Az alábbi cikk mindössze két óra történetét dolgozza fel, és annak ellenére, hogy a kapcsolódó eseményről régóta álmodozom, mégis a totális véletlen műve, hogy idén februárban megvalósult. Videó a bejegyzés végén vagy ezen a linken. Gyertek velünk utazni a világ körül Instagramon, kövessetek minket Facebookon, és látogassátok előadásainkat utazás és fenntarthatóság témában!
2015-ben kezdtem siklóernyőzni, amiben fontos szerepet játszott, hogy egy túra során a fejem felett elrepült egy tandem páros, az alábbi festői háttérrel.
A csúcson az a kis hegyes épület az Aguille du midi felvonó fenti állomása. A maga 3842 méter magas elhelyezkedésével európai rekorder a sífelvonók között, és Franciaország második leglátogatottabb látványossága. A mostani bejegyzésben pedig (legnagyobb örömömre) első kézből derül ki, hogy milyen is onnan lerepülni. Háttérben a Mont Blanc-nal, lábunk alatt a gleccserekkel, előttünk pedig a francia, olasz és svájci Alpok vonulataival.
Arról, hogy mennyire jó dolgokat lehet átélni Chamonix környékén, itt írtunk. Ezek közül a siklóernyőzés biztosan a top tippek között szerepel. Mint a sportág egyik legfontosabb bölcsője, lépten nyomon belebotlik az ember hobbi és profi (világbajnok) pilótákba. Hasonlóan történt ez velem is. A városban sétáltam, készültem egy kis gyakorló lesiklásra a 2000 méter magas Brevent Planpraz állomásról, amikor megláttam egy csapat francia pilótát, akik hágóvassal, jégcsákánnyal és siklóernyővel a hátukon bandukoltak. Gyorsan hozzájuk csapódtam, és már úton is voltunk a Midi felvonó teteje felé.
A tervezett útvonal egy nagyjából 20km hosszú repülés, 3700m magasságból, 2500m szintkülönbséggel, az indulás és érkezés is Chamonix központja
A megvalósítás repülés technikailag egyáltalán nem kihívó feladat. Különösebb emelésekre, termik aktivitásra ezen a napon nem igazán lehetett számítani. Vagyis azt is tudtuk, hogy nem ma fogunk a Mont Blanc fölé kitekerni és ott „top-landingelni”. (Ez egyébként legutoljára 2019. július elején történt meg. Amikor egy Alpokon átsöprő hő hullámnak és egyéb szerencsés időjárási körülményeknek köszönhetően akár 6000 méter magasságig is ki tudtak emelkedni a pilóták, és közel 200-an landoltak Európa csúcsán.)
Ennek ellenére nem akartam kihagyni a lehetőséget, hiszen relatív ritkán fordulnak elő (főleg a nem ott élő pilóták számára) ideális körülmények, például megfelelő szélirány és viszonylagos szélcsend ebben a magasságban. Emellett fontos tudni, hogy a starthelyre biztonságban lejutni némi alap alpin felszereléssel (legalább hágóvas) javasolt. Többször jártam már itt, snowboarddal is lecsúsztam párszor a Vallée Blanche-on. Azonban (kiépített kötélpálya ide vagy oda) mindig a torkomban van a szívem, amikor ezen a kitett gerincen végig kell sétálni.
Miután picit reszkető lábakkal leértünk a starthelyre, kiterítettük az ernyőket és összeraktuk a felszerelést, még sokáig várakoztunk. Csodáltuk a hegyeket, szakértettük a szélirány szempontjából egyre romló időjárást és gyűjtöttük a bátorságot.
Végül mind a négyen sikerrel felszálltunk, végig repültünk a Tacul és a Mer de Glace gleccserek felett és ikonikus hegycsúcsok mellett (mint a Jorasses, Géant, Rochefort és sokan mások). Majd fél óra (+ pakolás) múlva már Chamonix központjában ittuk az ünnepi Génépit. Újdonsült francia túratársaim pedig indultak haza egy környező településre. Külön öröm, hogy a levegőből Theo Deblic és Claire Mercuriot világbajnok akro ernyősöket is megnézhettük edzés közben.
Az alábbiakban egy rövid összevágás látható a fejkamera felvételeiből.
…és a repülés tracklogja (tipp: a tracklog forgatható, távolítható, közelíthető, gyorsítható, lassítható).
Disclaimer: a cikk szerzője hobbi siklóernyős pilóta. Ha bárki kedvet kapott a sportághoz, akkor a megfelelő képzettség elsajátításához mindenképp javasoljuk, hogy forduljatok szakértő oktatóhoz. Az eligazodásban természetesen szívesen segítünk, keressetek minket a megszokott csatornákon.
Címlap kép: wingoverchamonix