“PlasticFreeJuly” Belefogtam!

utazás

Belebuktam. Láthattátok már, hogy hogyan alakulnak a mindennapjaink a hulladékcsökkentés jegyében, két kicsi mellett. Most olvashatjátok, hogy milyen gondolataim születtek ennek a kezdeményezésnek kapcsán, és hogy mibe tört bele a bicskám a klímaszorongástól fülledt mindennapokban…

Nagy reményeket fűztem a műanyagmentes projektemhez. Leginkább azért, mert mi már régóta törekszünk egy jobb rendszerre, amiből kifolyólag sok mindent kiváltottunk környezetbarát verzióra, vagy elhagytunk, mert tulajdonképpen nem is volt szükséges a mindennapjainkhoz, csak megszokásból vásároltunk. (Az első cikk óta, már házilag készítjük a növényi tejet, kókuszvajat, a műanyag borotvák helyére egy rozsdamentes, acél verzió került, és a méhviaszos csomagolók is beköltöztek a konyhánkba.) A munkámból adódóan (is) elég sokat ülök az internetes felületek előtt, ahol a csapból is a környezetbarát webshopok és zerowaste influencerek folynak, és mégis, valahogy, mintha nem mindenkinek ugyanazt jelentené a zerowaste…

Forrás: Zöldbolt.hu

A műanyagmentes július egyik legnagyobb buktatója, hogy sokan úgy érezték, akkor lesznek környezettudatosabbak, ha kidobálnak mindent, ami régi, mindent, ami műanyag, és helyette csillivilli, új kollekcióval felfegyverkezve vágnak a hónapnak. Ezekről mégiscsak szebb instafotók készülhetnek, nemde?

Szemetet termeltek ezzel is? Igen.

A zerowaste és lowwaste kezdeményezéseknek éppen az lenne a lényege, hogy a már meglévő dolgainkat hasznosítsuk újra, és ezek segítségével kerüljük el azokat a helyzeteket, amikor újabbakat kellene beszerezni. Ha eldobok egy még használható tárgyat, és egy nagy bevásárlással kezdem a kalandot, már el is buktam. Ennek az alapja az emberi mohóság lehet, a birtoklási vágy, vagy talán egyfajta gyűjtögető ösztön is benne van, és a társadalom vásárlásra nevelése annyira jól működik, hogy akkor is vesszük, ha „nem akarjuk”. Vajon képesek vagyunk-e egyénileg kilépni a sorból, és megtagadni azt, amit gyermekkorunktól kezdve látunk, amiben felnőttünk? Eljuthat-e mindenkihez az információ, és ha el is jut, megértik-e, képesek-e feldolgozni, hogy mi forog a kockán? Érdekli-e a többi embert, vagy egyszerűbb a kérdéssel való foglalkozás helyett, hagyni, hogy a “hippi” szomszéd próbálkozzon helyettünk is?

“Azt tanultuk meg, hogy a hulladékmentesség nem arra való, hogy megfosszon minket valamitől, épp ellenkezőleg: rengeteget adott, jelentéssel és céllal töltötte meg életünket.”
Bea Johnson: Zero waste otthon

Én azt szerettem volna, ha júliusban semmilyen műanyag nem kerül a házhoz, és nem csak az egyszer használatos vackokat tartjuk távol az életünktől, ahogyan eddig. Ez azonban túl nagy falat volt, még az én elszántságom mellett is. Nyilvánvalóan, négy ember napi használati cikkei mennek át a kezem között, igy nem csak a saját igényeimet kell figyelembe vennem, mégis, lelki szemeim előtt már láttam, ahogyan a hónap végén, majd én is befotózom az üres kukánkat. Valójában anya tervez, gyerek végez. Három nap után, egy játékautó csomagolásán buktam el, mert bizony, ez is egyszer használatos műanyag, amit újrahasznosítani sem tudok semmilyen formában. Na de, majd megnézem valaki más üresen tátongó kukáját az instán…

Forrás: Plastic Free July Official

Sokan ezt is egy újabb divathullámnak titulálják csupán, valójában azonban éppen erre lehet szükség a mai világban, hogy menő legyen figyelni a környezetünkre. Nem a piaci rést kutató újabb “zöld” termékeket gyártó cégeket kellene vadászni, hanem csak érzékelni a folyamat mögötti célkitűzést, hogy megtörténhessen az átállás a fejünkben, képesek legyünk szelektálni, és ezáltal kevésbé terhelni a bolygót. Ne “PlasticFree” hónapok legyenek, hanem évek. Ismerjük meg a lehetőségeinket és próbáljunk az aktuális élethelyzetünkhöz képest a legkevesebbet ártani fogyasztói szokásainkkal.

A “Műanyagmentes július” nem az első kihívás volt, amiben kipróbáltam a családunkat. Februárban kezdtem Mengyán Eszter kihívását (http://www.holyduck.hu/2017/06/24/8-honap-ruha-vasarlas-nelkul-viszlat-fast-fashion/ ), mely révén a ruhaipar pazarló rendszere ellen próbálok én is tenni. Az elmúlt fél évben, 3 db ruhát vettem újonnan, összesen, 4 főre. Jó érzés belegondolni, hogy ezzel a lépéssel már tettem valamit és lehetek kicsit én is a szomszéd “hippi”.

Ha érdekel Titeket a téma, a TEDx videójában, Eszter előadásában számos hasznos tudnivalót ismerhettek meg:


Csányi Mónika

Környezetvédelem szakra készült, végül mégis a média világát választotta, és ezen a vonalon szerzett mesterdiplomát. Néhány hazai lapnál, magazinnál való fotós publikálással és pár külföldi elismeréssel később - két pici gyerek mellett - saját vállalkozásában dolgozik. Jelenleg egy zöldebb jövő reményében próbálgatja szárnyait a mindennapi életben. Az utazás az egyetemi évek alatt vált számára szerelemmé, amikor az első ifjúsági cserék kapcsán nekiindult a "vadonnak". Legnagyobb élménye egy önkéntes programnak köszönhető, amikor a francia Alpok közepén jurtaépítést tanult, és komfortzónáját kiszélesítve, teljesen új állat és növényvilággal ismerkedhetett meg a fényszennyezéstől és zajtól mentes végtelen csend közepén. Bakancslista top5: Megmutatni gyerekeinek természeti szépségeket a világ bármely pontján, hosszabb időre kiköltözni a városból, és önfenntartónak lenni, ismét a szociofotózás világa felé fordulva, a turistaközpontoktól függetlenül látni távoli helyek igazi arcát

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük