Történelmi ellentmondások, szegénység, katonai elnyomás és még sorolhatnám.  Nem szép nyitó gondolatok, ha Kína egy amúgy érdekes tájáról akar mesélni az ember, de ez a xīnjiāngi valóság: Mindennapi küzdelem a nemzeti perzisztencia jegyében

2016. júniusában jártunk itt Mátéval, mikor fejünkbe vettük, hogy a Selyemutat követve indulunk haza, Nanjingból Magyarországra. Már csak a nyugat-kínai határvidéken elterülő Xīnjiāng tartományig nem volt egyszerű az eljutás, mert ez Nánjīngtól számolva 2 teljes vonaton eltöltött napot vesz igénybe (390 yuan, hálókocsis gyorsvasúton).

Örökké tartó út Xīnjiāngig

A kínai kormány 2000-ben indította el a nyugat-kínai tartományokat felzárkoztatni kívánó programját, az Open Up the West Programot. A program 6 tartományt (Gansu, Guizhou, Qinghai, Shaanxi, Sichuan és Yunnan), 5 autonóm régiót (Guangxi, Inner Mongolia, Ningxia, Tibet and Xinjiang) és 1 törvényhatósági és kormányzói tartomány (Chongqing) infrastruktúráját kívánja felpörgetni, valamint gazdasági szempontból aktívvá tenni.

Az ezen tartományokból álló régió Kína területének 70%-át teszi ki, ami majdnem akkora, mint egész Európa. Képzelhetjük, hogy mekkora anyagi, logisztikai és bürokratikus erőfeszítést igényel a ma is zajló megaprojekt, hiszen szinte a semmit kell valamivé emelni. A beruházások egyik látványos eleme a gyorsvasút hálózat, ami keresztben átszeli az országot. A vonatút korrekt, ám nem csinálnám végig újra. Igaz nincs sok helye az embernek, és sajnos a táj sem valami izgalmas, mivel az ürümcsi-i gyors az útja felét semiarid tájakon teszi meg.

Kietlen, hatalmas lösz és homokkő mezők, végeláthatatlan távvezeték és szélerőmű park erdőségek ameddig a szem ellát, már ha nincs a szmog. Mert szmog az akad itt bőven, köszönhetően a szén- és szénhidrogén bányászatnak, és hogy a központi kormány rengeteg nehézipari parkot telepített a környékre. Egyetlen örömöm az alvásban, a pazar eróziós formák bámulásában és a Mátéval meg a többi utazóval való apró ökörködésben leltem. A legszörnyűbb szakasz a félsivatagos gānsùi a táj volt. Gānsù tartomány egy orbitális olajmező, szénbánya és hőerőmű, ami a megtermelt energiát rögtön az éhes keletnek küldi. Egy kizsigerelt éra.

Hogy miért tettem be ezt az ocsmány panorámaképet? Mert egy helyen látható a tündérszép gānsùi horizont és az Open Up the West várostervezési politikája. A képen Dunhuang South Railway Station látható, ami a 300 km/h-val közlekedő hipervonatok egyik állomása. Furcsa mód ez a földi űrállomás viszont 3 km-re a várostól, a sivatag közepén üzemel, amire azért van szükség, mert az okos mérnökök előre számoltak a város robbanásszerű terjeszkedésével (bizonyára tudják, hogy mindenki ide akar költözni a felzárkóztatási programot követően.. bullshit..), így jogos, hogy a körbenövéséig ideiglenesen száműzik a Déli vasútállomást.

El nem tudom képzelni milyen demoralizáló lehet másfél napos utazás után itt a porban, leszállni mindentől messze, ahol csak a távvezetékek és széndepók várnak. Szerencsére A Mogao barlangok megtekintése után húztuk is a csíkot a tartomány fővárosába, Ümümcsibe.

Geopolitikai érték

A képek a turpan-i éjszakai piacon készültek, pekingi idő szerint este 11-kor!!

Xīnjiāng más. Meg nem mondaná az ember, hogy Kína része. Voltaképpen  Xīnjiāng már inkább Belső-Ázsia és ez már a vonatból is érződött. A táj “oroszosabb” formát öltött, és erre csak rátett egy lapáttal, hogy a vonaton kalauzok arca is folyamatosan cserélődött a megtett úttal. Már nem kínai, hanem inkább mongoloid arcok mosolyogtak vissza. Nagyobb orrnyereg, erősebb, zömökebb testfelépítés és a barnább bőrszín utalt arra, hogy már ujgur földön vagyunk, mert Xīnjiāng az ujgurok hazája.

