Hosszú tervezgetés után 2019. december végén, a fárasztó karácsonyi időszak után jutottunk el Izraelbe, ahol egy 8 napos körutazás során próbáltuk minél jobban felfedezni az országot. A kötelező látnivalókon kívül próbáltunk minél több olyan látnivalót, érdekességet beiktatni a programba, ahová sok embernek eszébe se jutna elmenni, így például 3 napot töltöttünk Palesztinában, túráztunk ahol csak tudtunk, és sok helyen aludtunk, csak éppen szállodákban nem. A mostani cikkben összegyűjtöttünk 5 olyan dolgot ami nagyon tetszett Izraelben, és 5 olyat ami kevésbé. Persze ez csak a saját, szubjektív véleményünk, így ha bármi más élményed volt akkor jelezd kommentben itt, vagy a Facebook oldalunkon!

5 dolog ami nagyon tetszett

1. Természet

Imádtuk és maximálisan hozta az elvárásokat, sőt, sok helyen még felül is múlta azokat. Amit ezen belül is nagyon szerettünk: a Red Canyon pazar vörös-homokő formái közel Eilathoz, a Maktesh Ramon hatalmas eróziós “krátere”, az Ein Gedi Nemzeti Park szurdokvölgyei, a fenséges panoráma az Arbel-hegyről, a Golán-fennsík misztikus, havas hegycsúcsai, Ciszjordánia sivatagi tája, a hangulatos tengerpart Akkóban, Tel-Avivban és Eilatban.

2. Jeruzsálem (Tel-Aviv)

Jeruzsálemet egyszer talán mindenkinek látnia kéne, de főleg azoknak persze, akik Izraelt szemelik ki utazásuk célpontjává. Nem sorolnám fel a leghíresebb látnivalókat, arra ott vannak az útikönyvek. Amit viszont nagyon szerettünk és nem felejtünk: az ódon, szűk utcák hangulata az óvárosi forgatagban, a különböző vallású, bőrszínű és kinézetű emberek bábeli zűrzavara a különböző negyedeket járva. A főutcák zsúfoltságából bármikor ki tudsz szabadulni ha egy kis utcába lekanyarodsz, ahol máris békén lakónegyedekben találod magad. Tel-Avivban csak egy fél napunk volt, de így is átjött azért az a hippi/startupper hangulat a menő éttermekkel, bárokkal, zseniális tengerparttal.

3. Masada és a Holt-tenger

A Holt-tengertől egy picit tartottam, merthogy 2011-ben már megmártóztunk Tiborral egy kietlen strandon Jordániában, ami olyan jó volt, hogy nem is nagyon vágytam vissza, főleg nem a jóval turistásabb izraeli részre. Az egész Holt-tengeri napunkat egyébként Masada mentette meg, ahová egy izzasztó lépcsőzéssel küzdöttük fel magunkat és baromi jó volt a kilátás. A kötelező csobbanáshoz végül Ein Bokek strandját választottuk, de azért picit hideg volt a víz egy klasszikus strandoláshoz.

4. Airbnb, Couchsurfing, vadkemping

Talán az volt a legjobb része az utazásnak, hogy csomó helyen aludtunk, de klasszikus hotelben talán csak egyszer. Kezdtünk egy vadkempingezéssel Eilat mellett a hegyek között autóban alvással, aztán airbnb-ztünk 4 napon át amiből 3 éjszakát Bethlehemben töltöttünk egy palesztin nyugdíjas tanárnőnél. Szilveszterkor kivettünk egy szobát ugyan, de utána még volt időnk couchsurfingelni egyet északon egy majdnem kibucban, majd Tel-Avivban már inkább a reptéren aludtunk. Persze nem csak a móka kedvéért választottuk a szállásainkat, hanem mert iszonyatos árak vannak egész Izraelben, de erre még visszatérek. A lényeg, hogy airbnb-vel és couchsurfinggel csomó érdekes emberrel találkoztunk, és így sokkal jobban megismerhettük a helyiek hétköznapjait is.

5. Palesztina (Ciszjordánia)

Palesztina hallatán nem sok embernek jut eszébe, hogy az Izrael által megszállt és ellenőrzött területeken is teljes békében és biztonságban lehet utazni (a Gázai övezet kivételével). A jeruzsálemi szálláskeresés közben jött az ötlet, hogy miért nem maradunk Betlehemben inkább, ahol jóval kedvezőbb áron volt airbnb, mint a kb. 10 km-re fekvő izraeli fővárosban. A döntés végül nagyon jól sült el: vendéglátónk a már fent említett palesztin tanárnő nagyon aranyos volt, kétszer pedig helyi fogásokat is kipróbáltunk nála vacsorára, miközben elmesélte országa és családja tragikus történetét is. Szóval Palesztina biztonságos, nagyon szép helyek vannak, fél áron tudtunk vásárolni élelmiszereket vagy beülni valahova, és 1-2 nap alatt is átélhetjük az igazi, klasszikus arab hangulatot amit nagyon szerettünk.


