Bejegyzésünkben a világ egyik legszebb túraútvonalán az Annapurna fantasztikus „Szentélyébe” látogatunk el. Még több cikket olvasnál Nepálról? Imádjuk az országot, nem véletlenül írtunk már többször is hasonló témákról:
– képriport az Everest Alaptábor túráról
– 5 napos lélekfeltöltés a Langtang régióban
– Katmandu főtere a 2015-ös földrengés után
– 25 nap önkéntesmunka és utazás Nepálban
Gyertek velünk utazni a világ körül instagramon, és kövessetek minket Facebookon is napi hírekért és előadásokért utazás és fenntarthatóság témában!
Nepál – indulás az Annapurna alaptáborba
Az aratás előtt álló kölesföldek között meredek lépcsőkön haladunk előre, miközben apró gyermekek helyi dalokat énekelve várnak egy kis aprópénzt az épp arra járó turistáktól. Dashain fesztivál van ugyanis, a nepáliak egyik legfontosabb ünnepe, amikor az ország nagy része útra kel, hogy legalább az évben egyszer mindenki otthon töltsön öt-hat napot a családtagokkal.
Nepál egyik leghíresebb és legforgalmasabb túraútvonala, az Annapurna Szentélybe vezető 7 napos trekking sokszor tehát a csodálatos természet mellett a színes hétköznapok és a még színesebb ünnepnapok semmihez se fogható hangulata miatt is ilyen népszerű. Gyertek velünk, és járjuk végig együtt a Himalája egyik legvarázslatosabb túráját!
A kezdetek – lépcsőkön Ghandruk felé
Az első napon viszonylag jó állapotú indiai terepjárók repítenek minket 10 km-en keresztül a poros és meglehetősen rázós útszakaszon. Jó néhány évvel ezelőtt még ezt a részt is gyalog tettük meg, ám az egyre növekvő busz- és terepjáró forgalom miatt az útszakasz túlzsúfolttá vált, gyalogolni nincs sok értelme. Egy gyanútlan lépcső előtt állunk meg, majd gyors pakolás után helyi vezetőnk kellemesen lassú tempójában indulunk el egy hetes túránkra.
Hátunkon egy félig megpakolt hátizsák van csak, csoportos út révén csomagjaink nagy részét ugyanis teherhordóink viszik. Fejenként 10-12 kg-ot tudunk rájuk bízni, ők ezt egybe pakolják, hátukra rakják, és a homlokukra történő felfüggesztés után a saját cuccaikkal is kiegészítve, 25-30 kg-nyi csomaggal, villámléptekkel indulnak el kicsivel utánunk. Fárasztó, és sokszor veszélyes munkájukért fejenként nagyjából 10 dollárnyi fizetés jár nekik, melyet a hasonló mennyiségű borravaló egészít majd ki utunk legvégén.
Dal Bhat power, 24 hour!
Aznapi túránk rendkívüli esemény nélkül, rendben lezajlik, így még bőven naplemente előtt beérünk az első szálláshelyünkre, Ghandrukba. A csodálatos panorámát kínáló menedékházunkban ekkor már javában zajlik az élet: egy német csoport teázgatva beszéli át az előttük álló kihívásokat, sherpák, szakácsok, és helyi vezetők sürögnek forognak, hogy kiszolgálják az egy házban gyakran 20-30 fősre rugó turisták éhes seregét. Aznapi vacsoránk nagyon hasonló a többi turistaház menüjéhez, hiszen tésztákból, rizsfélékből, krumpliból, pizzákból, és egy-két helyi fogasból válogathatunk nagyjából mindenhol.
A helyi fogások közül ár érték arányban és sokszor ízben is kiemelkedik a dal bhat, melynek tálalása egy nagy fém tálcán zajlik, középen egy adag rizzsel, kiegészítve apró edénykékkel, melyekben legtöbbször lencse, curry-s zöldség, és egyéb indiai jellegű fogások vannak. Mivel az ételt legalább egyszer mindig után töltik, nem véletlen a helyiek által kitalált becenév: Dal Bhat power, 24 hour!
Ghandruk és Chomrong között
A következő reggelen mindenki korán kikel az ágyból, hogy a hideg ellenére a tetőről csodálja meg első himalájai napfelkelténket. Az előttünk magasodó Annapurna South és nepáliak szent helye, a Machapuchare magasztosan várja a keletről felbukkanó napsugarakat, mi pedig itt érezzük át talán először, hogy Földünk egyik legmonumentálisabb hegycsoportja, a Himalája több millió éves hegylánca vesz minket körül.
Reggelink után a szokásos tempóban indulunk el második napi szakaszunkra, amelynek kétségkívül legnehezebb része, hogy a folyamatos emelkedés ellenére át kell kelnünk egy mély folyóvölgyön, elveszítve ezzel 600 méter szintkülönbséget. A természeti akadályokat persze máshogy nem tudnánk legyőzni, csak úgy mint a helyiek, akik több száz év óta róják a hegyvidéki utak meredek lépcsőit. Akár állatokat terelve, akár csak iskolába tartva, vagy épp a szomszéd faluban élő ismerősükhöz átugorva, de biztos, hogy legalább másfél-két óra kemény lépcsőzés vár a helyikre bármerre is induljanak.
Napunk végén jól esően elfáradva érkezünk be Chomrongba, a régió legnagyobb városába, 2200 méter körüli magasságban. A kilátást ugyan a délután felé rendszeresen felbukkanó felhők eltakarják, ám azzal a tudattal hajtjuk le fejünket vendégházunkban, hogy a másnap reggel újabb emlékezetes panoráma vár majd ránk.
A harmadik napunk úgy indul, ahogy azt legtöbben megálmodtuk: a 7000 méter fölötti hegycsúcsok már csak egy karnyújtásnyira vannak, miközben az alattunk 700 méterrel lentebb kanyargó Modi Khola mélyen bevágott folyóvölgyben már látjuk utunk további részét és a következő napok előttünk álló kihívásait.
Amint az első napsugarak elérik Chomrong települését, a szorgos nepáliak mellett a turisták is életre kelnek, és egyszerre nagyjából 100-150 ember indul el az aznapi szakaszra. A szám persze erősen változó szezononként, hiszen az őszi és tavaszi időszakot leszámítva ennél jóval kevesebb túrázó járja végig a túrát.
Annapurna Szentély, 4130 méteren
Hajnapi 4 óra 30 perc van. Kicsit korai az ébredés, ám mivel az előző este legkésőbb 8 órakor már mindenki ágyban volt, ezért kipihenve, igaz jól átfázva indulunk el az utolsó, alig másfél órás kaptatóra. Az ötödik nap reggelén járunk 3750 méter magasan, a Machapuchara alaptáborban.
A harmadik és negyedik napunk a már-már szokásos mederben zajlott: többször keltünk át folyókon, lépcsőztünk több száz métert meredek kaptatókon, ámultunk a köderdők sűrűjén, a Modi Khola vad folyásán, megittunk pár gyömbérteát, és végigpróbáltuk a menedékházak által kínált szinte összes fogást. Fáztunk a hajnalokon, melegünk volt napközben, majd megint fáztunk a naplementék után.
Talán sokszor azon is elgondolkodtunk, hogy mit keresünk mi itt, miért lépünk ki a komforzónákból nap mint nap. A legtöbb választ azonban ötödik napunk reggelén, a Szentély közepén állva könnyen megtaláljuk, amikor az első napsugarak megsütik a 8091 méteres Annapurna csúcsát.
A természettel együtt ébredünk fel mi is, és válik láthatóvá mindaz amiért eddig küzdöttünk: a környező havas hegycsúcsok, az elképesztő méretű, alattunk futó gleccservölgyek, a meredek hegyoldalak, és az elérhetetlennek tűnő hegyóriások. Jó érzés itt állni kis csapatunkkal, hiszen együtt tettük meg a hosszú utat ideáig, egymást bátorítva, segítve, átbeszélve eddigi utazásinkat, kalandjainkat és életünk fontos pillanatait.
Ki tudja, talán legtöbbünknek a mostani túra ad majd olyan emlékeket, amelyeket életünk végig jól eső érzéssel tudunk majd másoknak is elmesélni.
A fotókat Pál Máté készítette 2019. októberében, az Eupolisz Annapurna Szentély túráján.