Cikkünk szerzője Almádi Róbert, akinek nagy szerelme az evezés. 2013-ban vezette az első vízitúráját, 2017-ben pedig a Magyar Természetbarát Szövetség vízitúra-vezető tanfolyamán szerzett szakirányú végzettséget. Vízitúrás kalandjait a Folyamász kapitány instagram oldalon láthatjátok.

Mint azt több beszámolómban olvashattátok már, a szenvedélyes vízitúrázók számára a tél nem egyenlő a szezon végével. Sőt, sokszor teljesen más arcát mutatja egy-egy folyó télen, amikor vékony jéghártya jelenik meg a víz tetején, és a lehelet is látszik. Ilyenkor nem az a cél, hogy mielőbb a vízben pancsoljunk, hanem az, hogy elkerüljük a fürdést, borulást. 

Határok feszegetése

A téli evezés speciális körülményeiről, óvintézkedéseiről már korábban írtam itt és itt. Természetesen több előkészületet igényel, és veszélyesebb is, de azért, mert nincs 15 fok felett a napi hőmérséklet, még nem kell felhagyni a kedvelt sportunkkal az őszi és téli hónapokban, pusztán közelebbi folyókon, rövidebb távokat érdemes evezni. E kritériumoknak pontosan megfelel a Maros, ami közel van hozzánk, reggeli indulással egy rövidebb szakaszt teljesítve még sötétedés előtt kiköthetünk. Legtöbben a Makó-Szeged távot választják a könnyebb szervezés miatt, de mi a Nagylak-Apátfalva szakaszra indultunk, melyet még nyáron is csak ritkábban szoktak evezni, mivel a Maros Nagylak és Makó között határfolyó, így a határvízen történő evezési szándékunkat jelezni kell az illetékes hatóságnak. 

Bekötés

A nagylaki homokbánya mellett napsütésben, hódrágta fák mellett szálltunk vízre, s indultunk el az alacsony vízállásról tanúskodó homokpadok között. Evezőnk többször leért, a zátonyok tetején jég csillogott a napfényben. Evezésünkhöz ismét a Szürkehód Vízitúra polietilén flottáját használtuk, amely ilyenkor is stabil, és az esetleges jéghártyát is jól bírja. A téli látkép csendje és mozdulatlansága kisimítja az ember idegeit, miután hozzászokott a mínusz két fokban való evezéshez. Idővel a látszólag dermedt táj is megmozdul, néhány madár is feltűnik a horizonton. Közben termoszok kerülnek elő minden hajóban, s a különböző öltözködési praktikákat értékeljük, és adunk tanácsot egymásnak.

Kapcsolat

Túránk végéhez közeledve érkezünk meg a Maros egyik legszomorúbb látványához: a berobbantott Maros-hidak pillérei között haladunk át. Először a vasúti, majd a közúti híd torzói mellett evezünk el. A vasúti híd az első világháborúban, a közúti híd pedig a második világháborúban pusztult el, olvashatjuk a Hidak Csongrád megyében című könyvben. A hidak utóélete viszont nagyon érdekes: vándorhídként a hidak egy-egy darabja Sajóecsegen, valamint Szolnok és Zagyvarékas határában szolgálja a közlekedést, ahol már mi is számos alkalommal áteveztünk alatta a Zagyva túrán.

Kikötés

A megdöbbentő látvány, a hídpillérek torzói közt elmélkednénk, de a víz és vele együtt a kenuink is folynak tovább, s közelítünk Apátfalvához. Átfázva, de közös élményekkel gazdagodva kötünk ki, s a nap további részét egy szaunában töltjük, megfogadva, hogy inkább tavasszal kéne evezni. De közben már a következő téli evezést tervezzük.


Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.