A hijabot hordó nőkről pedig már felesleges beszélni, mert igen, ez egy kőkemény muszlim föld. Az évszázadok során Xīnjiāng-t sok néven illették. A hivatalos kínai verzió a Xīnjiāngi Ujgur Autonóm Régió nevet preferálja, ám a helyiek Ujgurisztánnak vagy Kelet-Turkesztánnak hívják. Hosszú történelme során e terület többször cserélt gazdát, váltott uralkodókat, de igazi birtokosai és bennszülöttjei a ujgurok. Ők alkotják az ötödik legnagyobb kínai etnikumot (>10 millió fő), és ők azok akik a legnagyobb gyűlölettel néznek szembe, már ami a kínai vezetést illeti.

Ennek főként történelmi okai vannak, ugyanis az ujgurok nagyobb szabadságharcosok, mint a magyarok vagy a skótok. Gyakorlatilag folyamatosan háborúban álltak a kirgizekkel, a kazahokkal és természetesen a kínaiakkal, hogy ki uralhassa ezt a geopolitikailag extrém fontos régiót.

Sutyiban lekapott, a nemzetiségi szolidaritást bemutató propaganda plakát Ürümcsiben

Xīnjiāng a Selyemút közepén fekszik, így vitán felüli, hogy létfontosságú megállóként szolgált évszázadokon át az év teljes hosszában. A karavánok itt ágaztak ketté, hogy a Takla-Makánt két irányból megkerülve utoljára élelemhez és vízhez jussanak, és megpihenjenek mielőtt átkelnének a Tien Shanon vagy a Himaláján. Ezért is volt fontos az akkori és tulajdonképpen a mostani Kínának is, hogy annektálja Ujgurisztánt. Kína a hatalom gyakorlását már ezer éve elkezdte, amit az ujgurok forradalmak sorozatával szakítottak meg.

Például csak az utóbbi 80 évben 43-szor voltak fegyveres megmozdulások, amiből kettő pár éves ujgur  függetlenséget hozott eredményül. De a helyzet mára stagnál és Kelet-Turkesztán véglegesen is Xīnjiāng – kínaiul Új határvidék – néven szerepel a térképeken. De, hogy miért kell most Kínának Xīnjiāng? Alapvetően mert azt mondják, hogy ez mindig is Kína része volt, tehát joguk van a beolvasztáshoz.(Persze..) Gazdasági és logisztikai szempontból pedig a Semelyút miatt, vagyis az Egy öv- egy út terv révén jött képbe, de Mao elnöksége idején hatalmas olaj és földgázmezőket tártak fel a térségben, így ez is magyarázatot ad a terület birtoklási igényére.

A fenséges gansui táj. Persze geológus szemmel..

Érdekesség: az ’50-es években magyar geofizikusok is részt vettek a kínai szénhidrogén kutatásban. Az alábbi cikk a szomszédos Gānsù tartományban töltött időket mutatja be eredeti fényképes dokumentációval.

Össznépi muszlim megvetés

Ma olyan világot élünk, ahol rá jár a rúd a muszlimokra. Elég csak a közelmúlt európai és hazai eseményeire vagy a myammari helyzetre gondolni. Mindenki nagy örömére Kína itt sem marad le a versenyben, sőt, ha mondhatom talán még nagyobb gyakorlata van a probléma kezelésében.

Az ujgurokkal szembeni közutálat több forrásból táplálkozik. A Kulcsszavak: politika, vallás és rassz.

Kína mindent elkövet azért, hogy a stratégiailag fontos és erőforrásokban gazdag területet megtartsa és szabályozza, ha kell hatalmas katonai jelenlét és szigorú rendeletek árán*. Ez az átlag utazó számára is nyilvánvaló, mert szó szerint mindenhol rendőri check pointok, a sarkokon páncélozott járművek és átvilágító állomások köszönnek vissza. Azonban ahelyett, hogy a Kommunista Párt biztonságot adna ezzel a lépéssel, inkább félelmet és bizonytalanságot ültet az emberbe. A város azon részein, ahol nincs elég hely a páncélozott járműveknek, tizedekbe rendeződve járőröznek a han kínaiak.

Igen, a rendőrök, katonák és határőrök csak rendszerhű KÍNAI lehet, más etnikumból nem jöhet szolgálatot teljesíteni senki. Ebből adódóan nem is mertem használni a kamerát. A kazah határátkeléskor például egyesével behívtak bennünket Mátéval a határőri szobába, ahol átnézték a laptopjaink és a fényképezőgépeink tárhelyét tiltott tartalom után kutatva. Egy videót azért sikerült megmenteni, és Istennek hála pont a legjobbat, amin jól látható, milyen eszközökkel járőröznek a városban a rendfenntartók:

Eleinte azt hittem, hogy a Kína szerte elterjedt 2 méteres tömör gumirúd kicsit több mint lefegyverző eszköz, de ez a szögekkel kivert másfél méteres vasrúd már nem csak ideiglenes ártalmatlanításra használható.