5 dolog amit nem nagyon szerettünk

1. Autóbérlés

Már az eilati reptéren sejtettük, hogy valami nem lesz oké a kocsival. Egy kisméretű, manuális váltós kocsi helyett a szégyenletes szolgáltatást nyújtó Europcar egy automata, elég nagy kocsit adott, mondván, hogy nincs más. Bár a Hyundai jól ment egyébként, kár, hogy az előbb említett cég szakemberei az akkumulátor savat valahogy kiborították a csomagtartóban, ami végül 2 nap alatt észrevétlenül marta szét a táskáink, ruháink és cipőink egy részét. A kocsit végül kicserélték, de a kártérítésből nyilván semmi sem lett. Sok jót mástól se hallottunk, szóval észnél kell lenni ha autót bérel az ember, ki lehet fogni szinte bármit.

2. Árak

Tudtuk, hogy drága lesz minden és számítottunk is rá, de egy magamfajta délkelet-ázsián és a balkánon nevelkedő utazó azért eléggé le fog döbbeni a teljesen irreális árakon. A szolgáltatások árát még talán meg is értjük, de egy tonhal konzerv ugyan ne kerüljön már 1500 Ft-ba, egy tábla csoki 2000 Ft-ba, és örültünk volna persze, ha egy bénácska hamburgert nem 5000 Ft-ért kell megenni a világ végén. Persze rajtunk nem fognak ki gondoltuk, ezért inkább napokig humuszt és pitát ettünk ameddig csak bírtuk. A felüdülést a palesztin boltok hozták, ahol szinte már a hazai árakhoz hasonlóan tudtuk feltankolni a készleteket.

3. A helyi emberek és a belföldi turisták

Nem szeretnék általánosítani, de azért mégis meg kell említeni, hogy a konzervatívabb, keményvonalas zsidó családok belföldi turizmusa egészen hajmeresztő méreteket ölt. Persze voltak külföldiek is, akik közül a nagyszájú amerikai nyugdíjas hozta a formáját, na de a sok helyi család, akik 5-6, vagy akár 8 fölötti gyerekkel is megindulnak szurdoktúrára, azért az elég masszív tud lenni. Elképesztően hangosak, szemetelnek, tolakodnak, angolul egy szót sem beszélnek, és nem tűntek valami túl barátságosnak a külföldiekkel szemben. Ezen felül is voltak fenntartásaink a helyiek vendégszeretetével kapcsolatban, szóval persze találkoztunk tök jófej helyiekkel, de innen nem úgy fogsz hazatérni, hogy mennyire baromi kedvesek ezek az izraeliek.

4. A szombat

Minden hét szombatja, vagyis a sabbát szigorú munkaszüneti nap. Pontosabban péntek naplementétől szombat naplementéig minden, de tényleg minden zárva van. Persze ezt is tudtuk előre és próbáltuk megúszni, de ettől függetlenül azért belefutottunk egy elég komoly éhezésbe: a legutolsó városka már említett 5000 Ft-os hamburgere és a Meki szintén rohadt drága sajtburgere tartott minket életben azon a szombaton, de ez a kis pihenőnap szerintem minimum 100 eurónkba került összesen.

5. Palesztina

Így utólag visszagondolva nagyon szomorú, hogy az utazás előtt nem is terveztünk átugrani a Palesztin területekre. Nyilván mi is rengeteg rosszat olvastunk Izrael ezen részéről, pedig a sok negatív hír helyett a nyugati sajtónak azzal is kéne foglalkozni, hogy több szemszögből is bemutassa a rendkívül bonyolult izraeli-palesztin viszonyt. Az éremnek mindig két oldala is, és amíg Európa leginkább az izraeli érdekek szerint gondol Palesztinára, addig bele se gondolunk, hogy a másik oldalon százezreket, milliókat űztek el a szülőhazájukból, családokat szakítottak szét, házakat romboltak le és tettek tönkre életeket. Amíg persze a szélsőséges, populista nézetek térnyerése egyre gyorsabban terjed mind Izraelben, mind Palesztinában, akkor csak hiú ábrándnak tűnik a hőn áhított béke. Pedig a palesztinok ennél sokkal többet érdemelnek, és mindezek ellenére bízunk benne, hogy rendeződik a sorsuk talán még a mi életünkben.

One Comment

  1. Névtelen

    😡

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük