Bejegyzésünkben egy tökéletes kalandtúrához szükséges infókkal és tippekkel szolgálunk a világ túlsó felére. Induljon a motorozás Indonéziában!
A szigetországban mindenki, de tényleg mindenki motorozik. Bármikor láthatsz 8-10 éves forma gyereket robogóval száguldozni, 5 fős családokat felpréselve egy kis Hondára, vagy éppen ahogy egy malacot/létrát/ablakkeretet szállítanak egy kisméretű Yamahán. Az elmúlt évek indonéz útjaiban (normális tömegközlekedés híján) több más mellett tehát egy fix pont mindig volt: a motorbérlés.
Egy napos motorozások Lombokon, Pápuán és Floresen, 3-4 napos motorkörutak Balin és Szumátrán, vagy épp 1 hetes motortúra Sulawesi szigetén, így hát pár ezer kilométert már megtettem kedvenc szigetországom kanyargós útjain. Előre leszögezem, hogy nincs motoros jogsim, Európában egy percet se motoroztam, így még véletlenül se próbálom magam világjáró motorosnak beállítani, ezt amúgy se nagyon tudnám senkivel se elhitetni.
Ellenben a rengeteg tapasztalatot és infókat most megpróbáltam összegyűjteni, hátha épp ez hiányzott ahhoz, hogy Te is elindulj.
Szóval akkor kell jogosítvány?
Kell igen, de elég egy sima A- vagy B-kategóriás jogsi, a kutya se nézi, hogy esetleg van nemzetközi jogosítványod (ami amúgy egy szürke kis füzetke, benne magyarul beleírva, hogy „nemzetközi jogosítvány”, igen, magyarul). Vagyis a motort ki lehet bérelni jogsi nélkül is, viszont ha elkap egy rendőr akkor le kell sajnos fizetni, de erről majd később.
Hogyan szerezzek motort? És mennyi az annyi?
Az egyik legegyszerűbb dolgod ez lesz. Jó eséllyel turistás helyeken fogsz próbálkozni, itt pedig általában csak ki kell sétálni az utcára és pár méteren belül szembejön veled egy motorkölcsönző. Aranyszabály, hogy minél több a turista, annál olcsóbban és egyszerűbben lehet motort bérelni (milyen meglepő). Ilyen helyek pl. Balin bárhol, a Komodohoz közeli Labuanbajo, Jáva nagyobb városai és az apróbb szigetek turistásabb helyei. Ilyen helyeken a tarifa közel állandó, 50.000 indonéz rúpia/nap, tehát nagyjából 1000 Ft.
Ha esetleg 1 hétnél tovább tervezel maradni valahol, be lehet próbálkozni kicsit olcsóbban is, Balin pl. 1 hónapra simán ki lehet fogni egy 25-30.000 rúpiás motort is. A motorok általában egész jó állapotú Honda/Yamaha robogók (scooter, automata váltóval), vagy ezeknek a manuális váltós változatai. Indulás előtt persze ellenőrizzük motorunkat legalább kívülről, fényképezzük körbe nyugodtan, kérjünk a bérlésről papírt és a motor iratait (vidéken ilyet véletlenül se fogsz kapni).
Ha viszont valamilyen kevésbé turistás helyen akarsz bérelni, no akkor kezdődnek az izgalmak. Szumátrán például egy viszonylag nagy városban senkinek se volt motorja, míg végül egy út széli kis étterem tulajdonosa segített ki 3 napra, és azt hiszem itt is belefértem a 50.000 rúpia/napba. A pápuai Sentani városában még csak-csak találtam motort, de az ár horribilis volt, 150.000 rúpia (3000 Ft/nap), így addig kutattam, amíg egy helyi motortaxist (indonézül OJEK, fontos szó, írjátok fel) sikerült megvesztegetni és odaadta a motorját sokkal olcsóbban.
Szintén egy helyi ojek sofőr motorját sikerült 3 napra elvinnem Észak-Sulawesin, erről már pont írtam is egy korábbi posztot. Tehát ha nagyon nincs motorbérlő akkor hotelekben, éttermekben érdemes próbálkozni, végső esetben pedig meg kell próbálni az ojek sofőröket.
Több hetes bérlés vagy vásárlás?
És mi újság az akár több hetes motorozásokkal? Nekem nagy szerencsém volt Sulawesin, ugyanis egy világvégi szigeten találkoztam német cimborámmal, aki egy 1 hetes motortúra után magával kompozta a motorját, hogy majd egy másik városban aztán eladja. Idő hiányában aztán úgy alakult, hogy a srác ment, a motor pedig maradt, vagyis jött velem a másik irányba, és némi felújítási költségért cserébe máris lett egy saját motorom. Persze nem mindig lesz ilyen szerencsénk, így természetesen opció a motorvásárlás is.
