A cikk egy 2016-os visszaemlékezés, amikor Ézsi és Máté kínai tanulmányai alatt járta be Kína legkülönbözőbb szegleteit, jelen esetben Yunnan tartomány északi részét és a Tigrisugrás-szurdok túrsösényeit. Ha érdekelnek még Kína cikkek, ne habozz tovább olvasni!
Érkezés a Tigrisugrás-szurdok kezdőpontjához
A hajnali -12 fokos séta a Shangri-La buszállomásra egészen jó ébresztő volt. Korán kellett indulni, hiszen 2 órás buszozást követően érkeztünk csak meg Qiáotóu városkájába, amely a Kína szerte híres Tigrisugrás-szurdokban végig vezető fantasztikus túra kiindulópontja.
A világ egyik legmélyebb, 16 km hosszúságú szurdokát (amely legkeskenyebb részét a legenda szerint egy vadászok elől menekülő tigris is átugrotta, innen a név) keletről a Hābā Shān, nyugatról pedig a Yùlóng Xuěshān hegységek 5-6 ezer méter közötti havas hegycsúcsai határolják. A szurdokot kialakító Jīnshā folyó, amely egyébként Kína legnagyobb folyójának, a Jangcénak az egyik felső ága, több mint 2000 km hosszúságban szeli át Tibet, Sichuan és Yunnan tartomány vad tájait.
A Jīnshā név egyébként arra utal, hogy egykoron aranyat mostak a folyóban, így alakult ki a mai “aranypor folyó” elnevezés. A szurdokvölgy legmélyebb részein a folyótól a havas csúcsokig közel 4000 méteres szintkülönbség is van, így a méreteiben egészen impozáns szurdok nem véletlenül otthona Dél-Kína legszebb, egyesek szerint kihagyhatatlan túraútvonalának.
Az erre járó utazó alapvetően két opció közül választhat: kínai turisták hordáival együtt az alsó részen kiépült aszfaltúton nézheti meg a szurdokot turista buszokkal, vagy a felső – régebben a völgyben fekvő falvak közötti egyetlen közlekedési útvonalként használt – ösvényen saját lábán járja be a közel 25 km-es túraútvonalat. Természetesen nem volt kérdés, hogy mi melyiket választjuk, így miután megszabadultunk csomagjaink nagy részétől, elemózsiával és vízzel feltankolva vágtunk neki a 2 napos túrának. Az időjárás kegyes volt hozzánk, tűző napsütésben kezdtük el megmászni az első kaptatókat, így hamar már egy szál pólóban túráztunk, mindezt december közepén, 2300 méteres magasságban.
Bár a túrát akár 1 nap alatt is végig lehet rohanni, erősen javasolt egy kényelmesebb 2 napos itiner, így bőven jut idő fotózásra, vagy egy-egy hűsítő zöld teára az úton fekvő vendéglátóipari egységek egyikében. A mindenható kínai mérnökök egy remek csoportja volt olyan eszes, hogy közvetlenül a túraútvonal mellé tervezte a szurdokban fekvő falvakat árammal és vízzel ellátó közművezetékek nagy részét. Sokszor tehát kerülgetni kellett a fényképezővel az innen-onnan belógó vezetékeket, ám ez nem sokat rontott a látványból, valóban egy egészen csodálatos túraélményt élhet át az, aki vállalkozik a túrára.
Az első részben nagyjából szintben haladó ösvény aztán Nuòyú település után kicsit bedurvult, és a “28 kanyar” nevű szakaszon egészen meglepő módon 28 db keskeny kanyaron keresztül kellett egészen 2800 méter körüli magasságig felkapaszkodni. Innen egy viszonylag egyszerűbb rész következett, fenyvesek között haladva az egész túra talán legszebb kilátóhelyeit megcsodálva értük el Yāchà falucskáját és voltunk kb. az aznapi táv felénél.
Innen még közel 2 órát túráztunk az első nap utolsó állomásához, Běndìwān településhez. Az utolsó szakaszon aztán megláttuk, hogy miért is halt meg itt néhány óvatlan túrázó az elmúlt években. Az ösvény egy-két részen teljesen elkeskenyedik, és ahogy fárad az ember, elég egy óvatlan lépés, és máris a több száz méter mély szakadék alján találod magad. Épp amikor erről kezdtünk el beszélni akkor láttuk meg, hogy előttünk kb. 100 méterrel egy hegyimentő csapat mentett ki valakit az ösvényről. Mint kiderült, egy szingapúri srác elnézett egy lépést és közel 10 métert csúszott le a meredek lejtőn.
Szerencséjére a hátizsákja megfogta a becsapódás nagy részét, így igaz csúnyán összetörve de eszméleténél volt, és mindenét tudta mozgatni. Innen is kívánunk neki teljes gyógyulást. Egy ilyen baleset legalább mindig emlékeztet minket arra, hogy tényleg csak okosan, a hegyen bármi megtörténhet. Közeledve aztán a végső állomáshoz a fények egészen csodálatos formában köszöntöttek minket. A lemenő nap egészen az esti órákig megsütötte a Yùlóng Xuěshān legmagasabb csúcsait, a giccsparádé pedig a Hold megjelenésével érte el tetőfokát – tény, ezt a felejthetetlen napot valahogy meg kellett koronázni.
Az éjszakát egy nagyon kellemes guesthouse-ban töltöttük, másnap pedig még egy utolsó 2-3 órás gyaloglás várt ránk a felső túraútvonal egyik végpontjáig. Azért csak az egyik, mert a szerteágazó ösvényt itt még lehet folytatni, sőt, igazi kalandoroknak ajánlott további 3 napot rászánni, mert a Hābā Shān hágóin átkelve egészen Báishuǐtái varázslatos falujáig el lehet jutni, pont oda, ahol még a madár se jár, nemhogy kínai turisták.
Mi idő hiányában sajnos erre nem vállalkozhattunk, így egy könnyed reggeli után miután már az első fények besütöttek a szurdokba, elkezdtünk visszafelé sétálni a műúton. Egy nagyon kedves kutyus társaságában gyalogoltunk másfél órát és mivel egy darab kocsival nem találkoztunk, a stoppolást még csak el sem tudtuk kezdeni. Igaz ezt nem nagyon bántuk, az alsó szakaszon is parádés kilátópontokat találtunk. Végül egy kínai munkásember vett fel minket és vitt vissza a túra kiindulópontjához, így sajnos perceken belül újra a forgalmas főúton találtuk magunkat, hátunk mögött hagyva yunnani utunk kétségkívül legemlékezetesebb pillanatait.
Gyertek velünk utazni a világ körül instagramon, és kövessetek minket Facebookon is napi hírekért és előadásokért utazás és fenntarthatóság témában!
A honlapon található fotókat szerzői jog védi, azok letöltése, felhasználása engedélyköteles. Engedéllyel kapcsolatban az info@mondolo.hu címre, vagy a facebook oldalunkon várjuk a megkereséseket