Cikkünk szerzője Weinmann Luisa, aki marketing területen szerzett diplomát, majd szakmájában helyezkedett el. Munkája során azonban egyre intenzívebben érdeklődik a túlfogyasztás és a környezetvédelem problémaköre iránt.
Amikor másfél évvel ezelőtt megírtam a szakdolgozatomat a fenntartható divat témájában, ráadásul annak fogyasztói oldaláról hihetetlenül nehezen tudtam előkaparni bármilyen szakirodalmat, cikket, kutatást ezzel kapcsolatban. Persze a „fenntartható fogyasztás”, „környezetvédelem”, „zöld termék”, stb. címszavakra már rendesen jöttek a Google találatok, de ezek kapcsolata a divattal? Hát nem válogathattam kedvemre. A kutatásomhoz elég nehezen találtam olyan embereket, akik a gyakorlatban is odafigyelnek a ”fogyasztásukra” ha a ruhájukról van szó és azokat tudatosan vásárolják, szerzik be. Bebizonyosodott, hogy Magyarországon még nagyon gyerekcipőben jár ez a téma.
Az utóbbi időben azonban egyre több fenntartható divat témájú cikk, videó, esemény, stb. jön szembe velünk az offline és online térben egyaránt, szép lassan kezd beszivárogni a fenntarthatóság a ruhaneműinkbe is.
A ruhaipar:
A ClimateWorks Foundation 2018-as tanulmánya szerint a ruhaipar termeli globálisan az üvegházhatást okozó gázok 6,7%-át. A kibocsátás több, mint 50%-át pedig a gyártáshoz szükséges 3 lépés okozza: szövetfestés és elkészítés, fonalak előállítása, gyapottermelés. A környezetterhelés szempontjából a leginkább kritikus textilipari technológia például a kikészítés, mert egyes folyamatok (pl. mosás, fehérítés, színezés) nagyon víz- és energiaigényesek. A vizes műveletek során a víz jelentős mértékben szennyeződik (pl. íranyag, színezékek és más kémiai anyagok,). Egyes technológiai folyamatokban a környezetet károsító gázok, gőzök (pl. por, szállópihe) kerülhetnek a levegőbe.
A gyártás mellett ráadásul a rövid termékéletciklusok vásárlásra és ez által pazarlásra ösztönöznek minket fogyasztókat, amelynek kiváltó oka a folyamatosan változó divattrendek, az egyre gyakrabban megjelenő kollekciók. A divat egy olyan összetett üzlet, amely hosszú és változatos ellátási láncokat, rengeteg nyersanyag-felhasználást, országokat összekötő szállításokat, kereskedelmet, a ruhák használatát és végül a tőlük való megszabadulást foglalja magában, amely tökéletesen bemutatja mai világunk működését. Amíg évekkel ezelőtt az emberek a ruháikat megfoltozták, megvarrták, vagy megjavíttatták, addig ma már teljes természetességgel válunk meg azoktól, akkor is, ha azok még teljesen jó állapotban vannak, ahhoz, hogy szekrényünkben helyet csináljunk az újabb daraboknak.
Társadalmi szempontból a divatipar megosztja a véleményeket. Egyrészt rengeteg embert foglalkoztat világszerte, csak a gyártási folyamatban 24.8 millió ember dolgozik és a legtöbbjük számára ez az egyetlen megélhetési lehetőség. Másrészt pedig ott vannak a kételyes munkakörülmények, illetve azok a hírek, miszerint a vállalatok az alkalmazottak bérén spórolnak. A világ ruhagyártó munkásainak 85 százaléka nő, akik naponta kevesebb, mint 3 dollárt keresnek. A legtöbb fenntartható divattal kapcsolatos mozgalom pedig a 2013-as RanaPlaza-i (Bangladesben egy ruhakészítő üzem falai összeomlottak: 1100-an meghaltak, 2500-an megsérültek) baleset hatására indult útjára.
Slow fashion, a fenntartható divat mozgalma
Az etikai, illetve környezeti szempontok azok, amelyek a legkevésbé befolyásolják és érdeklik a fogyasztókat, amikor valamilyen divatcikket vásárolnak. Ennek ellenére az elmúlt években változások figyelhetők meg, hiszen egyre többen elkezdték értékelni az etikai szempontokat vásárlásaik során, ahogy azok környezeti hatásait is. Továbbá a fast fashion termékei általánosságban csak egy vagy két szezont élnek meg minőségi szempontból és ez a rövid élettartam olyan pazarláshoz vezet, amely már veszélyt jelent a környezetre. Sokan most már kritizálják a fast fashion által gyártott alacsony minőségű termékeket, amelyek a mértéktelen fogyasztást ösztönzik és meg akarják változtatni a homogén, tömeggyártásra épülő üzleti modelleket. A slow fashion elsődleges célja nem a textil- és ruházati ellátási lánc lelassítása, hanem hogy hangsúlyozza a fenntartható folyamatok fontosságát, amely a tervezést, beszerzést, gyártást és fogyasztói oktatást is magába foglalja. Létrejöttek olyan divatcégek, amelyek a fast fashion márkákkal ellentétben egy teljesen más fogyasztói réteget és divatkultúrát képviselnek, ezzel elindítva a slow fashion elterjedését vállalati oldalról.
Ennek következtében egyre nagyobb nyomás nehezedik a fast fashion cégek vállára, hiszen, ha az etikus divat elterjedt szempont lesz, az akár a létezésükbe is kerülhet, nem véletlenül olvassuk, halljuk hogy a nagy divatláncok is belehúztak a „zöldülésbe”.
Mi, fogyasztói oldalról mit tehetünk?
1, hatékonyabb vásárlás, ”fogyasztás”
2, illetve a termékek helyettesítése.
Az öltözködés terén a mennyiség helyett a minőség kerüljön előtérbe, illetve tudatosan válasszuk ki a ruhadarabjainkat. A szükségtelen termékek beszerzése és felhalmozása nem tudatos vásárlói döntés. Vásárolhatunk second handben is, adakozzuk el felesleges, már nem hordott ruháinkat, vásároljunk tudatosan és kevesebbet.
Helyettesítés alatt olyan ruházatok vásárlását értem, amelyek termelése nem a környezet kizsákmányolásával, szennyezésével jár, azaz fenntartható gyártásból származó és anyag-összetételű ruhák beszerzése. Ez a tudatosság a termelőszféra irányából világít rá a problémára, a fogyasztói oldal csak abban az esetben képes környezetbarát vásárlói alternatíva választására, ha ez a megfelelő termékválaszték formájában a rendelkezésére áll és hát azt se felejtsük el, ha igazán jó minőségű és akár fenntartható gyártású ruhákat szeretnénk azt meg kell fizetnünk (egy fast fashion divatlánc áraihoz képest).
Akadnak azért itthon is fenntartható, etikus divatmárkák/tervezők, illetve létezik egy nagyon szuper, tartalmas blog a fenntartható divatról és mindenről, ami ezzel kapcsolatos: A plasticfreejuly-belefogtam című cikkben Móni már említette Mengyán Esztert, az ő oldalát tényleg érdemes olvasgatni ha mélyebben bele szeretnétek ásni magatokat és érdekel Titeket a téma: