Eltérőek a vélemények azzal kapcsolatban, hogy kell-e utazni gyerekkel, vagy netán egy kisbabával a karunkon?
Részemről egyértelműen igen a válasz, ám néhány éve még én is új kérdésekkel találtam szemben magamat egy fél évessel a nyári időszak derekán. Amit biztosan tudtam, hogy otthon nem maradhattunk, a „bezártságot” és a négy fal közötti gyereknevelést nem nekem találták ki. Akik hozzánk hasonlóan, nem szeretnék feladni a régi, kalandokban gazdag életüket a családalapítás mellett sem, azoknak összegyűjtöttem néhány tippet, mely irányadó lehet kicsikkel való utazásnál. Milyen eszközzel érdemes túrázni városban, vidéki tájakon, vagy akár mivel tanácsos elindulni egy repülős útra?
Levegőben
Repülős utazásoknál érdemes előre feltérképezni, hogy melyik légitársaságnál, milyen feltételekkel, mennyi csomagot, milyen babakocsit vihetünk magunkkal? Könnyítésképpen utána jártam néhány típusnak, amikkel egészen a gépig furikázhatjuk a dedet, majd közvetlenül a felszállásnál kell csak leadnunk a babakocsit: gb Qbit, CAM Cubo, Joie Pact Lite, P&M up, vagy akár a BABYZEN Yoyo. A reptéri szétszerelést megelőzni vágyóknak pedig van B verzió, hiszen a legtöbb nagyvárosban már bérelhető babakocsi az ott tartózkodás idejére, melyet akár a reptérre is szállítanak a megrendelőnek.
Mi hamar a hordozók világa felé fordultunk, ugyanis – a babakocsink méreteiből adódóan – sok helyre nem fértünk be, ha egy keskenyebb ajtó jött szembe, és a kezdetek kezdetén még nem voltunk jártasak egyéb lehetőségekben.
„Repülésnél a karikás kendő és a csatos hordozó a legpraktikusabb, hiszen ezekbe gyorsan fel- és le lehet rakni a babákat. Általában a reptereken elől hordoznak a családok, így egy hátizsákot is tudnak vinni, a 2 kezük pedig szabad. Arra viszont készülni kell, hogy az esetek nagy részében ki kell venni a babát a hordozóból, amíg azt is átvilágítják.
Túrázáshoz leginkább a háton hordozást szoktuk ajánlani, már a legkisebbeket is tudják a szülők hordozókendőben hátra tenni. Később már a csatos hordozó a legelőnyösebb, hiszen nincsenek földre lógó szárak. Célszerű lehet a túrákon övtáskát használni, ha hordozunk. Amikor a baba elalszik, mindenképp támasszuk meg a fejét az alvócsuklyával, esetleg egy sállal, kendővel. Az időjárásnak megfelelően, rétegesen öltöztessük őket. Nyáron kalap, naptej, vékony, szellős nadrág.” /Rosta Katalin, Hordozási tanácsadó, Babahajó/
Esetünkben a legfontosabb kritériumok között szerepelt, hogy megfelelően megtámassza az akkor még egészen pici babánk hátát, kényelmes legyen mindkettőnknek hosszabb táv esetén is, és minden ortopédiai elvarásnak megfeleljen. Komfortosan, „hátizsákként” utazhat a „kistestű” a hátamon, míg a bátyja szorgosan róhatja mellettünk a km-eket. Érdemes kisebb családi kirándulásra alkalmas célpontokat választani kezdetnek, ami nem lesz megerőltető senkinek. A háti hordozók kényelmesek, de mindegyik más alkatra passzol tapasztalataim szerint. Néhány éve egy Little Frog márkájú szövöttel indultunk, majd próbát tettünk a Liliputi, Maraya és Ringa márkákkal is.
Négy keréken
Rendszerint autóval szeljük át a hazai tájakat és a környező országok vidékeit, ezért néhány meglepetést, új- vagy rég nem látott játékot, mesekönyveket stb. már az ülés mellé készítek indulásnál, ha hosszúnak ígérkezik az út. (Azon vakmerő családok közé tartozunk, akik nem éjjel utaznak, amikor alszanak a kicsik, inkább több pihenőt iktatunk be.) Szeretnénk, ha a táj szépségét is megtanulnák értékelni, ezért nincsen tabletezés a kocsiban, ellenben van közös történetlánc, vagy szójáték, az idei utakon pedig már a kártyázást is bevetjük majd.
A gyerekeink mozgásigénye miatt, igyekszünk többnyire szabadtéri látnivalók felé venni első körben az irányt, és adunk nekik választási lehetőséget, hogy a mi terveink közül, mit szeretnének megnézni (nyilvánvalóan ez egy irányított lehetőség, a kedvenc kiszemelt állomások közül választhatnak). A két legnagyobb programgyilkos az éhség és a fáradtság részükről -sőt néha részemről is -, ezért egy kis nasi (aszalt gyümölcs, tönkölykeksz stb.) mindig van nálunk – ami nem megy, azt pedig nem erőltetjük. Törekszünk arra, hogy minimalizáljuk a csomagok tartalmát és csak a legfontosabbakat vigyük magunkkal. Kisgyerekek mellett ez még lényegesebb lett, hiszen, könnyebb, ha nem kell sok táskát cipelni a nap végén, ha esetleg a nyakunkba kerül még egy húsz kilós ovis is pluszba.
Amiért megyünk
A napi rutint a közös kirándulások bontják meg, a legjobb értelemben, ugyanis ilyenkor végre kütyük és vackok nélkül együtt töltjük a napokat, és igyekszünk spontánul rendezni a dolgainkat, ha egy megtervezett fővonal mentén is haladunk. A gyerekeknek is jó, ha új élményekkel gazdagodnak, láthatnak más kultúrákat, kóstolhatnak új ízeket és nem a megszokott ingerek érik őket. Nem feltétlenül kell egy nagyon távoli, egzotikus helyet kiszemelni, a Kárpát-medencén belül is bőven akad látnivaló, amit még mi magunk sem fedeztünk fel. Merjünk kicsit eltávolodni a felkapott, divatos helyszínektől és engedjünk a rögtönzött gondolatoknak.
Szeretném, ha nem turistaként, hanem utazóként ingázhatnánk a világban – ez számomra különösen fontos, ahogyan az is, hogy a gyerekeinknek ez természetes legyen, ebbe nőjenek bele. Bár biztosan nem emlékeznek majd a kirándulások részleteire 1-2 éves korukból, mégis úgy gondolom, minden tapasztalás hatással van a későbbi személyiségük alakulására, ezért az összes (hely)szín, hang, íz, illat adhat valamit a majdani egyéniségükhöz, világképükhöz. A mi dolgunk megtanítani nekik, hogy új dolgokat megismerni, távolabb merészkedni, és felfedezni jó dolog, és a komfortzóna kiszélesítése lehet pozitív élmény is a barangolások által ( szülőként, gyerekekkel is )… Szóval, kis bakancsok, felkészülni! Folytatás hamarosan…