A 2021. tavaszi túraszezont a hazai dombok között kezdtük, ám május felé már megfogalmazódott bennünk egy néhány napos külföldi kiruccanás. A járványügyi helyzet és a védettségi igazolványunk aztán lehetővé tette, hogy beutazzunk Szerbiába, és egy 5 napos utazásra több mint 8 hónap után május közepén elhagytuk Magyarországot. Szerbia kétségkívül nem tartozik a magyarok első számú túracélpontjai közé, érthető módon.
Természeti szépségekből ugyan bőven kijut az országnak, ám ezek nem versenyezhetnek Szlovénia, Montenegró, Bosznia vagy akár Koszovó csodálatos hegyvidékeivel, valamint Horvátország tengerpartjával, hogy csak a volt Jugoszláv tagköztársaságokat említsük. Ennek ellenére hazánk természeti kincseihez viszonyítva még így is egészen különleges látnivalók várnak a Szerbiába látogatókra. A mostani cikkben 5 olyan kihagyhatatlan célpontot szedtünk össze, melyeket akár Szerbiát csak érintve, akár egy körutazás alkalmával érdemes lehet felkeresni ha túrabakancs is lapul a csomagtartóban.
1. Tara Nemzeti Park:
Boszniából hazafelé többször szemezgettünk már a szerb-bosnyák határon fekvő Tara Nemzeti Parkkal, de valahogy sehogy sem esett útba. Igazából pont ez volt a szerencsénk, mert így teljesen ismeretlenül tudtunk két csodálatos napot eltölteni a nemzeti park túráit felkutatva. Az odafelé út viszonylag zökkenőmentes volt, Čačak városáig végig autópálya van a határtól, onnan pedig dugók, építkezések és kamionsorok között reggeli 6 órás indulás után délután 2-3 körül érkezünk meg Mitrovacba. Itt érdemes szállást nézni, a központi elhelyezkedés lehetővé teszi, hogy csillagtúra szerűen járjuk be a környéket, de ezenkívül vannak még itt éttermek, turista infó, és élelmiszerbolt is.
A Tara legmagasabb csúcsa alig megy 1600 méter fölé, szóval klasszikus magashegyi túrákra itt ne számítsunk, viszont Európa egyik utolsó, érintetlen, vad őserdejére, csodálatos kilátópontokra és panorámákra, világvégi pásztorfalvakra és parfümben úszó belgrádi kocaturistákra igen. A nemzeti park egyik jelképe a Banjska Stena kilátópont, ahová egy hosszabb (mi ezt csináltuk), és egy rövidebb (a 99% ezt csinálta) úton is el lehet jutni, és ahonnan a Drina völgyének drámai látképe tárul elénk. A helyiek szinte mindegyike egy elég masszív Instagram portfóliót állított össze amíg ott voltunk, persze tényleg nagyon fotógének a kilátópontok, de azért 10 képnél többet nem érdemes csinálni. Már csak azért sem, mert a nemzeti parkban elszórva hasonló kilátókat találunk, ahol persze a madár sem járt.
A második nap reggelén még felkapaszkodtunk a legmagasabb csúcsra, kocsikáztunk a sok helyen kevésbé járható utakon, majd a Drina érintésével leautóztunk Bajina Bašta településre egy ebéd és kávé erejéig. Talán 1 nappal többet érdemes a Tarára szánni, 3 nap alatt viszont már tényleg mindent látni lehet, és akkor talán még több esélyünk van látni a nemzeti park 60 barnamedvéjének egyikét.
2. Ovčar-Kablar szoros:
A Golija-hegységben eredő Nyugati-Morava folyó völgye Požega és Čačak városok között jelentősen összeszűkül: ezt, az Ovčar és Kablar hegyek közötti szurdokvölgyet nevezik Ovčar-Kablar szorosnak. A völgy Čačak felőli oldalán a Nyugati-Morava három kanyarulatot ír le, ezekre a kanyarokra legjobban a völgy két oldalán lévő hegyek csúcsairól, a Kablar és az Ovčar tetején található kilátópontokról nyílik a legszebb rálátás.
A Kablar-hegyen található parkolót több oldalról is meg lehet közelíteni, bár vigyázni kell azért az utak állapotával. A kilátás fentről egészen pazar: a kanyargó folyó, a szemközti Ovčar-hegy, és persze rengeteg ember ha hétvégén megyünk. Alakítsuk úgy, hogy valamikor hétköznap legyünk fent a kilátóban, ezt pedig koronázzuk meg egy naplementével.
3. Midžor (2169 m):
Egy szerbiai roadtrip nem lehetne teljes az ország legmagasabb csúcsának a megmászása nélkül. Déli szomszédunk legnagyobb hegyét ugyan egy ideje már nem Koszovóban kell keresni, az anyaföld is tartogat 2000 méter feletti csúcsokat. A Stara Planina hegység legnyugatibb gerince ugyanis néhány 10 km mélyen benyúlik Szerbiába, és pont a határon fekszik a Midžor, amely 2169 méterével magasodik a környező csúcsok fölé egy picivel.
A túra kiindulópontjának szinte tökéletes helyszíne a Babin Zub hotel/guesthouse, amely egyébként a fölötte magasodó, jellegzetes sziklaformákat felvonultató hegycsúcsról kapta a nevét. Az 1500 méteren fekvő hotelig jó minőségű autóút visz fel, persze ez nem mindig volt így, de az egyre növekvő számú téli sportot űző miatt már megérte normálisan leaszfaltozni az utat. A túrát mi délutánra időzítettük, így 14:00 órás indulás után, 600 méter szintet lenyomva délután 4 körül már fent is álltunk a csúcson. Bár a Midžor és környéke kevésbé látványos, mint bármelyik másik balkáni csúcs a szomszéd országokban, mégis volt valami egészen lenyűgöző a túrában. Szinte alig találkoztunk turistákkal, és bármerre is néztünk, kisebb-nagyobb hegyek, dombok végtelen tengere hullámzott a szemünk előtt.
A bolgár oldalon aztán igazi alpesi táj, glaciális formakincsekkel gazdagított látványvilág fogadott minket, sőt, a messzi távolban még a román-bolgár határon kanyargó Duna körvonalait is ki lehetett venni. Ez tényleg egy olyan vidék, ahol a hétvégék kivételével igazából a madár se jár, és mi azért nagyon szeretjük ezeket a helyeket. A túra után az éjszakát a már emlegetett hotelben töltöttük, este pedig a síresortnak épített, néhány száz méterrel lentebb található, jóval nagyobb hotel wellness szolgáltatásait élveztük.
4. Lázár-kanyon (Lazarev Kanjon):
Talán erről a természeti látnivalóról volt a legnehezebb bármilyen információt is összeszedni az utazás előtt. Bár a kanyon méreteit tekintve a legnagyobb egész Szerbiába, mégis úgy éreztük, hogy teljesen megfeledkeznek róla mind a szerb, mind a külföldi oldalak, amikor az ország legszebb túráit veszik számba. Persze egy-két kilátópontot azért említenek a legtöbb helyen, de az általunk végig járt túráról szinte semmit se találtunk. Igazából a térképen szúrtam ki egy kilátópontot, ahová ugyan több ösvény is felvezet, egyértelmű túraútvonalat csak a vége felé láttunk.
A Kovej nevet viselő kilátó-együttes területén 5-6 kiváló kilátót is találtunk, amelyek közvetlenül engedtek rálátást a Lázár-kanyon nyugati felére. Sőt, volt olyan kilátó is, ahol egészen ki lehetett merészkedni a szikla szélére, így még jobban kitárult előttünk a brutális méretű szurdokvölgy. Ez pont az a rész, ahol a Valja de Mizlok és a Valja Mikulj patakok összefolynak, és a két ágú kanyon és hatalmas ággá válik. A kanyon Zlot felőli végén, ahol parkolni is lehet, érdemes még megnézni a Lázár-barlangot is, amely szintén az egyik legnagyobb egész Szerbiában. A bejárathoz közelebb még két kilátópontot érdemes felkeresni, mindkettőből szinte végig be lehet látni a kanyont, ami egy jó zárása lehet a terület bejárásának.
5. Djerdap Nemzeti Park:
A gigantikus méretű Kazán-szoros román oldalán már jártunk pár éve, most pedig útba ejtettük a szerb részt is, amely jelen esetben nemzeti park védettség alá tartozik. Egy nem túl magas, de jól kijárt ösvényen megközelíthető, és egészen pazar panorámát kínáló csúcsot néztünk ki, a 768 méteres Veliki Strbac személyében. Utolsó napunk reggelét így korán kezdtük, hogy még szép délelőtti fényekben tudjuk megnézni a Duna áttörését és a szomszédos dél-erdélyi hegyvidéket.
A túra egy fantasztikus bükkös erdőben vezet felfelé, vízvételi lehetőség pedig egy tisztáson fekvő erdei szálláson mellett található. A 2 órás csúcsmenet alatt kb. 650 méter szintet és 7 km-t kell leküzdeni, lefelé pedig akár 1 óra 30 perc alatt le lehet érni jó tempóban. A izzadtságcseppek persze itt is abszolút megérik, a csodás mészkőszirtekről tényleg az egész környéket be lehet látni, így aztán egy újabb szerbiai meglepetés túrával zártuk le az 5 napos körutat.
Sztereotípiák Szerbiáról, és ami a valóság:
- veszélyes: egyáltalán nem, csak annyira mintha Magyarország bármelyik pontján utaznánk éppen.
- rosszak az utak: részben igaz, de sokat javult a helyzet. A Belgrád-Cacak autópályát kínai hitelből ugyan, de szépen megcsinálták, az országutak minősége pedig nagy átlagban jobb, mint Magyarországon. A hegyi utaknál egy-két szakasz Nyugat-Európában is megállná a helyét.
- olcsó: nem feltétlenül, egy-két dolog olcsóbb, de átlagban azért minimálisan magasabbak az árak, pl. a benzin is.
- utálják a magyarokat: dehogy is. A Vajdaságban persze elképzelhető még ilyen, de a déli és keleti részeken a magyarok is ugyanolyan turisták, mint akár a németek, vagy éppen a lengyelek.
- szépek a lányok: nagyon szépek a lányok 🙂
Mondolo tipp: mivel Szerbia nem EU tag, ezért mindenképp kössünk utasbiztosítást, vegyünk egy helyi SIM kártyát pár ezer forintért, és töltsük fel alaposan a Revolut kártyánkat helyi valutával (így ingyenes tudunk szerb dínárt levenni egy helyi ATM-ből)