A legutóbbi szakasz teljesítése után Woody barátom jelezte, hogy a következő Kéktúrás gyalogláshoz is szívesen csatlakozna, valamint elhozná a barátnőjét, Vivient is, ha nem bánom. Cseppet sem bántam. Olyannyira nem, hogy a csoportos barangolás gondolatán felbuzdulva meg is hívtam néhány ismerősömet, akikről tudtam, hogy legalább annyira szeretnek a természetben bóklászni, mint én. Bendegúz és a kutyusok már jó előre bejelentkeztek az október 5-i túrára, szóval velük biztosan számoltam, de azt nem hittem volna a szervezés elején, hogy kilencre duzzad a létszám a Kéktúra 13. szakasz teljesítésére. Ez volt az egyik legnépesebb és sok szempontból az egyik legjobb túra, amin részt vettem.

9 fős Mondolo különítmény az esőben

Ezt az élményt még az sem tudta elrontani, hogy gyakorlatilag egész nap esett az eső – amivel kapcsolatban idejekorán figyelmeztettem a társaságot, ennek ellenére a legtöbben mégis úgy döntöttek, hogy vállalják a kockázatot, amiért itt is külön köszönetet mondok mindenkinek!

Kéktúra 13. szakasz, 2019.10.06. #5 túranap [Kéktúra számok: 66/1165km; 10/152 pecsét]

A Nyugati Pályaudvar 1-es vágányáról indult az utazás. Piliscsabára menetrend szerint 9:36-kor, szemerkélő esőben érkeztünk. Az időjárás nem árult zsákbamacskát, a nap folyamán végig tartotta magát az előrejelzésben olvasottakhoz. Nagyjából tíz percnyi keresgélés után találtuk meg a bélyegzőt, ami a vasút vonalán tovább haladva a Kálmán király utca és az Árpád vezér utca metszéspontjában található. A csapat „füzetes” tagjainak pecsételését követően délelőtt tiz óra környékén hivatalosan is talpunk alá vettük a Kéktúra 13. szakasz ösvényeit Piliscsaba és Hűvösvölgy között.

Az eső szelíden, de kitartóan szitált, ami ellen a városi szakaszon a ruházatunkat leszámítva semmi védelmünk nem volt, de az erdőbe érve már alig éreztünk valamit a fejünk felett hulló égi áldásból. Az út elvezet a Horváth József – a Kéktúra első hivatalos teljesítőjének – sírját is őrző temető mellett,  majd a Kálvária úton, az ipartelep mellet visz ki minket a városból.

A kezdeti szakasz nem nehéz, a földút széles és könnyen járható, az emelkedés többnyire egyenletes, nem megterhelő, a néhol előforduló kaptatók pedig rövidek. A Kőris-völgy, valamint a Bükkös-árok fái közül egyesek még a nyári leveleiket viselték, ám sokan már jobbnak látták felölteni az őszi lombruhát. A természetben előforduló szinek teljes skáláját felvonultató erdő az egyik legszebb, amiben valaha szerencsém volt kirándulni. A Nagy-Szénáshoz közeledve örökzöldekkel is találkozunk, amelyek szépségben ugyan nem maradnak el lombhullató társaiktól, ám természetükből fakadóan kevésbé változatos szinélményt nyújtanak. A divatbemutatót egyértelműen a lombhullató versenyzők nyerték.

A kopár hegycsúcs meghódítása jelenti az első komolyabb megterhelést, de ettől sem kell megijednünk. Fák híjján a földön lévő kövekre kerültek a jelzések. Nagy szerencsénkre az időjárás engedett számunkra néhány száraz percet, ami alatt szemügyre vehettük az elénk táruló lenyügöző látványt.

A Nagy-Szénás

A Nagy-Szénást minden irányból hegycsúcsok veszik körül, órákon keresztül el lehet csodálni a környező kiemelkedéseket, a völgyekben megbúvó településeket, de nekünk sajnos nem jutott ennyi idő. A fényképezőgépemet, amit egészen idáig az oltalmat nyújtó hátizsákban őrizgettem, itt használtam először – és sajnos utoljára is – a túra folyamán. Az időjárás úgy gondolta, néhány percnyi nézelődés bőven elég volt számunkra. Felerősödő széllel, egyre agresszivabban permetező esővel, valamint néhány beúszó felhővel adta tudtunkra, hogy ideje tovább állnunk.

A nagy-szénási turistaház emlékfalának megtekintését követően folytattuk utunkat a következő pecsételési pont felé, ám Nagykovácsi északi peremén végighaladva szembejött velünk a Fenyveskert nevezetü fogadó. A fedett asztaloknál történő étkezés, valamint fél deci sziversitő gondolatának nem tudott ellenállni az ázott-fázott társaság. Szűk egy órán keresztül töltődtünk a kellemes kerthelyiségben.

Az étkezés után elfogyasztottunk egy kevés gyümölcspárlatot is, csak hogy biztosan birjuk a még előttünk álló megpróbáltatásokat. Az eső hüséges útitársként ballagott velünk tovább. A Muflon itatónál található pecsét állapota elég ramaty, itt mindenképpen javasolt egy fotó készitése a későbbi kellemetlenségek elkerülése végett.

A Remete-szurdok

Az eddigi könnyed, kissé nedves, kissé szeles, de egyébként fizikailag nem megterhelő túra talán legnehezebb része a Remete-szurdokba történő leereszkedés. A meredek sziklalépcső még a tapasztaltabb túrázókat is joggal inti óvatosságra. Az eső miatt a hegyes kiszögellések nagyon csúszóssá váltak, így a szárazon is figyelmet és koncentrációt igénylő ereszkedés igen komoly veszélyforrást jelentett. Négykézláb, végtagjainkat megfontoltan pozicionálva, egymáson jókat mosolyogva jutottunk le a szurdokba. Személyi sérülés nem történt.

A Remete-barlang látogatása éppen ezen a napon tilos volt (filmforgatás), de az erre vonatkozó figyelmeztetés, hasonlóan a Hétforrásnál lévőhöz, elég rosszul került kihelyezésre, így nyilvánvalóan bekukkantottunk a barlangba is. Nem sokkal ezt követően hosszú, nagyjából 3 kilométeres városi szakasz következik Máriamentén keresztül. Ismét megállapítottuk, mennyivel kellemesebb esős időben a lombok oltaltma alatt gyalogolni, mint szabadon ázni.

A túra szerencsére zöldben fejeződik be. A Mária úton, kellemes, parkerdős környezetben érjük el a Hűvösvölgyi Gyermekvasutat, a szakasz végét. Kicsit több, mint huszonkét kilométert tettünk meg, úgy éreztük, jár a jutalom sör. A vasút büféjében pihentünk le, megnéztük a zászlófelvonást, ami szél hiányában nem volt kifejezetten dicsőséges, majd jóleső fáradtsággal foglalt mindenki helyet a számára megfelelő tömegközlekedési eszközön. A Kéktúra 13. szakasz azok számára is remek választás lehet, akik kiszakadnának Budapest nyüzsgéséből, de nem terveznek rendszeresen „kékezni”.

Kéktúra rovatunk cikkeit ezen a linken érheted el. Gyere velünk utazni a világ körül instagramon, és kövess minket Facebookon is napi hírekért és előadásokért utazás és fenntarthatóság témában! A cikkben található fotók a mondolo.hu tulajdonát képezik

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük