„Nyár végi túrák Bosznia-Hercegovina elfeledett hegyvidékein” sorozatunk második részében a Prenj és a Sutjeska Nemzeti Park legmagasabb csúcsait hódítjuk meg. A bejegyzésben megközelítésről, útvonalakról, szállásokról találsz hasznos információt.

Az előző részben a Bjelašnica varázslatos hegyi világát mutattuk be, illetve elolvashattátok a Boszniában való túrázás általános tudnivalóit is, szóval ha eddig kihagytátok, mindenképp olvassátok el azt a posztot is!

Gyertek velünk utazni a világ körül instagramon, és kövess minket Facebookon is napi hírekért és előadásokért utazás és fenntarthatóság témában! 😉

Konjic – bázis a Prenj északi oldalán

A Bjelašnica túránk után hosszú, ám brutálisan szép, szerpentines szakaszon jutottunk el Konjic városába. Az útnak nagyon számozása se volt, így féltem kicsit az aszfalt minőségétől, ám nagy meglepetésre szinte semmi gondunk nem volt az útminőséggel. Kb. 2 óra alatt értünk el a Neretva partján fekvő nagyvárosba, ahol az egykori oszmán hídon kívül nem sok látnivaló akad.

Egy éjszakát azért érdemes itt eltölteni, mi is feltöltöttük a készleteket és az aksikat a következő 2 napos túrára. Szállásnak bátran javaslom a Guest House Konjic vendégházat, amelyet egy Marko nevű, angolul tökéletesen beszélő ürge vezet. A sráccal nagyon jókat lehetett beszélgetni a háború előtti időkről, hogy mennyire más volt az élet amíg nem ugrasztották egymásnak a különböző etnikumokat.

Másnap délelőtt aztán spenótós burekkel és friss török kávéval a gyomrunkban indultunk neki a Prenj északi lejtőinek, hogy megkezdjük a Bosnyák-Himalája felfedezését.

Prenj – Bosznia-Hercegovina rejtett hegyvidéke

A Prenj-hegységben 4 éve már jártunk Ézsiás kollégáékkal, így azóta is sokszor gondoltam rá, milyen jó lenne visszatérni ebbe az alig ismert hegységbe.

Hogy miért olyan fenséges a Prenj? Brutális méretű, több száz méteres, csipkézett mészkő sziklaformák mindenfelé, érintetlen természet, hangulatos menedékházak és szinte nulla darab turista. Túránk első délutánján masszívan megpakolt, 15-20 kg körüli hátizsákjainkkal kellett 1100 méter szintet leküzdeni, mielőtt megérkeztünk volna a Jezerce menedékházba.

A ház érkezésünkkor üres volt, ám alig néhány percre rá még két túratárs is befutott miközben vacsoránkat készítettük. Hatalmas meglepetésemre ugyanazzal a párral találkoztunk, akikkel szinte napra pontosan 4 éve, ugyanennél a menedékháznál már találkoztunk egyszer. Milyen kicsi a világ 🙂

A második nap reggelén verőfényes napsütés köszöntött minket, így nem volt kérdés, hogy meghódítjuk a Zelena Glavát, a Prenj 2155 méteres legmagasabb csúcsát. Az erős szél ellenére szinte egy szál pólóban tudtunk túrázni, majd csak kifeküdni és élvezni a háborítatlan hegyvidék varázslatos nyugodtságát. Visszafelé még betértünk a menedékházba felvenni a cuccainkat, majd délután 2-3 körül már lent is voltunk a kocsinál.

Nem kérdés, a Prenj kulisszái közé minden hegyeket szerető embernek kötelező elmenni!

Sutjeska Nemzeti Park és a Maglić

Egy mostari éjszaka után folytattuk utunkat, és mivel továbbra is szép időt jósoltak, a Sutjeska Nemzeti Park vettük az irányt. Itt található ugyanis a Maglić, Bosznia-Hercegovina legmagasabb csúcsa.

A montenegrói határon fekvő mészkő óriásra több irányból is fel lehet jutni, mi azonban egy éjszakát mindenképp szerettünk volna vadkempingezni, így először egy 3 órás túra alatt nagy zsákokkal eltúráztunk a már Montenegróban fekvő Trnovačko jezero festői tavához. A tó mellett egy gondnok úriembernél kell becsekkolni, kifizetni a 10 euró körüli nemzeti parkos belépőket, és megtudakolni, hogy hová lehet felverni a sátrat.

A hétvége miatt 20-30 sátor azért volt a tó körül, így mi inkább a nyugodtabb távolabbi placcot választottuk sátorhelyül, ahol csupán egy bosnyák testvérpár volt a szomszédunk. Sátorállítás, főzés, majd csillagles volt a nap további programja, a korai fekvés pedig muszáj volt a másnapi csúcsmászás előtt.

Az 1530 méter környékén fekvő tótól még egy jó 850 méter szintet kell leküzdeni a Maglić eléréséig ami ugyan nem tűnik soknak, ám sajnos ennek kb. 70%-át egy elég meredek törmeléklejtőn kell megtenni. A lélekölő és csúszós szakasz után a 2200 méter környéki gerincen már szinte ajándék megközelíteni a csúcsot.

A látvány egészen pazar, hiszen hatalmas gleccser vájta völgyek és Montenegró távolabbi hegycsúcsai uralják a panorámát, bármerre is nézünk. A 2386 méteres magasságával a Maglić masszívan kiemelkedik a többi csúcs közül, így a sportértéken túl a pazar kilátás miatt is mindenképp érdemes megizzadni azokon a meredek kaptatókon.

Tetszettek Bosznia-Hercegovina legszebb hegyvidékei? A Balkán-félsziget legizgalmasabb túráit egy ideje már mi is járjuk, így ha Bosznián túl is érdekel a térség, gyere velünk az Újvidék melletti Fruska Gorába, a Vaskapu-szurdok térségébe, vagy épp Bulgária legszebb túraösvényeire.

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük