A mindennapokban hajlamosak vagyunk elfelejtkezni róla, hogy micsoda luxus az, hogy bármikor friss és tiszta vízhez juthatunk. Víz Világnapján nézzünk hát be a színfalak mögé, ismerjük meg a csapvíz múltját és jelenét, és egyúttal fedezzük fel, hogyan tudjuk mi magunk fenntarthatóbbá tenni a hazai (ivó)vízgazdálkodást!

Mióta van csapvíz? Mi volt régen? Máshol hogyan csinálják? Mikor fogy el, és mit tehetünk ez ellen? Min múlik egyáltalán a csapvíz minősége, és hová kerül a használt víz? Tényleg vannak benne hormonok? Máris kiderül!

A bejegyzés a Mondolo Egyesület és Szegedi Vízmű Zrt. közös, ivóvízzel és szennyvízzel kapcsolatos véleményformáló sorozatának első része. Csapjunk is bele!

A víz és civilizáció

Víz nélkül nincs élet, az emberi civilizáció első bölcsői is folyók mentén jöttek létre. A Nílus, a Tigris és az Eufrátesz mindenki számára ismerős lehet az iskolából. Míg Egyiptomban és Mezopotámiában a folyók áradásának és csatornarendszereknek köszönhették az egyre növekvő mezőgazdasági területek termékenységüket, úgy Róma esetében a vízvezetékek jelentették az innovációt, mely hátán vitte a birodalmat. 

Pont du Gard, vízvezeték a folyó fölött, a franciaországi Nimes közelében

Mind a mezőgazdaság, mind a városi népesség robbanása annak volt köszönhető, hogy a hegyi forrásokból, tavakból, folyókból vizet szállító technológia elegendő vizet biztosított. A rómaiak már kétezer éve rendelkeztek fürdőkkel, nyilvános és privát illemhelyekkel, csatornahálózattal és vízvezetékekkel. Képzeljük el micsoda mérnöki tudást igényelt 50-100 kilométerekről a római városokba vezetni a vezetékeket, minimális lejtéssel, hegyen-völgyön át. 

A világ nagyvárosainak vízellátása

2018-ra már 33 város lakossága haladta meg a tízmillió főt világszerte, melyek ellátása óriási feladatot jelent annak ellenére, hogy már nem az ókorban vagyunk, és az ember hajlamos alapvetésnek venni azt, hogy a csapból folyik a víz. 

Újdelhi a világ egyik legnépesebb városa

Van ahol kutakból, van ahol folyókból és van ahol távoli tározókból, vízvezetékeken oldják meg a városok ellását, és persze minél nagyobb és sűrűbben lakott egy település, annál valószínűbb, hogy egyszerre több helyről jutnak a lakosság és az ipar számára létfontosságú vízhez. 

New York City

Érdekességképp nézzük meg a húszmillió lakosú, 10500 fő/km² népsűrűségű (amely a budapesti 3-, míg a szegedi 18-szorosa) metropolisz vízellátását

Egészen a 18. századig kutakból és kisebb tavakból oldották meg az akkor még csak Manhattan déli csücskében elterülő városka szükségleteinek kielégítését, de ez hamar tarthatatlanná vált robbanásszerű növekedésének köszönhetően. 

1846-tól kezdődően kezdték meg három nagy tápláló rendszer kiépítését, melyek akár 200 kilométerre található víztározókból szállítják az ott összegyűlt esővizet, szinte kizárólag a gravitáció erejével, hegybe vájt alagutakon és kiemelt vízvezetékeken keresztül. A mai napig nagyon figyelnek arra, hogy a három nagy tározó vízgyűjtő területe mentes legyen minden emberi tevékenységtől: Így kiemelkedően tiszta, természetesen szűrt vízzel dolgozhatnak, melynek nagy részét 2013 óta már csak UV fénnyel kezelik, mielőtt leér New Yorkba.

Ismerős New York-i látkép. Látod a rengeteg víztornyot a csúcsos tetejükkel?