Vagyis a katonai terror meghatározó, főleg a fővárosban, Ürümcsiben, és annak is a fontos csomópontjain, ahol sok ember fordul meg. Miért van erre szükség? Mitől félnek a kínaiak? Sajnos az ujgurok is ugyan ahhoz a rossz stratégiához nyúltak, amit a szélsőséges szeparatista kisebbségek nagy átlagban használnak: a félelem keltéshez és terrortámadásokhoz. Több kínai nagyvárosban voltak öngyilkos merényletek, amit kapóra jött az általános iszlám terrorcselekményekkel szembeni propagandához és, mint lokális megerősítésként a gyűlölet uszításához.

Továbbá az is tény, hogy az ISIS ázsiai toborzása során több tízezer ujgur csatlakozott az őrülethez. (Megjegyezném a pokolgépes merénylet nem muszlim sajátosság. Elég csak a kő keresztény baszk terrorszervezetre, az ETA-ra, vagy az ír IRA-ra gondolni, akik semmivel sem voltak jobbak a mai példáknál). Ettől eltekintve tény, hogy a robbantások sok ártatlan kínai életet oltottak ki. De azt csak találgatni tudjuk, hogy a Kínai Hadsereg hány ujgur család életét nyomorította meg cserébe..

A rasszban történő megkülönböztetés pedig egyértelmű. Az ujgurok belső-ázsiai arcberendezésükkel legalább annyira virítanak a kínai tömegben, mint a fehér európaiak. Első ránézésre elkülöníthetőek a már fent említett tulajdonságoknak köszönhetően, ezzel is egy plusz okot adva a mutogatásra és a diszkriminációra akár még a személyes interakció megkezdése előtt.

Szerkesztői megjegyzés: Van egy kazah cimborám, aki egyszer megkérdezte, hogy szeretem-e a kínaiakat. Mondtam, hogy nincs velük igazán gond, nagyon kedvesek és érdeklődőek velem szemben, és ha tudnak segítenek is. Mikor visszakérdeztem, ő egy határozott nemmel felelt. Kérdem, hogy miért, hiszen ő perfektül beszél kínaiul, így neki egy fokkal még egyszerűbb a dolga. A válasz megdöbbentett:

– Az emberek nem állnak velem szóba, mert azt hiszik, Xīnjiāngból jöttem. Hiába mondtom, hogy kazah vagyok, átnéznek rajtam, vagy csak elküldenek.

Összességében kimondható, hogy Kínában ujgurnak lenni nehéz, hiszen az etnikai és vallási különbségek túl nagyok, hogy egyszerűen beilleszkedhessenek egy homogén kommunista világba. Így helyette marad egy erősen diszkriminatív, lenéző rendszer, ami a jövőben csak jobban erősödik, ha a kínaiak bevezetik a állampolgári pontrendszert.

Mindezek ellenére a kínaiak imádják az olcsó és ízletes muszlim ételeket, legyen az ujgur saslik vagy hui sült tészta. Ilyenkor persze nem számít, hogy azt egy muszlim csinálta, lényeg, hogy olcsó és jó. Mint, ahogy egy jó átmulatott éjszaka után mi is a legközelebbi török kebabosnál próbálunk kijózanodni, egy 700 Ft-os dürüm társaságában. Ilyenkor nekünk is semleges a dolog.. Irónikus nem?


Ha többet szeretnél megtudni, hogy milyen etnikumok élnek még Kínába olvasd el a miáó bikaviadalokról és a hakka körházakról szóló írásunkat!

*Az állam tavaly  novemberben szigorította a internetes cenzúrát a Xīnjiāngban. Vagyis, a tilalmat megkerülőket – ami csak VPN segítségével lehetséges – a helyi hatóság kihallgathatja, letilthatja a számát, elfoglalhatja a telefonját, de akár be is börtönözheti, ha bűnösnek találja online erőszak uszítás és terrorizmus vádjával. És akkor még jól járt az illető, mert Kínában él a halálbüntetés, amivel előszeretettel élnek a rendszerre és közbiztonságra ártalmas személyekkel szemben. A Xīnjiāng-ban történt terrorista akciók 90%-a a Nagy Kínai Tűzfalon való átugrással kapcsolható össze, így minden helyi gyanús, aki VPN-t használ.

Gyertek velünk utazni a világ körül instagramon, és kövessetek minket Facebookon is napi hírekért és előadásokért utazás és fenntarthatóság témában!

A honlapon található fotókat szerzői jog védi, azok letöltése, felhasználása engedélyköteles. Engedéllyel kapcsolatban az info@mondolo.hu címre, vagy a facebook oldalunkon várjuk a megkereséseket.

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük