Cikkünk szerzője Almádi Róbert, akinek nagy szerelme az evezés. Nyolc éve vezette az első vízitúráját, 2017-ben pedig a Magyar Természetbarát Szövetség vízitúra-vezető tanfolyamán szerzett szakirányú végzettséget. Vízitúrás kalandjait a Folyamász kapitány instagram oldalon láthatjátok.
Mivel a Gemencben mindenki a Rezéti-Dunát, vagy a Vén-Dunát, valamint az ezekből nyíló ágakat keresi, evezi, ezért tavasszal, a pandémia után felkerekedtünk, hogy más, kevésbé ismert mellékágakat is bejárjunk, megismerjünk.
Az ismeretlen Duna-ágak cím természetesen nem azt jelenti, hogy előttünk még soha, senki sem járt erre, viszont azt igen, hogy vagy csak magasabb víznél járhatók, vagy pedig azt, hogy félreeső, netán nehezebb megközelítésük miatt ritkábban jár erre vízitúrázó.
A Döglött-Grébec mégis él!
De tényleg. Tavaly ősszel Ézsi írt élménybeszámolót egy evezésről, amin hajnal négykor madárlesre indultunk a Grébec-Dunára. Ekkor az elágazásig jutottunk, és sejthető volt, hogy a forró nyarat követő száraz, és enyhe ősz alatt nem érkezett bele sok víz: nem is tudtunk volna sokkal tovább eljutni a holtágban.
Tavasszal elkaptunk egy árhullámot, úgyhogy ismét felfedezni indultunk. Vajon meddig lehet evezni a Grébecen? Sőt, a térképet nézegetve felmerülhet egy még extrémebb kérdés: vajon rá lehet-e kanyarodni a Döglött-Grébecre, és azon keresztül visszajuthatunk-e a Dunára? Az árhullám tetejét elcsípve vágtunk neki a kísérletnek, olyan társakkal, mint az elhatározás, a kitartás és a merészség. Szükség is volt rájuk. Eleinte csodálatos élmény volt a víz alá került ártéri erdőben csatangolgatni, majd később jó néhány fatorlaszon keltünk át, és tudtuk, egyre kevésbé szeretnénk visszafordulni, ha járhatatlanná válik az út, hiszen egyszer is elég volt átvágni az akadályokon.
De tudtuk, hogy valamikor erre folyhatott a Duna egyik ága, és reméltük, hogy eléggé magas a vízállás az utunk folytatásához. Amikor a holtág egyre szűkülni kezdett, gyanakodni kezdtünk, vajon sikerül-e valóban kijutnunk a Dunára. Nincs mit tenni, a Grébec véget ért, valóban holtág – hallottam a mögöttem lévő kenukból. Egy töltés zárta el a víz útját. A tetejére érve vizet találtunk a másik oldalán is, ami jó hír. Egy hajót gyorsan a vízre raktunk, és a nagyobb csomagok nélkül, csak a legszükségesebb felszereléssel előre mentünk felfedezni, hogy járható-e, és hova vezet. Fél óra múlva diadalittasan, de falevelekkel, száraz ágak darabjaival a fejünkön, pólónkon tértünk vissza a hírrel, hogy kijutottunk a Dunára.
Összeszedtük az összes csomagunkat, és immár együtt, az összes hajóval indultunk az ágak alatt bujkálós, víz alá került cserjék felett valahogyan átjutós szakaszon a Duna felé. Mivel ez a rész csak ritkán kerül víz alá, ha valamilyen akadály a vízbe kerül, az nagy valószínűséggel ott is marad, így eléggé technikás. Viszont a kaland miatt nagyon megérte!
Holt-Sió: szuperjó!
Legalábbis szuperjó lesz, amint végre lehet menni – tervezgettük még home office időszakában, egy esti digitális sörözésen Gyurival, a Szürkehód vízitúra túravezetőjével. És májusban végre útra kelhettünk. Fajsznál kötöttünk be a Dunára. Kellemes csorgás a nagy folyón, miközben süt a nap. Az autópálya hídját elhagyva fordultunk jobbra, a Sió-csatornára, melyen néhány száz méter múlva elértük az árvízkaput. Ez egy zsilip, ami mellett egy nehéz, embert próbáló átemelésünk volt. Több száz méterrel arrébb volt bekötési lehetőség, ezért, ha valaki nagyobb csapattal érkezik, érdemes a zsilipelés lehetőségének utánajárni.
Miután ismét vízre kerültek a hajóink, a Sió-csatornán felfelé indultunk, és a Holt-Sió leágazását kerestük. Miután megtaláltuk, kisvártatva egy újabb átemelés következett, ám innentől fantasztikus látvány fogadott minket. Keselyűsig szinte érintetlen terület, a tavaszi pompájukban ragyogó növények közt repkedő vízi madarak között igyekeztünk hangtalanul húzni az evezőlapátjainkkal.
Keselyűsre érvén a belső tavakhoz szerencsére nem kellet sokadjára is átemelni, elég volt a Zagyva felső szakaszán kifejlesztett módszerrel átjutni a bedőlt fákon. A látvány pazar volt, megérte bekukkantani a Holt-Sió mentén található tavakba. Bámészkodásunknak csak az idő szabott határt, hiszen tudtuk, még két átemelés vár ránk, és csak utána jutunk ki ismét a Dunára.
Fantasztikus élmény volt mindkét, számunkra eddig ismeretlen Duna-ág bejárása. Mivel a Grébec-Duna csak magas vízállásnál járható végig, ezért nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a Duna sodrásának sebessége is megnő a vízállás emelkedésével, ezért tapasztalt vízitúrázóknak ajánlom ezt a szakaszt. Ha a Holt-Sió gyönyörű panorámáját szeretnénk élvezni, Keselyűsről indulva, s ugyanoda visszatérve elkerülhetjük az átemeléseket, így sokkal kényelmesebbé válik a túra.
Gyertek velünk utazni a világ körül instagramon, és kövessetek minket Facebookon is napi hírekért és előadásokért utazás és fenntarthatóság témában!
A honlapon található fotókat szerzői jog védi, azok letöltése, felhasználása engedélyköteles. Engedéllyel kapcsolatban az info@mondolo.hu címre, vagy a facebook oldalunkon várjuk a megkereséseket.