Régóta motoszkált a fejünkben, hogy valahol és valamikor meg kéne nézni élőben is az aurora borealis-t, vagyis a sarki fényt. Rengeteg képen, videó, bejegyzésen néztem irigykedve a szerencséseket akik átélhetik eme elképesztő természeti jelenséget, így tavaly év vége felé döntöttünk, elérkezettnek láttuk az idejét, hogy mi is útnak induljunk a messzi észak felé!
De mi is az a sarki fény?
A sarki fény a Föld északi és déli sarkánál a légkörbe behatoló töltött részecskék által keltett időleges fényjelenség. Leginkább késő ősztől kora tavaszig figyelhető meg gyakrabban (de nem állandóan) az északi sarkkörtől északra, illetve a déli sarkkörtől délre.
Sarki fény akkor keletkezik, amikor a napszél annyira felkavarja a magnetoszférát, hogy töltött részecskék hatolnak be a napszélből és a magnetoszférából a felső légkörbe, a Föld mágneses mezejének vonzására, ahol energiájuk egy részét átadják a légkörnek. A légkör összetevői emiatt ionizálódnak és gerjesztődnek, így fényt bocsátanak ki különböző színekben. (wikipedia)
Hol és mikor látható?
Egy sarki fény néző utazás megtervezésénél legfontosabb, hogy időben döntsük el mikor és hová utazzunk ha már egyszer jó sok pénzt ki fogunk adni érte. Tegyük fel, hogy a déli sarkkör környéke nem opció számunkra, így maradnak az északi sarkkör körüli területek, lehetőleg minél közelebb hazánkhoz. Ami pedig a dátumot illeti, novembertől márciusig van a legnagyobb esély elkapni az aurora borealist, a február tehát adta magát.
Izland: sok iroda szervez ide utakat, de mivel az északi sarkkörtől délre fekszik az ország, illetve télen nagyon sokszor felhős az idő, ezért elég rosszak az esélyek. Ellenben drága repjegy és maga az ország is, így Izlandot gyorsan elvetettük.
Norvégia: méregdrága, illetve a nyugati partvidék sokszor sokkal felhősebb mint a lappföldi részek, ezért szintén nem volt opció.
Finnország: biztos jó hely, szintén sok iroda megy ide, berepülni se olyan drága, ellenben túlságosan felkapott, ez mindig gyanús.
Oroszország: így utólag belegondolva ide eszembe se jutott opciókat nézni, de legközelebb biztos Murmanszk környékére megyek ha sarki fényt szeretnék látni.
Spitzbergák, Grönland: csodálatos lehet, de messze van és szintén iszonyat drága.
Marad tehát: Svédország
Így utólag inkább az volt a furcsa, hogy én is csak az utolsók között gondoltam Svédországra, pedig hát az ország legészakibb része sok szempontból ideális választás. A címre kicsit visszautalva, Stockholm könnyűszerrel és viszonylag olcsón elérhető a Wizz Air fapados járataival, az országon belül pedig az éjszakai vonatok segítségével érdemes és elméletben egyszerű utazni észak felé (a svéd MÁV zseniálisan felhasználóbarát angol nyelvű honlapja itt) És hogy miért pont Abisko? A google elsőként ezt dobta ki „northern light Sweden” keresésére, de mint a helyi túravezetőkkel folytatott beszélgetésből kiderült, ez nemrég óta van csak így.
Abisko és a „blue hole”
Abisko sztorija a 2000-es évek eleje felé indult, amikor is egy híres japán fotós a faluban járt, hogy sarki fényt fotózzon. Állítólag a világ minden táján sarki fényekre vadászó japánunk el volt ájulva attól, hogy ottléte alatt gyakorlatilag minden este kristálytiszta ég és brutális sarki fény orgia várta. A helyiek ezt meg is erősítették neki, hiszen régóta tudták már, hogy egy időjárási anomália miatt (É-D-i irányú, hosszú völgy két hegység között, így a nyugat és kelet felől érkező nedves légtömegek is elakadnak, erre pedig rásegít a szél is) bár sokszor felhősek a nappalok, este felé egyszer csak eltűnnek a felhők és láss csodát, kitisztul az ég, vagyis létrejön egy „kék lyuk”. A napszél erejétől függően tehát elképesztő jó az esély, hogy akár egy itt eltöltött éjszaka alatt is látunk sarki fényt, mi egészen pontosan azt olvastuk, hogy két éjszakán már 84 % az esélyed.
Persze a sarkkörön túl más ilyen fekvésű völgyek is rendelkeznek hasonló adottságokkal, Abisko viszont a legkönnyebben megközelíthető mindegyik ilyen hely közül. A 80 km-re fekvő Kirunában nemzetközi reptér található, az itt megtalált brutális mennyiségű vasérc miatt pedig már az 1900-as évek elején megnyitották a norvég partokon fekvő Narvik és Stockholm közötti vasútvonalat. Ennek az egyik állomása pedig Abisko, innentől pedig térjünk vissza japán fotós faszira, akit állítólag összehoztak a helyi turistaszervezet vezetőjével, a közös ötletelést pedig jól sikerült marketingfogások követték. A 2000-es évek közepétől aztán évente duplázódott a turisták száma, ehhez persze közrejátszott egy-két olyan médiamegjelenés, mint pl. a nemzetközi National Geographic magazin. Pontos számokat ugyan nem tudok, de évente több tízezer turista érkezik ide a világ minden tájáról, hiszen jelenleg már TOP 3-as sarki fény leső helynek tartják Abiskót.
És tényleg amúgy viszonylag sokan voltak, bár az ordibáló kínai családokon kívül azért nem volt annyira zavaró a helyzet. Nagyjából mindenki 2-3 napra érkezett, találkoztunk magyarokkal is akik hasonló menetrendet követtek, mint mi: csütörtökön érkezés Stochholmba, éjszakai vonat Abiskoba, péntek, szombat, vasárnap Abisko 2 éjszakával, majd vasárnap délután vissza éjszakai vonat Stockholmba, ott rövid városnézés, majd repülés haza hétfő kora este.
Mennyi az annyi?
Szokásos pénzügyi rovatunk következik, hiszen utazásainkhoz próbáljuk mindig részletesen leírni a költségeket. Így ti is jobban tudtok tervezni, ha esetleg kedvet kaptok egy kis sarki fény nézéshez.
Bp. – Stockholm repülőjegy, 10 kg-os kézipoggyásszal, 2 főre: 42.000 Ft
Stockholmi reptéri transzferek, 2 főre, oda-vissza: 18.000 Ft
Stockholm – Abisko vonatjegy oda-vissza (visszafelé 4 ágyas kabinokban), 2 főre: 75.000 Ft
Szállás Abiskoban (2 ágyas szoba, közös fürdő): 35.000 Ft
Szállás Abiskojaure turistaházban (több ágyas szobák, víz és áram nélkül): 42.000 Ft
Kaják, kávézások, egyéb: kb. 40.000 Ft
Összesen tehát 2 főre: 252.000 Ft
A sarki fény hihetetlen látványával és egy kihagyhatatlan, sarkkörön túli túrával folytatjuk a következő részben 🙂