Az önkénteskedés az egyik legjobb módja annak, hogy az átlagosnál lényegesen olcsóbban juthassunk el ismeretlen vidékekre, mindezt úgy, hogy a lehető legautentikusabb élményben legyen részünk. Régóta érlelődött már bennem a gondolat, amikor három évvel ezelőtt végre elszántam magam és elutaztam Walesbe néhány hétre, hogy egy nagyon szimpatikus fiatal pár lakásfelújítási munkálataihoz nyújtsak cseppet sem szakszerű, de annál lelkesebb segítséget.
Kint tartózkodásom alatt eljutottam a South Stack világítótoronyhoz, megmásztam Wales legmagasabb csúcsát, a Snowdont, átkocsikáztam a meseszép Beddgelerten, várost néztem Caernarfonban és körbejártam Llancfachraet homokos strandjait. Napi két-három alkalommal kaptam meleg ételt, volt internet hozzáférésem és szállásom. A három hetes walesi kiruccanás körülbelül 150.000 magyar királyi forintomba került, ebbe pedig a repülőjegyet is beleszámoltam! Claire és Owain 14. századi paplakjában eltöltött hetek mind a mai napig az egyik legkellemesebb emlékeim közé tartoznak, úgyhogy térjünk is rá, mi kell ahhoz, hogy neked is hasonló élményben lehessen részed.
Önkénteskedés? Miről is van szó pontosan?
Nem emlékszem, hogy milyen módon szereztem tudomást a Workaway oldalról, de úgy tudom, ez a világ legnagyobb ilyen jellegű keresőoldala. Ahhoz, hogy felvehessük a kapcsolatot a szállásadókkal fizetnünk kell egy éves tagdíjat, de regisztráció nélkül is tudunk böngészni a lehetőségek között. Az oldal önmagában megérne egy külön bejegyzést, amire bizonyosan sor kerül, amint egy kicsit több tapasztalatot szerzek az önkéntesség izgalmas világáról. Egyelőre elég annyit tudnotok róla, hogy a weblap egy online találkozási felület olyanok számára, akik önkéntességi lehetőséget ajánlanak, illetve keresnek.
Ezek a lehetőségek pedig számosak. A szitterkedéstől elkezdve a kerti munkákban való segédkezésig, a házfelügyeleten keresztül a jógastúdió takarításáig számos munka közül választhatjuk ki a nekünk legmegfelelőbbet. Dolgozhatunk állatmenhelyen, permakultúrás farmon, részt vehetünk kulturális projektekben, szóval tényleg milliónyi lehetőség kínálkozik, hogy az általunk kiválasztott országban olyan önkéntes munkát tudjunk végezni, amilyet szeretnénk.
A megannyi szűrési opciónak köszönhetően bukkantam rá Claire profiljára, amelyben részletesen ismertette, milyen munkára keres dolgos kedvű utazókat. Az adatlapján olvasható véleményeknek és a 80%-os értékelésnek hála tudtam, hogy biztosan nem átverésről van szó, és nem kell attól tartanom, hogy vese nélkül ébredek, vagy láncra vernek egy dohos pincében, miközben termékajánlós instagram posztokat kell írnom kamu profilokról. Néhány levélváltást követően kiderült, hogy megfelelünk egymás elvárásainak és szívesen fogadnak. Amikor kijöttek elém kocsival a vonatállomáshoz már sejtettem, hogy kellemes három hétnek nézek elébe.
Idegen helyen otthonosan
Persze első alkalommal kicsit furcsa egy teljesen idegen ágyban ébredni egy olyan vendéglátónál, akiről semmilyen személyes tapasztalattal nem rendelkezem és akivel az elkövetkezendő heteket egy fedél alatt fogom tölteni. Ez az a pont, ahol minden önkéntesség eltér és talán nincs is két ugyanolyan élmény. Számomra az első pillanattól fogva nagyon könnyen ment a beilleszkedés, köszönhetően annak, hogy Claire és Owain barátságos, nyílt és befogadó emberek.
Egy percig sem éreztem, hogy főnök-beosztott kapcsolat lenne közöttünk, de mindig tudtam, hogy mi a feladatom, és mik az általuk támasztott elvárások. Volt egy nagy méretű ágyam, elektromos ágymelegítőm, és ha kellőképpen türelmes voltam még meleg víz is. Elég hamar hozzászoktam a kissé nélkülöző, de spirituálisan annál teljesebb háztáji életvitelhez és a családtagként szeretett három macskához. Idővel két másik önkéntessel, Mollyval és Shanával bővült a társaság, ami megkoronázta a walesi élményeket, megérkezésüket követően ugyanis sülve-főve együtt voltunk.
Így teltek a mindennapok
A nap 9-10 óra környékén kezdődött. Kiengedtem az ólból a csirkéket és megetettem őket. A reggelit követően Claire elmondta, milyen munkát gondolt ki arra a napra. Volt, hogy fákat ültettem, bejárót gazoltam, nyesedéket talicskáztam, fürdőszobát takarítottam, de festettem falat, szögeltem tetőt, szereltem kaptárt is, szóval a munka változatos volt, de egyáltalán nem megterhelő. Ha valamihez szakértelem kellett, vagy speciális igényeik voltak, azt elmondták.
Napi 3-4 óránál többet sohasem kellett dolgozni és nem egyszer előfordult, hogy nem volt semmi meló. A hétvégék természetesen szabadok voltak. Clair Hollyheadben jógát oktatott, Owain pedig amúgy is sokat volt távol, ugyanis régi vasúti szerelvényeket újított fel szabadidejében a Wales Highland Heritage Railwaynél, ilyenkor pedig általában megkérdezték, hogy szeretnénk e velük menni. Sokszor velük tartottam, de előfordult az is, hogy a környék csodálatos partjait fedeztem fel biciklivel. Néhány nap alatt már teljesen hozzászoktam az új status quohoz. Olajozottan működött a kommunikáció és a munkafolyamatok is. Nem is hinné az ember, mennyire hozzá lehet szokni néhány hét alatt egy teljesen új környezethez és az emberekhez. Érkezést követően kézfogással köszöntöttük egymást, de a búcsúzkodás már ölelkezéssel zárult.
Természetesen ez csak egy a milliónyi különböző kaland közül, amit megtapasztalhat az, aki az utazásnak ezt a módját választja. Nagyon fontos, hogy utazás előtt minden részletre kiterjedően beszéljük át a dolgokat a fogadó személyekkel, ezáltal elébe mehetünk a kellemetlen meglepetéseknek.
Gyere velünk utazni a világ körül instagramon, és kövess minket Facebookon is!
A honlapon található fotókat szerzői jog védi, azok felhasználása engedélyköteles. Az oldalon elhelyezett képeket előzetes engedély nélkül tilos lementeni, illetve online, vagy nyomtatott formában felhasználni, sokszorosítani.