Nagyvárosokban kérjünk a helyiektől segítséget, online boltokban pár óra alatt találni fogunk valami használt motort, legyen akár robogó, vagy valamilyen nagyobb fenevad. Az eladásra viszont szánjunk időt, a brutális motorkínálatban sokszor akár heteket is kell várni, hogy túladjunk egy motoron. Egy robogót kb. 5-10 millióért (100-200 ezer Ft, viszonylag drága), míg egy nagyobb motort 10 millió fölött lehet venni, persze azért erősen változó az ár a műszaki állapottól függően.
Van egyáltalán benzin Indonéziában? Na és motorszerviz?
Van benzin, sőt, baromi olcsó a benzin. Jelenlegi állás szerint 1 liter benzin 150-200 Ft/liter között van, így egy 500 Ft-os teli tankkal 2-300 km-t is tudsz motorozni. A nagyobb városokban egymás hegyén hátán vannak benzinkutak, míg vidéken az út mellett szinte mindenki árul 1 literes üvegekben/flakonokban valamilyen benzint, tehát gyakorlatilag nem lesz olyan 10-15 km, hogy ne jutnál friss üzemanyaghoz.
Ezzel együtt nem érdemes kicentizni, amikor már negyed környékén jársz inkább etesd meg kicsit kedves motorod. És ha kifogy a benzin? Akkor sincs gond, kétszer velem is megtörtént, de az arra járó motorosok szinte azonnal megálltak, adtak vagy épp hoztak benzint valahonnan.
A szervizeléssel szintén nem lesz sok gond, Indonéziában ugyanis minden második bolt egy motorszerviz, mint kiderült. És tényleg, a bizonyos transz-Sulawesi motortúra során a 10 éves, viharvert Honda Tiger motorom sajnos naponta tagadta meg a szolgálatot. Olajfolyás, defekt, nem működő lámpák, váltóprobléma, lánckopás, ám egyszer se emlékszem olyanra, hogy 5 percnél többet kellett volna keresgélnem egy szervizhez.
A szervizelések ára döbbenetesen olcsó, pl. egy olajcsere és utántöltés az olaj árával együtt 6-800 Ft környékén mozgott. Átverni soha nem akartak, viszont egy offline indonéz-angol szótár nagyon jól jött amikor a különböző problémákat próbáltam leírni.
Motorozás Indonéziában: Van KRESZ? És rendőrök? Biztonságos ez?
KRESZ az van és nincs egyszerre. Közlekedési szabályok írásos formában természetesen léteznek, ezt minden helyinek meg is kell tanulnia akik jogsit kapnak, viszont ezek gyakorlati használata és értelmezése azért egyénenként erősen eltérő. Röviden: a nem létező, íratlan szabályokat betartva közlekedik mindenki, aki az utakon van.
Indonéziában szinte azonnal látni fogjátok, hogy megannyi délkelet-ázsiai országhoz hasonlóan a forgalomnak van egy nagyon jó kis dinamikája, ami először egy klasszikus káosznak tűnhet. Ez akár meg is ijeszthet sok embert attól, hogy motorra pattanjon, viszont némi szemlélődés és vezetés után a helyzet már egyre javulni fog.
Ha csak a puszta számokat nézzük, Európához képest nagyjából dupla annyi baleset történik az utakon. Magyarországon 100 ezer lakosra évente 7,7 halálos baleset jut, Indonéziában pedig 15,3. Igaz, ez még mindig jobb, mint a délkelet-ázsiai átlag, ami 100 ezer lakos/17 halálos kimenetelű baleset, vagy épp a híresen veszélyes Thaiföld, ahol ez a szám 100 ezer/36,2 (!!).
Sokszor tehát káosznak tűnik a forgalom, de a nagy különbség Magyarországhoz képest, hogy az emberek itt tényleg fel vannak készülve minden létező vészhelyzetre, így sokkal inkább rutinból tudnak lereagálni bármilyen váratlan forgalmi helyzetet.
Így tehát mi a legfontosabb szabály? Az, hogy vezessünk úgy, ahogy a helyiek is (a normális helyiek), ne ragaszkodjunk az otthon tanult KRESZ-hez, sőt felejtsük el gyorsan.
A legfontosabbak indulás előtt:
- soha ne igyunk alkoholt vezetés előtt, vagy közben
- mindig vegyünk bukósisakot
- legyenek nálunk a motor papírjai és a bérlésről szóló igazolás
- nézzük meg, hogy biztosításunk fedezi e a motorozásból adódó esetleges baleseteket is
Biztonság mindenek előtt, ezekre figyelj!
- Indonéziában baloldali közlekedés van, időbe telhet megszokni
- általában sehol sincs sebességhatár, de ne száguldozzunk, sőt, inkább menjünk egy kicsit lassabban
- indexeljünk amikor nagyon fontos, de ne vigyük túlzásba, sok helyit rendesen meg tud zavarni (illetve sok turistát látok kint felejtett bal-jobb index-szel, ami szintén veszélyes lehet)
- nagy forgalmú utaknál (pl. Balin mindenhol) bátran kanyarodjunk, menjünk a tömeggel, ne várjunk amíg mindenki elmegy mert feltartjuk a helyieket és gyakran percekig ott kell állni, ha tényleg mindenkit megvárunk
- ha esik, akkor nagyon esik, így esőben inkább húzódjunk félre, felesleges csúszkálni és szarrá ázni
- ne mobilozzunk/szelfizzünk vezetés közben, csúnya baleset lehet a vége
- előzzünk bátran belülről vagy akár kívülről, az autósok tudják és számítanak rá, hogy minden motoros ezt csinálja, ellenben rengeteg időt és veszteglést tudunk megspórolni
- sok helyen nagyon rosszak az utak, vagy ha éppen jók, akkor akár métereken belül drámaian megváltozhat a helyzet. Értsd, a legjobb minőségű aszfalton is bármikor belefuthatunk akár méteres kátyúkba is!
- nagyon figyeljünk a váratlanul kikanyarodó autókra, főleg városokban, forgalmas helyeken
- ugyanígy Indonéziában bármikor kiugorhat elénk egy kutya, macska, majom, vízibivaly, kecske, sárkánygyík (komolyan), ezeknél ne lepődjünk meg. Persze tudom, egy kiugró majom alapvetően is ijesztő tud lenni 🙂
Ha megállít a rendőr nincs semmi gond. Kéri a papírokat és a jogsit, ha van sisakod akkor mehetsz is tovább. Ha nincs bukósisak, akkor lehet alkudozni. A listaára a büntetésnek 250.000 rúpia (5000 Ft), viszont legfrissebb élményem alapján (tudom, előbb írtam, hogy mindig legyen…) Ubudban sikerült cirka 50.000 rúpiával lefizetni a szerény és kedves rendőrbácsit. Ha nincs jogsi, szerintem egy 100.000 rúpiával simán meg lehet úszni. Ezzel együtt az elmúlt pár évben mindössze kétszer állítottak meg, kizárólag Balin.
„Nem motoroztam sohasem, meg amúgy se gondolom, hogy annyira jó lenne”
Természetesen muszáj megemlíteni egy-két negatívumot, merthogy azokból is akad:
- a motorozós napok végére minden bizonnyal benzingőzös, izzadt és koszos leszel
- nagyvárosokban megfulladsz a szmogtól és őrjítő a forgalom, készülj fel dugókban állásra
- néha már tényleg baromira frusztráló ahogy bénáznak a helyiek.
Viszont, én se motoroztam sohasem Indonézia előtt, és nem gondoltam, hogy ekkora szerelem lesz a dologból. Próbáld ki valami nyugodt helyen, és nagyon gyorsan belefogsz jönni ne aggódj 🙂 Aztán egyszer ha belejössz, utána már nehezen akarsz mással utazni, ugyanis összehasonlíthatatlanul több és intenzívebb élményt ad motoron eljutni A-ból B-be, mint például buszokkal.
És, hogy mik ezek az extra élmények?
- olyan helyeken járhatsz, ahol egy darab turista nincs és máshogy nem is lehetne eljutni
- végtelenül kedves és segítőkész helyiek, akik ha kell hoznak benzint, az éjszaka kellős közepén megszerelik a lámpádat és szállást ajánlanak szinte bármikor
- az igazi vidék, világvégi falvakkal, álmos kisvárosokkal
- rengeteg gyerek úton-útfélen, akikre nem tudsz elégszer mosolyogni amikor meghallod, hogy „Hello Mister”
- váratlan helyzetek, meglepő fordulatok és teljes rugalmasság 🙂
Megjött a kedved? Itt az idő, motorra fel és irány Indonézia! (vagy épp bármelyik környező ország 🙂
Gyere velünk utazni a világ körül instagramon, és kövess minket Facebookon is napi hírekért és előadásokért utazás, fenntarthatóság témában!
Szia! Tetszett az írásod. Mar csak egy kérdésem maradt. Hogyan is szerezted be a bukósisakot? Na jó, még egy. Motort nem fogják ellopni?