Cikkünk szerzője Almádi Róbert, akinek nagy szerelme az evezés. 2013-ban vezette az első vízitúráját, 2017-ben pedig a Magyar Természetbarát Szövetség vízitúra-vezető tanfolyamán szerzett szakirányú végzettséget. Vízitúrás kalandjait a Folyamász kapitány instagram oldalon láthatjátok.
Mint azt több beszámolómban olvashattátok már, a szenvedélyes vízitúrázók számára a tél nem egyenlő a szezon végével. Sőt, sokszor teljesen más arcát mutatja egy-egy folyó télen, amikor vékony jéghártya jelenik meg a víz tetején, és a lehelet is látszik. Ilyenkor nem az a cél, hogy mielőbb a vízben pancsoljunk, hanem az, hogy elkerüljük a fürdést, borulást.
Határok feszegetése
A téli evezés speciális körülményeiről, óvintézkedéseiről már korábban írtam itt és itt. Természetesen több előkészületet igényel, és veszélyesebb is, de azért, mert nincs 15 fok felett a napi hőmérséklet, még nem kell felhagyni a kedvelt sportunkkal az őszi és téli hónapokban, pusztán közelebbi folyókon, rövidebb távokat érdemes evezni. E kritériumoknak pontosan megfelel a Maros, ami közel van hozzánk, reggeli indulással egy rövidebb szakaszt teljesítve még sötétedés előtt kiköthetünk. Legtöbben a Makó-Szeged távot választják a könnyebb szervezés miatt, de mi a Nagylak-Apátfalva szakaszra indultunk, melyet még nyáron is csak ritkábban szoktak evezni, mivel a Maros Nagylak és Makó között határfolyó, így a határvízen történő evezési szándékunkat jelezni kell az illetékes hatóságnak.
Bekötés
A nagylaki homokbánya mellett napsütésben, hódrágta fák mellett szálltunk vízre, s indultunk el az alacsony vízállásról tanúskodó homokpadok között. Evezőnk többször leért, a zátonyok tetején jég csillogott a napfényben. Evezésünkhöz ismét a Szürkehód Vízitúra polietilén flottáját használtuk, amely ilyenkor is stabil, és az esetleges jéghártyát is jól bírja. A téli látkép csendje és mozdulatlansága kisimítja az ember idegeit, miután hozzászokott a mínusz két fokban való evezéshez. Idővel a látszólag dermedt táj is megmozdul, néhány madár is feltűnik a horizonton. Közben termoszok kerülnek elő minden hajóban, s a különböző öltözködési praktikákat értékeljük, és adunk tanácsot egymásnak.
Kapcsolat
Túránk végéhez közeledve érkezünk meg a Maros egyik legszomorúbb látványához: a berobbantott Maros-hidak pillérei között haladunk át. Először a vasúti, majd a közúti híd torzói mellett evezünk el. A vasúti híd az első világháborúban, a közúti híd pedig a második világháborúban pusztult el, olvashatjuk a Hidak Csongrád megyében című könyvben. A hidak utóélete viszont nagyon érdekes: vándorhídként a hidak egy-egy darabja Sajóecsegen, valamint Szolnok és Zagyvarékas határában szolgálja a közlekedést, ahol már mi is számos alkalommal áteveztünk alatta a Zagyva túrán.
Kikötés
A megdöbbentő látvány, a hídpillérek torzói közt elmélkednénk, de a víz és vele együtt a kenuink is folynak tovább, s közelítünk Apátfalvához. Átfázva, de közös élményekkel gazdagodva kötünk ki, s a nap további részét egy szaunában töltjük, megfogadva, hogy inkább tavasszal kéne evezni. De közben már a következő téli evezést tervezzük.
Kedves Robi!
Mivel naponta megengedhetem magamnak(amikor van időm), hogy megnézzem a Tiszát, akkor én is csak erre tudok gondolni. Igazából csak az tart vissza, hogy nincs olyan leszállóhely, pontosabban lépcső, vagy móló, ahonnan száraz lábbal beszállhatnék akármelyik hajómba. A szegedi móló nagyon alkalmas erre is, így nem csoda, hogy legjobb kajakosaink és kenusaink mindig vízre szállnak télen is, ha nincs befagyva a folyó, se jégzajlás, sem extrém árvíz nincs a láthatáron. 1-2 órás téli evezés jó volna akár hetente többször is, csak hát az itteni infrastruktúra nem igazán támogatja ezt. Ezért marad a napi 12 km gyaloglás tavaszig, de az sem olyan rossz.
Szia Peti,
örülök, hogy te is szeretsz vízre menni, nagyon jó dolog a vízitúrázás!
Írtad, hogy nem találsz jó bekötési helyet. A Tiszára, vagy a Marosra gondoltál? A Tiszán akár a Laposon, akár a Sárgán könnyedén vízre lehet szállni. Ha nem saját hajóval mennél, akkor Szegeden a Csónakdán: https://www.facebook.com/csonakdaszeged vagy a Foka Ökokikötőn http://www.okokikoto.hu/hu/tags/szolgaltatasok is van lehetőség hajóbérlésre. Túrát is szerveznek, amihez lehet csatlakozni. Ha a Maroson szállnál vízre, Makón, a Kalandpark mólóján könnyen beköthetsz: https://www.maroskalandpart.hu/ Ezek általában magasabb víznél megközelíthető helyek.
Nem tudom, hogy „az itteni infrastruktúra” alatt mit értesz, de általánosságban igaz, hogy minél vadregényesebb egy folyó, annál kevésbé van kiépítve a partja, tehát nem lesz móló (miért is lenne a vadonban,) viszont a látvány kárpótolni fog a stég hiányáért! Az ilyen túrák esetében mindenképpen célszerű először felderíteni a terepet, és utána vízre tenni a hajót: megnézni, hogy hol érdemes vízre tenni a hajót. Nagy szolgálatot tesz ilyenkor a kötél. Érdemes kicsit hosszabbat vinni, mint amit a Hajózási Szabályzat előír, mondjuk 10 métert, azzal már jól el lehet boldogulni.
Amikor túrát vezetek, és ilyen izgalmas helyzet van, mindig felmérem a terepet, aztán elmondom a tervet a csapatnak, és utána bemegyek a vízbe, hogy le tudják adogatni nekem a hajókat. Ehhez nagyon hasznos egy vízitúra szandál, hidegebb időben gumicsizma, vagy neoprén ruha. Bár, ha ilyen helyekre szeretnél menni, jobb helyismerettel rendelkező túravezetővel menni. Amikor mi a Zagyvára terveztünk túrát, előtte elmentünk felfedezni, bejárni az adott folyószakaszt. Ebből is írtam egy beszámolót a Mondolo-ra, itt találod: https://mondolo.hu/vizitura-az-alfold-gyongyszemen-a-zagyva-folyon/
Üdv,
Robi
Köszi. Amúgy a Csongrád és Szentes közti szakaszra gondoltam. És igen, mindig a túravezetőnek kell előre menni és megnézni jobban az esetleges kiszállási, vagy átemelési pontokat. Ezt már a Szigetközben is tanították. Egy ismerős környéken ez nem okoz gondot. Persze idei nagy kihívásnak szántam azt a túrát, ami mondjuk Belényes környékéről indulna a Fekete-Körösön lefelé a Szanazugig. A határon át kellene evezni, legalább 3 duzzasztón átemelni és egyéb logisztikai részletek kidolgozása. Az biztos, hogy érdemes előtte néhány helyet a parton is felmérni, azonkívül, hogy távolságokat mérünk. Az érdekes táj a Bihar-hegység közelsége miatt. Mások már csinálták azt a túrát is (a Gyuri szerint a Fekete-Körös medre nem annyira sziklás a hegyek között mint a Fehéré). De ha már itt tartunk, akkor a Kazán szorosba is le lehetne evezni egészen a tengerig. 🙂 Csak nagy a táv.