Filmekből és sorozatokból jól ismert elemei a New York-i látképnek a mai napig főleg fából készülő cédrus víztornyok, melyekre a víznyomás miatt van szükség. 6 emelett fölött víztorny-tartály nélkül egyszerűen nem jönne víz a csapból. Hogy miért fából? Mert sokkal olcsóbb, és sokkal jobban reagál a hőmérséklet ingadozására, mint az acél tartályok. 

Könnyebb dolga van egy világvárosnak, ha az éghajlat és a geológiai viszonyok kedvezőek, azonban a klíma változásával és a globális városi lakosság robbanásszerű emelkedésével egyre több helyen várhatók vízellátási problémák a jövőben.

Fokvárosban “elzárták a csapot”

A közkifolyókból még folyt a víz

2018 őszére a négymilliós lakosságú Fokváros kis híján kifogyott a vízből, három évig tartó aszálynak és az átgondolatlan vízgazdálkodásnak köszönhetően. Hónapokon keresztül tartott a városiak kálváriája: a végére már napi 25 literben maximalizálták a fejenkénti vízfogyasztást a hatóságok, ebből kellett az ivást, főzést, tisztálkodást és egyéb szükségleteket megoldani. A helyiek jelentős része minden nap a közkutaknál állt sorba. A katonaság is segített a vízosztásban, hogy megelőzzék a tragédiát.

Magyarországon napi 97 liter/fő körül alakul a vezetékes vízfogyasztás, mely szám nem tartalmazza az utóbbi egy évtizedben felfutott ásványvízfogyasztást. Fokváros földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően néhány víztározóból látja el a lakosságot. De mi a helyet velünk? Honnan származik a mi vizünk itthon?

Megújuló erőforrás-e a víz? Az ivóvíz fenntarthatósága

Plitvicei-tavak, Horvátország

Nézzük egy kicsit távolabbról! A bolygó vízkészletének döntő hányada (97%) az óceánokban található sós víz. Az édesvíz mennyisége a különböző források számai alapján körülbelül <2,5-3% között van.

Ennek a 2,5%-nak a nagyobbik része (78%) hó és jég formájában (meghatározó az Antarktiszi jégtakaró) van jelen. Az édesvíz másik jelentős mennyiségben lévő formája a talaj- és rétegvíz (21,5%). Ezeken kívül a tavak, folyók, légköri víz, talajnedvesség aránya elenyésző.

Az emberiség rendelkezésére álló „hasznos” édesvíz tehát a szabad vízkészletnek körülbelül 0,5%-a. (Forrás)

Magyarországon jégtakaró híján teljesen mások az arányok: nálunk a vízkészlet nagy részét (99,8%) a felszín alatti vizek teszik ki (rétegvíz, mélységi víz). A felszíni vizek az összes vízmennyiség mindössze 0,2%-át adják.

Beszivárgás

A felszín alatti vizek döntő része a csapadékvíz talajba, majd mélybe szivárgásával keletkezik. Ennek a lassú folyamatnak – és medencehelyzetének – köszönhetően gazdag Magyarország felszín alatti vizekben. Ez a beszivárgás napjainkban is tart, azonban az ország legtöbb részén a párolgás és a lefolyás “elviszi” a lehulló csapadék nagy részét, a beszivárgás mértéke sokkal lassabb (az Alföldön például nincs utánpótlódás), mint a vízfelhasználásé, azaz folyamatosan csökken a felhasználható felszín alatti vizek mennyisége.

A felszín alatti vizeinkből kitermelt, és vezetéken szolgáltatott víznek csak töredékét használjuk fel ivási célra, ennél sokkal több a háztartási és ház körüli tevénységek (és az ipar valamint a mezőgazdaság) vízigénye. Fenntarthatóbbá tehetjük fogyasztásunkat néhány egyszerű praktikával, melyekkel mi is tehetünk azért, hogy még évszázadokon keresztül élvezhessék unokáink az ország kivételes kincsét, felszín alatti vizeinket. Bővebben lejjebb.

Termálvíz, hévíz, ivóvíz és ásványvíz

Attól függően, hogy milyen mélységben, milyen közegben gyűlt össze a víz, beszélhetünk talajvízről, rétegvízről és a résvízről (pl. karsztvíz). Talajvíz az első vízzáró réteg felett elhelyezkedő, a talaj pórusait teljesen kitöltő felszín alatti víz, de általában 30 méteres mélységtől már rétegvízről beszélünk.

A Hévízi-tó

A felszíntől lefelé haladva 20 méter mélységben teljesen megszűnik a felszíni időjárás befolyásoló hatása, lefelé haladva egyre melegebb vizeket találunk. A 30 foknál melegebb rétegvizeket termálvizeknek (=hévizek) nevezzük, az ennél hidegebbeket ivóvíznek. A hőmérsékleti határ itthon kb. 500 méteres mélységben található.

Magyarország területének földtani sajátosságai miatt jelentős termálvízkészlet halmozódott fel a mélyben. Becsült mennyisége 1500 km³, amelyből a Balatont ma még közel 800x meg lehetne tölteni. 1 km³ = egymilliárd m³.

Az ivóvíz, ásványvíz és gyógyvíz felosztás az oldott ásványianyag-tartalom alapján zajlik: 500-1000 mg/l-től számít egy víz ásványvíznek. A híres kékkúti Theodora forrás vize például 1600 mg/l-t tartalmaz. A hazai palackozott vizek tehát mind meleg ivóvízként, ásványvízként vagy gyógyvízként kezdik meg útjukat a felszín felé.

Nélkülözhetetlen

A gyógyvizek kémiai összetételük következtében – tudományos vizsgálatokkal alátámasztva – gyógyhatásúak. Magyarország világviszonylatban is kiemelkedő gyógyvizei lehetnek radioaktívak, alkalikus, kloridos, vasas, kénes vagy jódos-brómos vizűek, és legalább száz éve, de akár már az ókorban is látogatták, fogyasztották őket az emberek. A Hévízi-tó például már 2000 éve is népszerű fürdőhely volt.

Hogyan óvhatjuk ivóvízkészletünket?

Gyakran elhangzik, hogy az ipari szereplők brutális vízfelhasználásához képest teljesen mindegy, hogy valaki elzárja-e a csapot fogmosáskor vagy sem. Egy embernél napi néhány liter nem tűnik soknak, azonban egy országnyi ember egy év alatt már óriási mennyiséget spórolna meg ezzel az apró húzással. Az ipari és mezőgazdasági szereplőkre pedig a vásárláskor elköltött forintjainkkal tudunk hatni – itt is igaz, hogy a sok kicsi vásárló sokra megy. 

Mutatunk néhány tippet, hogy hogyan csökkenthetjük a vízfelhasználásunkat otthon, a kertben vagy akár munkahelyen:

  • Csak öblítéskor folyassuk a csapot mosogatáskor
  • Elérhetők már víztakarékos csapbetétek és zuhanyfejek
  • A csöpögő csapok hónapok alatt rengeteg vizet pazarolnak
  • A marhahús előállítása sokkal több vízzel jár, mint azonos mennyiségű, tápértékű haszonnövényé
  • Használj a lehető legkevesebb papírt. A kevesebb gyártás kevesebbet vízfogyasztást jelent.
  • Kádban fürdésnél jobb a zuhanyzás, melyet érdemes a szappanozás, hajmosás idejére megszakítani
  • A felmosóvizet mindig felhasználhatjuk egy WC öblítésre
  • Háztartási eszközök vásárlásakor válasszunk víztakarékos verziót. Szerencsére ahogy fejlődik a világ, egyre hatékonyabbak háztartási gépeink is
  • A kertben este vagy korán reggel locsoljunk, mikor legkisebb a párolgás
  • Mulccsal csökkenthetjük a talaj kiszáradását a kertben
  • Gyűjtsünk esővizet a locsoláshoz, járda, autó tisztításához
Esőkert
  • Létesítsünk esőkertet, melyet ráadásul a beporzók is megköszönnek nekünk.
  • Csöpögtetős öntözőrendszerrel közvetlenül a növények tövéhez vezethetjük a vizet
  • Közterületen tapasztalt vízszivárgást, csőtörést érdemes azonnal bejelenteni (Szegedi Vízmű ügyfélszolgálat száma +3662 558 855)

A szegedi ivóvíz története

Szeged város vízszükségletét  ősidők óta elsősorban a Tiszából, és a Tiszába igyekvő erekből (Szillér, Annus- és János-ere,  Maty-ér) fedezte.

A zavaros, sok lebegtetett anyagot tartalmazó víz nem elégítette ki az egyre növekvő lakosságú város igényeit, így a várban mélyítettek kutat, mely a folyó szűrt vizét szolgáltatta. Ez nem volt elég mindenkinek, ráadásul távolról is a várba kellett érte járni, ezért a lakosság egy része vizet hordott, szűrt és árult fogyasztási, mosási és állattartási célokra.

1740-ben még nagyon máshogy nézett ki a város. Beazonosítható a kép közepétől jobbra található vízibástya (alapja a rakparton ma is megvan), és a kép bal szélén az Alsóvárosban található, ma Mátyás-téri, ferences templom és kolostor

1862-ben ülepített és szűrt vizet használó vízvezeték létesült, amely egy malom padlására szivattyúzott vizet terített szét a belvárosban – összesen 22 közkifolyó létesült. A következő évtizedben nem tudták a szűrést gazdaságosan folytatni, ezért egy idő után már a folyó szűretlen vize folyt a kifolyókból.

Az árvíz után új megoldást kerestek a városatyák és a szakemberek, hogy hosszú távra megoldhassák az ellátási gondokat, melyek addig gátat szabtak a város fejlődésének: 1887 és 1930 között 200 db artézi kutat (mélyfúrású kutak, melyekből a felszínre tör az víz) fúrtak a városban. Közülük a legismertebb a 944 méter mély Anna-kút, mely 1927 óta látja el meleg gyógyvízzel a szomszédos gyógyfürdőt, és a városiak ezreit. Az 1000 m³ kapacitású Szent István-téri víztorony, mely ma is Szeged egyik éke, 1904-ben épült meg: 

szent istván téri víztorony

A víztoronyban évente kétszer nyílt napot tartanak, és a járvány elmúltával újra látogatható lesz a közönség számára – A remek kilátás és az érdekes kiállítási tárgyak miatt a szegediek számára is kötelező program!

1930-tól kezdődőtt a vízkitermelés és az átemelők villamosítása, a következő évtizedekben újabb vízvezetékek, vízművek és víztornyok épültek a gyorsan növekvő lakosság igényeinek kielégítésére. A 4000 m³-es Rókusi víztorony 1985-ben készült el. Az összesen 1500 kilométert meghaladó víz-és csatornahálózat karbantartása, modernizálása folyamatosan, napjainkban is zajlik. 

Szegedi csapvíz ma

Napjainkban Szeged és Algyő népességének és iparának vízellátása érdekében a Szegedi Vízmű Zrt. 77 db mélyfúrású kutat üzemeltet, melyek 180-560 méter mélységből termelik ki a napi 30-35 000 m³ jó minőségű vizet. A vezetékhálózaton kívül a rendszer legfontosabb elemei a kitermelést, tisztítást és elosztást végző vízművek (balra), valamint a víztornyok:

A városszerte látható 4 víztorony aktív szerepet végez az ivóvíz fogyasztókhoz juttatásában. Ahogy New York esetében is láttuk: a magas épületek felső szintjein nem lehetne nélkülük víznyomás. A szegedi ivóvízvezeték-hálózat hossza 703 kilométer, a csövek 5-100 cm átmérő között mozognak.

Kitermelés után ammónium és arzén koncentráció csökkentésre lehet szükség, ez az 5 vízműtelepen zajlik. A vízben oldott vassal együtt az arzént előoxidációt követő szűréssel, az ammónium tartalmat klórral csökkentik, míg a melléktermékek megkötését aktívszén végzi. 

A kitermelés mértéke a fogyasztás nyári megugrásával együtt növelhető, az elérhető legnagyobb kapacitás napi 60 000 m³, a vízműtelepek és víztornyok teljes tárolási kapacitása 23100 m³. Nyári kánikula idején napi 2-3000 m³-rel ugrik csak meg a fogyasztás, Szegeden vízkorlátozásra a jövőben sem kell számítani. Egy hazai fogyasztó átlagos éves fogyasztása 35,7 m³ körül alakul

Városi legenda: Lehetnek-e hormonok és gyógyszermaradványok az ivóvízben?

Röviden és velősen: nem. Feljebb már kifejtettük, hogy milyen forrásból származik a hazai vezetékes vizek 95%-a: a mélyből, vízzáró rétegek alól, akár több tízezer évvel ezelőttről.

A kitermelés során nem érintkezik más forrásból származó vízzel, a lakosságot ellátó vízhálózat pedig zárt rendszer, melybe nem kerülhet szennyeződés, például a talajvízből. Még a Duna vizéből sem sikerült hormonokat, gyógyszermaradványt kimutatni a szakembereknek.

Rajz-és plakátpályázat, Víz Kvíz

Díszítsd fel a szegedi kék kutakat egy saját rajzoddal, vagy készíts plakátot, melyben bemutatod, hogy mit és miért nem szabad a WC-be, lefolyóba dobni vagy önteni. Részleteket itt találsz.

Teszteld tudásod a Vízmű víz kvízével!

Hová kerül a víz használat után?

Szegeden a használt szennyvíz, csapvíz, fürdővíz és a leesett esővíz mind a csatornahálózatba kerül, melynek felépítése a folyórendszerekéhez hasonló. A házakból és lakásokból a legkisebb átméretű csöveken indulva egyre nagyobb gyűjtőcsövekbe jut, melyek végül már óriási, két méter átmérőjű “alagutakba” torkollnak. Az út vége a szennyvíztisztító, ahol a város minden szennyvize megtisztításra kerül, mielőtt kristálytisztán a folyóba ömlik.

A szegedi hálózat jóval kisebb, mint a képen látható New York-i, ám a szennvíztisztítónál már Szegeden is majd’ két méter átmérőjű a csatorna

Óriási esőzésekkor azért áll meg rendszeresen a víz a nagyvárosokban, mert ilyenkor az hirtelen érkezett nagy mennyiségű vizet fizikailag képtelen elvezetni a monszunra nem tervezett csatornahálózat.

A szennyvíztisztításról és kihívásairól, fenntarthatóságáról bővebben néhány hónap múlva számolunk be bővebben, egy szennyvízzel kapcsolatos szemléletformáló kampány keretében.

Lehetne-e külön ivóvíz, és külön fürdésre, locsolásra, ipari felhasználásra használt víz a háztartásokban?

Fizikailag lehetne, két hálózattal. De sajnos végtelen erőforrás nem áll rendelkezésre ezek megvalósításához és fenntartásához. Ehhez a meglévő ivóvízhálózaton kívül egy másik hálózatot is ki kellene építeni városainkban, amelynek rengeteg hely kellenne, és amelyhez ezermilliárdokra lenne szükség.

A korábban említett módon azonban mi magunk is kezünkbe vehetjük a dolgot: gyűjtsünk esővizet és használjuk a kertban és a ház körüli munkákhoz. Ha lakásban élünk, használjuk fel különböző háztartási tevékenységek során “elhasznált” vizünket a WC öblítéséhez.

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé.