Cikkünk szerzője Almádi Róbert, akinek nagy szerelme az evezés. Hét éve vezette az első vízitúráját, 2017-ben pedig a Magyar Természetbarát Szövetség vízitúra-vezető tanfolyamán szerzett szakirányú végzettséget. Vízitúrás kalandjait a Folyamász kapitány instagram oldalon láthatjátok. A cikkben szereplő képeket Maróy András és Almádi Róbert készítette, a videót pedig Prikler Györgynek, a Szürkehód Vízitúra főnökének sisakkamerája rögzítette.

Kövesd Robit az Instagramon: https://www.instagram.com/folyamaszkapitany/
És kedveld a Szürkehód csapatát Facebookon: https://www.facebook.com/szurkehod/

Mivel a vírushelyzet miatt vízitúrát szervezni nem lehet, ez az időszak alkalmas az emlékek rendezgetésére. Már régóta szerettem volna megírni a tapasztalataimat a Zagyváról, és arról, hogy miért is nevezhetjük az Alföld gyöngyszemének. 

Mivel a Zagyva a Mátra és a Cserhát vizeit gyűjti, a keskeny folyó vízszintje hóolvadáskor, vagy egy nagyobb esőzés után megemelkedik. Ebből két dolog is következik: egyrészt a hivatalos, ZWA besorolása könnyen megváltozhat, másrészt pedig az ingadozó vízjárás miatt a bedőlt fákból fatorlaszok alakulhatnak ki a keskeny folyón. Pontosan az ilyen helyzetek miatt kell minden ismeretlen folyón vezetett túra előtt egy felfedező/bejáró túrát tartani. Ez legelőször vagy húsz éve történt, amikor Gyuri felmérte a helyzetet egy kirándulás előtt. Aztán néhány éve ismét felvetette, hogy jó lenne újra felfedezni a Zagyvát.

Felfedezők

Elindultunk hát két autóval és két kenuval, hogy Szászberektől Szolnokig megevezzük a folyót egy tavaszi hétvégén. Hó már nem volt a hegyeinkben, de a tavaszi áradás előtt voltunk még, tehát a vízszint két megugrása között mentünk, hogy lássuk: „mit hozott a víz,” és mi változhat még egy következő áradásnál. Napjainkban sajnos az egyik legégetőbb probléma a szemét, amivel a vízitúrázók bizony testközelből találkozhatnak. Mivel a Zagyva Magyarországon ered, így a benne található szemétért csak magunknak tehetünk szemrehányást. Sajnos a pillepalackok néha felbukkanó látványát csak a hosszabb, teljesen tiszta, gyönyörű szakaszok tudták velünk feledtetni. Egészen a következő fatorlaszokig, amelyek úgy keletkeznek, hogy a partról a folyóba dőlő fák törzsén felakadnak a víz által szállított apróbb faágak, és velük együtt a szállított pillepalackok is. Tehát azért oly tiszta a Zagyva, mert a fatorlaszoknál gyűlik össze a szemét. És ezeken a torlaszokon valahogyan át is kell jutni. Igen, hangsúly a valahogyan szón van, mivel mindegyik akadály más, máshol, és máshogyan lehet rajtuk átkelni. A fatorlaszok kialakulását, helyét természetesen befolyásolja a vízállás, és annak változása. Ez azt jelenti, hogy a Zagyva alsó szakaszát önállóan csak tapasztaltabb vízitúrázóknak ajánlom, kezdők inkább válasszák a vezetett túrát. A szakaszon a fatorlaszok mellett néhány surrantó és egy kisebb zúgó is található, melyeken alacsonyabb vízállás esetén leérhet, sérülhet a hajók alja. 

Másoknak is megmutattuk

A tavaszi bejárást követően júniusban már csoporttal is eveztünk a Zagyván. Nagyon hangulatos, szép túránk volt, és fontos tapasztalat, hogy szinte minden fatorlasz máshova került. Már kiértünk az erdőből, és közeledtünk Szolnokhoz, amikor egy hosszában bedőlt fa a lombkoronájával szinte teljesen elzárta a folyót, melyen igen nehezen tudtuk átküzdeni magunkat.

Ősszel is csodaszép

Vajon milyen arcát mutatja a Zagyva egy száraz nyár után? Kíváncsiságból egy tapasztalt csapattal ősszel is megeveztük. Az indulás előtti este nagy várakozással telt: vajon hány fatorlasz lesz? Lesz-e víz mindenhol? A napsütéses októberi napon utunkat ismét trükkös fatorlaszok tarkították, viszont hatalmas kaland volt az is, amikor a méteres nádban hang alapján követtük egymást. A surrantókon, zúgókon nehezebb volt átjutni, egy helyen üresen engedtük le a hajókat. A Szolnok előtti zárásoknál át kellett emelni.

Egy folyó két arca: a felső folyás

Azt tudjuk, hogy a Zagyva alsó szakasza gyönyörű, valóban az Alföld gyöngyszeme. Felette, a folyó középső része csatornázott, vízitúrázásra nem alkalmas. Viszont a felső folyás is régóta izgatta a fantáziánkat. Egy napsütéses és meglepően enyhe decemberi napon vágtunk neki a Zagyva felső szakaszának. Jó sokat autóztunk, hogy aztán jól megtréfáljon minket ez a huncut folyó: gyakorlatilag kétszáz méterenként fatorlaszba ütköztünk, és a már ismertetett „valahogyan átkelés” tudományát gyakoroltuk egész nap. Erről a dzsungelharcról videót is készítettünk, a megtett utunk pedig itt látható a térképen. Ide még egyszer vissza szeretnénk menni, és megnézni magasabb vízállásnál is ezt a részt. Nem tudunk fatorlaszok nélkül élni. 


Gyertek velünk utazni a világ körül instagramon, és kövessetek minket Facebookon is napi hírekért és előadásokért utazás és fenntarthatóság témában!

Még több vízitúrál olvasnál? Akkor jó helyen vagy, találsz még cikkeket az oldalunkon 🙂

A honlapon található fotókat szerzői jog védi, azok felhasználása engedélyköteles. Az oldalon elhelyezett képeket előzetes engedély nélkül tilos lementeni, illetve online, vagy nyomtatott formában felhasználni, sokszorosítani.

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé.