Az előző részben szó volt a sarki fény vadászat technikai hátteréről, a mostani részben viszont kitérnék egy konkrét túrára, ami jó alternatíva lehet az Abisko felé utazóknak. A szokásos 3 nap/ 2 éj hosszúságú utazásokba amúgy nem sok minden fér bele, de a teljesség igénye nélkül a helyi túraszervező cégek a következő programokat ajánlják:
– felvonó a közeli Aurora Sky Station-be, vacsival, ruhával, melegedővel, helyi túravezetővel, állítólag pazar kilátással (kb. 150 €/fő)
– éjszakai sarki fény üldözés kisbuszokkal, csoportosan (kb. 80 €/fő)
– kutyás szánozás, 1 óra (kb. 100 €/fő)
– motoros szánozás egyéb extrákkal összekötve. fél napos program (kb. 120-150 €/fő)
– fotós túrák és egyéb extrák, szintén jó drágán.
Ebből láthatjátok, hogy bár húzósak az árak, de ha már itt van ember (jó esetben egyszer az életében), csak ki fogja fizetni azokat a pár száz eurókat extra programokra. Ahogy néztük, a legtöbben ezt lazán megtették, persze nyugat-európai vagy épp japán pénztárcához mérve ezek nem drága dolgok. Alapvetően mi is szerettük volna valami extrával feldobni az utat, viszont kicsit el is akartunk vonulni a sok ember elől, átélni az igazi, érintetlen lappföldi táj szépségét. Egy kis keresgélés után pedig gyorsan meg is találtam, mi lesz a nekünk való túra.
Abisko falu 
Abisko távolabbról 
Abisko és a szánhúzó kutyák
Abisko Nemzeti Park – Abiskojaure
Az alig 77 km2-es nemzeti park az egyik legrégebbi alapítású Svédországban, hiszen 1909 óta élvez védettséget. A gyönyörű hegyeken és gazdag állatvilágon túl a nemzeti park onnan is ismerős lehet esetleg néhány embernek, hogy innen indul a Kungsleden, vagyis a Királyok útja, Svédország, de talán egész Skandinávia leghíresebb hosszú távú túraútvonala. A 440 km hosszú, elképesztően szép tájakon átfutó túraút télen is járható, azonban ehhez leginkább síléc, vagy esetleg egy hótalp mindenképp szükséges. Az Abisko és Abiskojaure közti 15 km-es etap az egész Kungsleden első szakasza, igaz leginkább nyáron nagy itt a forgalom, amikor a túra egészet, vagy csak épp a klasszikus első 6-7 napját teljesíteni kívánó túrázók ellepik Abiskót. A téli túrázásról egyébként alig találtam angol nyelvű infót, a helyiek is úgy vannak vele, hogy a sok turista úgyis csak a sarki fény miatt jön, minek reklámozni egy olyan túrát ami egyébként baromi szép, viszont ingyenes, és nem tudnak érte senki se lehúzni?
Némi bizonytalanság pont az információk hiánya miatt azért volt bennem, fogalmam se volt, hogy le lesz e taposva a hó, egyáltalán a Kungsleden útvonalán kell-e elindulni vagy van esetleg téli út, illetve, hogy milyen felszereltségű lesz a turistaház ahová foglaltam két db ágyat. Apropó foglalás, a svéd túraszövetség honlapja egészen pazar felhasználói élményt nyújt, néhány perc alatt kiigazodtam és a kiválasztott dátumra bankkártyával be is fizettem a szállás árát.
Milyen egy sarkkörön túli téli túra?
A szállás tehát le volt foglalva, egy csípős szombat reggelen pedig összepakolva jó sok kaját és meleg ruhát, útnak indultunk. És hogy milyen volt elindulni -17 fokban? Cudar, de nem volt vészes, hiszen készültünk a dermesztő hidegre pehelykabátokkal, aláöltözetekkel és meleg bakancsokkal is. 1 liternyi forró tea termoszban, 1 liternyi meleg vízzel kevert tea bebugyolált kulacsban, jó sok fika, csoki, és egyéb apróságok a túléléshez (szempillaspirál, ilyenek).
Mint gyorsan kiderült, nem kellett átmennünk a Kungsleden kiindulópontjához, hiszen a téli túraútvonal Abisko faluból indult, és könnyen meg lehet találni azt akár google maps, vagy még inkább egy maps.me alkalmazás segítségével. A hószánok által jó alaposan letaposott, széles ösvény várt minket, így egészen normális tempóban lehetett haladni.
Az Abisko Nemzeti Park 1500 méter körüli hegyei tekintélyt parancsolóan állnak körülötted az egész túrán. Nem is inkább magasságukkal, hanem különleges formájú, havas csúcsaikkal jelképezik a legyőzhetetlen természetet, hiszen lehet itt -35 C fok és brutális hóvihar is akár, a masszív gránithegyek ugyanúgy fognak itt állni. A végtelen tajga kopár lombhullató tagjainak egységét egy-két vörösfenyő törte csak meg, melyek között a visszafelé úton volt szerencsénk kétszer is jávorszarvas családokat látni. Végül is ez az amit kerestünk, a sarkvidéki tél döbbenetes csöndje, ahol a hó ropogásán kívül csak a néha elrobogó hószánok zaját kell hallgatnod.
Éjszaka a tajga közepén egy faházikóban
Szóval amiért elindultunk és 15 km-t túráztunk, nem volt más, mint egy turistaház a semmi közepén. Az Abiskojaurestugorna faház komplexum az Abiskojaure tó partján fekszik, amely természetesen télen be van fagyva, maga a téli túraútvonal is a tavon keresztül vezet. A szállásunk tehát ki volt már fizetve, egy idős svéd bácsi pedig már várt minket du. 3 óra körül, naplemente előtt nem sokkal. Egy hátsó házikót adott nekünk, elmondta az alapszabályokat, megkérdezte, hogy be tudok egy gyújtani a kályhába (be tudtam…:), majd elment egy kis vízért amit ilyenkor a tó jegén vájt léken keresztül lehet kimerni. Ropogott a tűz, melegedett a kis kunyhó, égtek a gyertyák, főtt a tea (gáz és főzési lehetőség van!), szóval csodás volt minden, pont úgy ahogy elképzeltük.
Este felé aztán megérkeztek lakótársaink is (6 ágy van egy szobában), akik közül volt 3 helyi, egy angol, illetve egy ausztrál túravezető srác is. Turisták errefelé nem járnak, alaposan meg is lepődtek, hogy mi hogyan találtuk meg a helyet. Jó beszélgetések, barbadosi rum, illetve francia borok után megettük a zacskós tésztánkat, majd kimentünk újabb sarki fények után kutatni. A sarki fény előrejelzés nem mutatott nagy aktivitást a környéken, ezzel együtt este 8 előtt kicsivel egy 15 percnyi meseszép aurora borealis volt a 15 km-es túránk csúcspontja, ajándéka, a pont arra a bizonyos i betűre.
Az éjszakai -27 C fok után üdítő volt a reggeli -14 C, köszönhetően annak, hogy befelhősödött, így kellemes havazásban és koromsötétben kezdtük meg a visszafelé túrát, melynek az első 4 km-es szakasza a befagyott Abiskojaura tavon keresztül vezetett.
Lemaradtál az első részről? Pótold be mindenképp 🙂