv. Itt a Mondolon nem titok, hogy mi a hegyek megszállottjai vagyunk. A posztok nagy része hegyekről, vagy hegyek vonzáskörzetében lévő csodás tájakról szólnak: akár Nepálban, akár Franciaországban vagy Szlovákiában. Ez a rajongás viszont nem tekinthető egyedinek. Mindenki vágyik a változatos felszínű, sejtelmes, és izgalmas tájakra. Aki nem, az hazudik. Komolyan. A hegyek kikerülhetetlen szereplői az emberi hitvilágnak. Mondavilágunk hemzseg a veszélytől oltalmat nyújtó, vagy éppen zsarnokként a völgyben élőkre letekintő hegyekkel. A világ minden népcsoportjában van legalább egy hegy, ami identitás meghatározó: ott van például az örményeknek az Ararát, vagy a székelyeknek a Madarasi-Hargita. Észak-Koreában ott van Pektu, és a nagy világvallásokban is központi szerepet töltenek be hegyek: gondoljunk a Sínai-hegyre.
Miért kínai a példa? – Lássuk!
Kína – mint sok mindenben – e téren is túltesz a világon. Kevés olyan ország van, ahol a hegyek ilyen kardinális szerephez jutnak, és ahol ennyi szent hegy létezne. Minden tartománynak, etnikumnak és vallásnak külön szent hegye van, így hegy-sztorik szempontjából van miből válogatni! És nem mellesleg ez egy baromi jó hegy, amit kötelezővé kéne tenni a Kínába utazóknak!
Áttekintő kedvcsináló:
A Hua Shan (华山) Shaanxi tartományban, Xi’an városától 120 km-re keletre fekszik. A 204 négyzetkilométeren elterülő hatalmas gránittömb tiszteletet parancsolóan emelkedik a dimbes-dombos, félsivatagos táj fölé. Legmagasabb csúcsa a Déli-csúcs a maga 2160 méteres magasságával. A Hua Shan Kína meghatározó kulturális és természeti öröksége, mely a Huang Shanhoz, a Sárga-hegységhez mérhető figyelemmel vetekszik. Ez az a hely, amit legendák szőnek át, ahol a sziklákba történetek vésődtek, ahol a táj festőket és költőket inspirált és ahol császárok vezekeltek évezredek hosszú során. Mindezek mellett a jég és a víz eróziós munkája csodás formákat hagyott hátra, mint az asztallap simaságú hatalmas gránit falak és a több száz méter mély ék keresztmetszetű völgyek.
Tériszonyosak figyelem!
A festői táj mellett extrém kihívást kínáló turista attrakcióval is szolgál a Hua Shan: a Plank Walkkal. Ez a nem mindennapi út a Déli-csúcs déli falán vezet úgy 20 méter hosszan. Maga az út szörnyen veszélyes, a világ legveszélyesebb sziklaútjaként tartják számon, mert öreg összeácskapcsozott deszkákon kell végigmenni, egy a gránitba fúrt drótkötélhez rögzítve, miközben alattunk több száz méter mélység várja, hogy az ember belenézzen.
A Hua Shan mitológiai háttere:
A kínai mitológiában és kultúrában a hegyeknek és folyóknak egy egészen speciális szerep jut: a kínaiak identitással bíró misztikus lényekként tekintenek rájuk, akikhez segítségért lehet fordulni bajesetén. Az kínai Öt Szent hegység az öt égtáj – mert Kínában a centrum is égtájnak minősül – földi megtestesítői, melyek a legendák szerint Pangu testrészeiből lettek.
Azért írtam “legendákat”, mert a kínai hitrendszer igen zavaros, nincs egy egységes leírata, mint a görög vagy római mitológiának. Az évezredek során a környező népek adtak és vettek belőle, így nehéz egységes “kínai mitológiáról” beszélni. A kínai teremtéstörténetben így nincs tökéletes egyetértés, de a sok átfedés kialakított egységesen elfogadott verziót, melyben Pangu, mindenek ősatyja játsza a fő szerepet:
Kezdetben csak sötétség volt és az őskáosz uralkodott mindenen, mely olyan volt mint egy fekete tyúk tojás. Szerkesztői megjegyzés: Mi van??? Ebben a tojásban nevelkedett Pangu. Mikor túl nagyra nőtt, áttörte a tojás héját, aminek a felső részből lett az ég, alsóból pedig a föld. Ennek köszönhetően teremtődött meg a Jin és Jang is a világunkban. Ám a káosz újból össze akarta keverni e két részt, de az óriás Pangu az ég és a föld közé állt, és 18000 éven keresztül ékként eltartotta egymástól azokat, stabilizálva ezt az örök egyensúlyban lévő, de egymással keveredhetetlen rendszert. Mikor Pangu elfáradt, halálakor megengedte, hogy a teste világunk alkotóelemeivé váljon: lélegzete lett a szél, feje és végtagja az Öt Szent Hegy, vére a folyók, szemei a Nap és a Hold. Állítólag még ma is érzelmei alakítják az időjárásunk, mely bizonyítja, hogy Pangu szelleme még mindig köztünk él.
Vallástörténeti háttér:
A Hua Shannak kitüntetett szerep jutott Kínában, mert ő a Öt Szent Hegység (五岳, Wǔyuè) legnyugatibb tagja. A taoista és konfucianista szerzetesek már évezredekkel ezelőtt zarándok helyként használták alakja, és geográfiai elhelyezkedése miatt. Mint egy természetes erőd biztos helyet nyújtott a szerzeteseknek, hogy a világtól elvonulva élhessenek és meditálhassanak. Persze a spirituális fejlődés igazán 2000 éve volt lehetséges, mert a mai modern Kínában turisták hordái keresik fel a Hua Shant, megbontva ezzel annak harmonikus báját.
A szerzetesek szépen lassan a saját képükre formálták a hegyet. Oltárakat és templomokat építettek, majd a Hua Shan öt fő csúcsát az Öt Taoista Erénynek a Bölcsességnek, Igazságosságnak, Jóindulatnak, Illemnek és a Bizalomnak vagy Hűségnek szentelték.
A csúcsokat összekötő utakat szegélyező gránit falara pedig idézeteket – és olykor a saját nevüket – vésték a gránit falakba, ezzel letéve a graffiti kultusz alapkövét.
No de kezdjünk ott, hogy Mi az a Taoizmus!
A taoizmus az i.e. 6 században, Lao-ce nyomán kiindult filozófiai- és vallási irányzat, mely főleg Kínában honosodott meg.
Lehet kevesen tudják, de szinte napi rendszerességgel találkozunk a taoizmus tanaival és szimbólumaival. Hacsak egy Jin-Jang tetoválással, akkor azzal. A Tao, vagyis az Út a világmindenséget összekötő és átszövő megfoghatatlan erő, ami egyformán hatással bír az univerzum óriásaira és Föld mikroorganizmusaira. De Rád és Rám is. A taoista egységként és nem szeparált individuumok halmazaként tekint a világra, és nézete szerint mindennek megvan a saját belső természete, amit nem szerencsés bolygatni, hisz abból csak baj származik. Voltaképpen egy olyan szavakkal definiálhatatlan dolog a tao, ami úgy terel minket a hétköznapi életünk során, hogy figyelembe veszi a környezetünket, és egy megbonthatatlan egységgé integrál vele össze. Ennek az egységnek vagy inkább harmóniának a velejárója és eredménye a boldogság.
Vagyis, ha átengedjük magunk a tao folyásának és nem próbálunk meg görcsösen ellenállni – mint amikor, ész nélkül megváltoztatjuk a környezetünk – megtarthatjuk ezt a harmóniát, így hozzájutunk a boldogsághoz. A taoizmus alapműve Lao-ce legfőbb munkája, Az Út és Erény Könyve. Ebben foglalt össze a mester a tao követésének lépéseit. Viszont, ha lazán szeretnénk megfogni a lényeget akkor a Micimackó és a Tao című Benjamin Hoff könyvet ragadja magához mindenki. Ide kattintva egy szemléletes történet olvasható a könyvből, ami megmagyarázza a képen látható jelenetet, ami csak “Ecetkóstolók” címen vált híressé.
Keresd a hegyek sztoriját
Nem szükséges fél napokat repülni, hogy olyan izgalmas hegyet találj, mint a Hua Shan! Európa is hemzseg a jobbnál-jobb sztorijú hegyektől, íme pár példa:
- A Dolomitokban az Marmolada
- A Balaton Felvidéken a Haláp
- Szerbiában Fruska Gora
… és még sorolhatnám!
Remélem adott egy lökést, hogy másképpen lásd a hegyeket!
Üdv: Ézsi