A Tenerifét bemutató korábbi bejegyzésünkben utánajártunk a szigetről kialakult képnek és bemutattuk, hogy ezzel szemben mi mit tapasztaltunk. Ha még nem olvastad, érdemes azzal a bejegyzéssel kezdened. A mai cikkben a fővárostól fél órányit autózunk északi irányba és felfedezzük a csodás El Sauzal városkáját és az innen nyíló pazar kilátást, a közeli Playa de Rojas lenyűgöző partszakaszát és a végén még kávézót és kajáldát is javaslunk, ahol az ár-érték arány a Teide csúcsa környékén jár.
A Tenerife útmutató további részei:
- (1) Milyen valójában Tenerife?
- (2) El Sauzal és környéke Északon
- (3) A déli part és a Teide
- (4) Benijo és az Anaga
- (5) Masca és a szurdoktúra
Ébredés után irány az ismeretlen
Érkezés után átvettük az egy hétre száz euroért bérelt kocsit, és húztunk is Santa Cruzba a fővárosba, megkeresni a barátaink házikóját a hegyen, ahol aludni fogunk. Még mielőtt elfelejtjük: Tenerifén érdemes minél kisebb és minél erősebb motorral rendelkező kocsit bérelni, ugyanis a városi utcák mocskos szűkek és meredekek, a vidéki utak meg csak simán meredekek, úgyhogy pár emberrel az autóban már szükség lesz a kakaóra.
Barrio városrész – amelyről reményeink szerint vendégposztban fogunk mesélni – már magában megér egy misét, úgyhogy az esti belvárosi sétálgatás után másnap reggel a napkeltét a Barrio tetején lévő kilátóból köszöntöttük. Miután a szél kifújta az agyunkat, itt döntöttük el egy rövid keresés után, hogy aznap a közeli El Sauzalt fogjuk megnézni az északi parton, illetve keresünk egy kivtelesen nem függőleges partszakaszt, ahol tudunk egyet futni, lehetőleg az óceánparton.
El Sauzal
A keleti csücsök és egy észak-nyugati szakasz kivételével a szigeten autópálya fut körbe, amellyel kicsit több, mint egy óra alatt a sziget átellenes végébe lehet jutni. Ez azért zseniális, mert minden oldalon teljesen más világgal találkozunk.
Úti célunkig fél órát sem kellett autóznunk (TF-5 Észak felé, 21-es exit), a lehajtó után egy pillanat alatt a városka központjában találtuk magunkat (Nézz körbe vagy akár mászkálj is el!):
A sárga autóval szemben kellemes kis park kezdődik csodás padokkal, kocka alakúra nyírt lombú fákkal és egy 500 éves templommal, ami a 16. század végén még a sziget központjaként is funkcionált, mikor a pestis Tenerifén is elkezdett aratni.
Ez a városka totális ellentéte annak, ami a fejekben élhet a szigettel kapcsolatban a hagyományos utazási irodák kínálata alapján. A központban szerintem órákon keresztül sétálgattunk és ücsörögtünk a kilátóknál (Mirador de La Garanoa és az említett San Pedro templom kötelező), az idő január végén is 20 fok körül volt, ha sütött a Nap. A Mirador de La Garanoa kilátójánál a korláthoz lépve a látvány és az óceán morajlásának együttes hatására minden látogató elnémul egy időre:
Kávézásra a LOCAL nevű helyet ajánljuk a templomtól 2 perc sétára, hangulatos a berendezés, olcsó és finom a kávé. A Barraquito nevű tenerifei kávékülönlegességet is érdemes megkostólni: a kávén kívül egy kis sűrített tej, vaníliás likőr és citromhéj adja a különleges ízt, amelyet aztán a bejegyzés írójának kedves barátnője az út hátralévő részére nem is tudott elengedni. 😀 Ha beülnétek valahová, egy rakat étterem van a környéken jobbnál-jobb kilátással, de mi inkább az ár-érték arányra mentünk rá, és a kávézóval szemközt, az út túloldalán lévő teraszos helyen ettünk mindenféle helyi finomságokat, a budapesti árak alatt.
Playa de Rojas
A térképet megnézve El Sauzal környékén, feltűnik egy totál elcseszett alakú út az óceán felé, amiből ki lehet találni, hogy itt valószínűleg valami strand vagy legalább teraszos rész lehet odalenn, amiért érdemes volt ezt az utat megépíteni. Komolyabb utánajárás utána elindultunk lefelé az egysávos szerpentinen, amelynek nagy részén az égvilágon semmit nem lehet látni az előrén meg a hátrán kívül, csak azt, hogy nagyon szűk az út és nagyon éles a kanyar:
Ha a part nem lett volna nagy szám, az autózási élmény kárpótolt volna, de szerencsére nem ez volt a helyzet. A Playa de Rojas a környék legnagyobb vízszintben lévő partmenti területe, ahol sokáig a nép által illegálisan épített házikók sorakoztak százszámra. Nem emlékszem pontosan a sztorira, hogy milyen összetűzések vezettek hozzá, de egyszercsak úgy döntött a kormányzat, hogy fel kell számolni az áldatlan állapotokat és egy szabadon látogatható, rekreációs területet kell kialakítani itt a szigetlakók számára.
A dolog zseniálisan sikerült: bámulatos kilátás, lépcsők, teraszok, rengeteg növény és virág, tájékoztató táblák, és „merengő pontok”, ahová kiállva lehet gyönyörködni a folyton morajló tenger erejében. Futásra tökéletes a terület, hosszában talán másfél kilométer, de mindenféle mellékútvonalakon és körökkel lehet növelni a távot, arról nem is beszélve, hogy a nyugati oldalon kellemes emelkedőt (lásd a borítóképet) is találni.
Ez a part olyan, hogy ha nem sietünk – márpedig miért sietnénk, ha jól érezzük magunkat – hosszú órákat el lehet lenni az óriás hullámok bámulásával, fotózással, futással, fürdéssel és akár grillezéssel is, hiszen kialakított grillezőhelyeket (rácsot, asztalt, ülőhelyeket) is találunk a parton.
Várunk a következő epizódokra is!
Világgá is mentünk, aztán hazajöttünk. Okokról, tapasztalatokról és 4 hónap Távol-Kelet élményeiről itt olvashatsz. Kövess minket Facebookon is!